Balázs Imre: Nagyon jólesik, hogy gondolnak ránk

2026.01.11. írta: Krasznai Bence, fotót készítette: MBSZ, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A Magyar Sportújságírók Szövetsége úgy döntött, hogy a 68. Nemzeti Sport Gála kapcsán újabb jótékonysági akciót szervez, amelynek kedvezményezettje a helyi születésű 1936-os birkózó olimpiai bajnok nevét viselő korondi Lőrincz Márton Sport Club. Ennek apropóján az egyesület alelnökével, Balázs Imrével beszélgettünk.

A birkózás szervezett sportágként a 19. század legvégén jelent meg Erdélyben, a 20. század elején már sportegyesületek is létrejöttek, például Marosvásárhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy térségében. A sóvidéki birkózáshoz óriási sikerek köthetők, 1928, Amszterdam olimpiai bajnoka, Keresztes Lajos Alsósófalván, míg 1936-os berlini olimpia bajnoka, Lőrincz Márton Korondon született. 

Korondon az 1970-es évek legvégén indult birkózószakosztály, bő két évtizedig zajlott a munka, ám ’90-es évek elejére abbamaradt. Józsa Gábor indította újra 2001-ben, ő kérte fel Balázs Imrét, hogy segítsen a fiatalok nevelésében: „Azóta folyamatosan dolgozunk, mostanra a fiam, Balázs Zsolt is itt van velünk. Soha egyikünk sem kapott fizetést, és tagdíjat sem szedünk, bő húsz év alatt így hoztunk össze mintegy negyven országos bajnoki címet. A polgármesteri hivatal és a megyei tanács olykor kisebb összegekkel segített minket, illetve a székelyudvarhelyi sportiskola országos vagy zónabajnokság esetén rendezi a költségeinket” – fogalmazott Balázs Imre.

Józsa Gábor a helyi sportcsarnok gondnokaként tevékenykedik, Balázs Imre népművészeti vállalkozást vezet. A Lőrincz Márton Sport Club birkózóinak saját edzőterme nincs: „A településnek multifunkcionális sportterme van, itt heti négy alkalommal lehetünk két órát – az edzés mellett annak is bele kell férnie az időbe, amíg lepakoljuk, majd felszedjük a szőnyegeket. Együtt edzenek a kezdők, a haladók és a még idősebbek, kilencedik osztályos kortól kevés gyerek marad nálunk, például tavaly is elmentek ketten Székelyudvarhelyre. Szóval elindítjuk, neveljük őket, de profiként már nemigen maradnak nálunk. Körülbelül harminc birkózóval foglalkozunk folyamatosan, csak szabadfogást oktatunk, nálunk, Székelyföldön ez a fogásnem létezik.”

Tavaly márciusban sportágtörténeti eseményt szerveztek a parajdi sóbányában: a sóvidéki olimpiai bajnokok emlékére U15-ös szabadfogású csapatversenyt tartottak. Két hónappal később, május végén a heves esőzések vízbetörést indítottak el a bányában, elárasztva a tárnákat. 

„Az utolsó pillanatban valósulhatott meg a viadal, amely régóta dédelgetett álmom volt. Egyszer nekifutottunk már húsz évvel ezelőtt, akkor nem jött össze. Olimpiai bajnokunk, Lőrincz Márton újratemetése alkalmával megemlítettem Németh Szilárdnak, a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) elnökének, hogy régóta őrzöm ezt a projektet, neki egyből megtetszett és felkarolta. Már a folytatását is terveztük, ám a katasztrófa miatt erre nem kerülhet sor.”

A vízbetörés megrongálta a bányát, kiszivárogtatta a sós vizet a Maros és a Küküllő folyókba, halpusztulást, valamint metán- és kén-hidrogén-szivárgást is előidézett, veszélyeztetve a helyi környezetet, a bányát magát és a turizmust is, az ott élők megélhetését, mindennapjait.

„Ami Korondot illeti, jómagam harminc-negyven százalékos visszaesést tapasztalok az üzletben. Hiányoznak a bányába lejáró emberek, a látogatók, a kezelésre érkezők és a gyerekek. A helyiek közül többeknek másfelé kell elmenniük dolgozni, Parajdon már több eladó lakást és panziót is láttam. Az emberek próbálnak más irányba tapogatózni, mostanra tudatosult mindenkiben, hogy muszáj kitalálni valamit.”

A Magyar Sportújságírók Szövetsége a tavalyi év sportolója gálán is szervezett jótékonysági akciót, akkor az olimpiai bajnok tornásznő, Ónodi Henrietta amerikai gyógykezelésére és rehabilitációjára gyűjtött. A szervezet idén úgy döntött, hogy a 68. Nemzeti Sport Gála kapcsán újabb akciót szervez, amelynek kedvezményezettje a korondi Lőrincz Márton Sport Club. Balázs Imre ezzel kapcsolatban azt mondta: „Meglepett, hogy gondoltak ránk, de nagyon jólesik, felemelő érzés, szóval köszönjük szépen!”