Varga János: Végre nem kell sompolyognom

2015. 04. 15., írta: Szabó Sándor, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Miközben elismerően csettint például Barka Emese dinamikus rámenősségét látván az ESMTK birkózó-csarnokában a honi sikerrel zárult női 5+1 csapatgálán, készséggel osztja meg múltat s jelent illető nézeteit Varga János 1939. október 21-én született olimpiai bajnokunk, aki ugyan Buzánszky Jenő halálát követően "lemaradt" a Nemzet Sportolója kitüntető címről, ám emiatt nem mondja sértett embernek magát.

Úgy fest, jól érzed magad a bőrödben, János! - kezdem a beszélgetést tegező módusban, lévén, hogy immár bő négy évtizede ismerjük egymást.
„Kisebb náthámat leszámítva igen - mondja a hetvenhatodikat taposó Ramszesz becenevű olimpiai bajnok. - Megmondom, miért: végre nem kell a birkózó-versenyekre besompolyognom. Helyén kezelnek azok, akiktől ezt is várom.”

Bár a múltat bolygatni immár fölösleges, inkább tanácsos egyesített erővel küzdeni a 2016-os riói dicső olimpiai szereplés érdekében. De azt elárulnád, hogy korábban miért szorultál háttérbe?
„Nem kívántam többet annál - és más, a múltban bizonyított sporttársam is így volt ezzel -, hogy elmondhassam a véleményemet a sportág ügyes-bajos fejleményei, dolgai kapcsán. A korábbi elnök azonban azzal hűtött le: az elnökségbe szponzorok valók, mert a pénzt ők adják. Hiába ágáltam, hogy azért a szakma sem akármi, az is számít, mindez falra hányt borsó volt. De most itt vagyok, mert "birkózó-szag" nélkül nem élet az életem.”

Ahogy így elnézem a mai magyar válogatott lányainkat, srácainkat és az edzőiket, jönnek, érdeklődnek afelől, hogy s mint látod a formájukat?
„Jönnek, jönnek s én persze mindegyiknek elmagyarázom, mit és hogyan tehetnének a jobbítás érdekében. De Isten őrizz, nem akarok belebeszélni mások dolgába, ám az a 10 világversenyes érem, amit kiharcoltam a Nemzetnek, azért ellátott rutinnal, ezért bőségesen van mit megosztani a mai generációval.”

No és figyelembe is veszik a meglátásaidat?
„Őszintén remélem.”

Mi az a Ramszesz-féle múltbéli titok, amelynek alkalmazása révén rendre csúcsra kerültél?
„A szakmába történő túlzott elmélyedés nélkül csak annyit: hosszan készítettem elő az akcióimat, olykor például a tarkóra leadott kisebb, de annál hatékonyabb legyintéssel "ráztam szét" az ellenfelemet. Aztán ha kissé megszédült az illető, jött az akció. A tanácsom: válogatottjaink gondoljanak mindig arra, hogy nem csak ők, de az ellenfél is fárad. És ilyenkor kell magukba szuggerálni: az ellenfél törődöttebb náluk. Ez biztosan hatásos.”

János, elárulnád, ki aggatta rád a Ramszesz becenevet?
„Ez az akkori válogatottban egyetlen ember joga volt. Néhai Polyák Imréé. Amikor 1958-ban először hívtak meg a tatai edzőtáborba, éppen egy elpiszkolódott abonyi szőnyegnek köszönhető bőrfertőzésem után voltam. Valamiféle sugárzással kezeltek, s attól átmenetileg kihullott a hajam. Amint Imi meglátott, tudatta: Jani, te vagy Ramszesz. Ily módon semmi közöm az egyiptomi fáraóhoz.”

Polyák magára csak nem aggathatta a saját becenevét, nemde?
„Így igaz. Mi neveztük el Polacsek bárónak, mert mindig elegáns volt, és Lavórnak is.”

Utóbbi névfejtésbe beavatnál?
„Készséggel. Olyan széles volt az arca, ami egy lavórra emlékeztetett bennünket... De emiatt nem sértődött meg.”

Jani, mostanság ünnepeljük Keresztes Lajos olimpiai bajnokunk születésnapját - Alsósófalván látta meg a napvilágot 1900. április 30-án -,  szövetségünk Erdélyben adózik is a nagyságának. Duplán teszi, hiszen edzőként ő fedezte fel Kozma Istvánt.
„Ha már Kozmát említed: nos, a Kannibál név szintén Polyáktól ered. Nem mondok újat a történettel, a tinédzser korú Kozma kosarazott, amikor meglátta őt az utcán Lajos bácsi. Edzőként rögvest tudatta vele, jöjjön le a Vasas-edzésre, mert remek nehézsúlyút farag belőle. Pisti szót fogadott, Lajos bácsi tanította meg a levitel utáni billentésre és pörgetésre, a féljáromra, de még szaltózó-tudományát - mert nehézsúlyú létére azt is tudott! - is Keresztesnek köszönhette.”

Amennyire én tudom, Téged kevés választott el attól, hogy ugyanúgy kétszeres olimpiai bajnok légy, mint a boldogult emlékezetű Kozma.
„Tény. Tudod, 1968-ban a mexikóvárosi ötkarikás viadalon Ion Baciuék, közelebbről a román csapatvezetés megkörnyékezett, és nem sajnálták volna a pénzt, ha átpasszolom az aranyérmet Baciunak. Erről szó sem lehetett. Olimpiát nyertem. Aztán 1972-ben ennek megittam a levét. A német Hans-Jürgen Veil ellen fontos meccsemen 7-3-as vezetésemnél leléptettek. Történetesen, egy román volt a szőnyegelnök, aki bosszút állt azért, mert Mexikóvárosban nemet mondtam. Így maradtam le a bajor fővárosban a dobogóról.”

Gondolom, ha lenne három kívánságod, akkor azt a müncheni első helyet rekvirálnád vissza a sorstól.
„Meglehet, de tudod, inkább azért fohászkodom, hogy barátom, Kiss Ferenc jöjjön rendbe. Mert beteg. Nagyon beteg.”

Jobbulása érdekében mi is kérjük az égiek segítségét. No de hadd firtassam a jövőt! A mieink közül kitől vársz igazán kiemelkedő riói olimpiai teljesítményt jövőre?
„Lőrincz Tamás és Bácsi Péter bizonyosan dobogós lesz. Csak azért nem beszélek aranyról, mert a háromféle medália között nüansznyi különbség dönt. Elég egy téves mozdulat, és a dobogó felső foka helyett a harmadikon találod magad.”

Ahhoz mit szólsz, harcolni kellett azért, hogy a birkózás maradjon az olimpiai műsorban?
„Erre már utólag sem kívánok gondolni. A lényeg: döntött a józanész. Engem alapvetően feldühít, ha a téli játékok műsorában például ott látom a csúszókorongot. A curling-nek mi köze az olimpiához?!”

Bár a minap szurkoltunk érted, ám végül a kétszeres olimpiai aranyérmes tornász, Magyar Zoltán került a Nemzet Sportolójaként a roppant módon megbecsült tizenkét hazai kiválóság közé.
„E döntést megkérdőjelezni felesleges, bár úgy érzem, jómagam a 75 életévemmel talán jobban rászolgáltam volna arra, mint a hatvanon túljutott tornász kiválóság. Ám nem vagyok sértett ember. Félre ezzel a témával, mert szerencsére a megélhetésemet nem befolyásolja az, hogy lemaradtam a havi százezrekről. Várom az augusztust, amikor leányom, a tőrvívó válogatott Gabika férjhez megy, és feleségemmel, Gabival együtt reménykedünk az unokában. Persze előtte, egy riói tőrvívó olimpiai érem is felvidítana - a lányom részéről...”

Öldöklő vita folyik a szabályváltoztatásokról, és nem teljesen világos, miért írják át folyamatosan azokat.
„Magam is így vélekedem. A mi időnk háromszor 3 perce megfelelő volt, bár azt elismerem, hogy ez túlságosan elhúzta a versenyeket. A jelenlegi kétszer 3 perc nem rossz, csak végre legyen nyugalom e téren...”

Említenéd a tanítványaidat, akikre jó szívvel emlékezel?
„Kovács Gyuri mellett a két Ubrankovics-fiú, Csaba és Zoltán.”

Amit a mindkét fogásnemben kiváló Varga Jánosnak köszönhet a magyar birkózás:
OLIMPIA: egy aranyérem, egy negyedik hely (19 meccs/11 győzelem, 3 döntetlen, 5 vereség)
VILÁGBAJNOKSÁG: két aranyérem, két ezüstérem, két bronzérem (53/28,8,14)
EURÓPA-BAJNOKSÁG: két aranyérem, egy ezüstérem (18/15,2,1)