Újra itthon Nagy Mihály, az U23-as Eb első magyar érmese

2015. 03. 26., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Egy kis birkózótörténelmet írt a szabadfogású Nagy Misi a 74 kilogrammosok súlycsoportjában, ugyanis ő szerezte a magyar válogatott első érmét – egy bronzot – az első U 23-as Európa-bajnokságon, Bydgoszcz-ban. Ma érkezett haza a szabadfogású válogatottal a kontinensviadalról.

Az ESMTK fiatal birkózója, Nagy Mihály egy hagyományosan „sűrű” súlycsoportban tudott bronzérmet szerezni a lengyelországi utánpótlás Európa-bajnokságon. Ha valaki a 74 kilósok között felállhat a dobogóra, az különösen nagy szó.

„Számomra ez mérföldkő, mert azt jelzi, hogy jó úton haladok – mondta boldogan, de mégis visszafogottan Misi. – Látom, hogy sokat kellett dolgozni érte, és ez az egyetlen megoldás, ha tovább akarok lépni – a munka. Hozzáteszem, hogy szerencsés is voltam Lengyelországban.”

A jó szereplés egyik záloga a kemény felkészülésen túl a lehetőleg zökkenőmentes fogyás. Hogyan élted túl?
„Jól sikerült, nem volt semmi probléma, nagyjából 82 kilóról indultam, aztán másfél-két héttel a verseny előtt egy különleges diétával 80 alá kerültem, ezt állandósítottam, és az utolsó három-négy napban fogytam le 74 kilóra. Hál’ istennek rögtön mérés után tudtam töltődni, jól pihentem, egyszóval erősnek éreztem magam.”

Egy görög fiúval kezdtél….
„…igen, és úgy kezdődött, hogy először engem intettek passzivitásért, 30 másodpercig nem csináltam rajta akciót, ő kapott egy pontot. A második menetben már aktívabb voltam, az intést visszaadták, 1-1-re alakult a mérkőzés, ezután már vigyáznom kellett, nehogy csináljon valamit, mert nagyon ügyes birkózó. Sikerült továbbjutnom, hoztam a meccset, igaz, a látványosság elmaradt.”
A folytatásban a felnőtt Eb-ezüstérmes örmény Grigorjan még keményebb diónak bizonyult, Misi elszántan birkózott, győzelemre játszott, de az ellenfél győzött 5-3-ra.
„Sikerülhetett volna jobban is ez a meccs, de a végét nem tudtam kivédekezni, pedig én álltam nyerésre, kevesebb, mint fél perc volt hátra, csak meg kellett volna tartani az előnyt. Talán fejben nem bírtam olyan jól, mint az örmény srác.”
A vigaszágon a lengyel Rybicki következett, 6-3 lett a vége, majd a bronzmeccsen a bolgár Iszmail, akivel 8-7-et birkózott a magyar fiú. Sok pont, sok akció, és két győzelem, igazán látványos zárószakasz volt.
„Igazság szerint csak akkor indítom el az akciót, amikor teljesen biztos vagyok a dolgomban, nem vállalok felesleges kockázatot. Éreztem, hogy megy, meg tudtam csinálni a pontjaimat.”

A bolgár ellen fölényesen vezettél már, csak a vége lett szoros. Úgy fest, hogy az utolsó fél perc az, amire különös gondot kell fordítanod?
„Igen, így van, akkor sokkal jobban kell figyelnem, ezen még van mit dolgoznom. Az elején 6-0-ra elhúztam, akkor szemmel láthatóan fájt Iszmail lába, de a félidő után nagyon összeszedte magát, én meg változatlanul próbáltam biztosra menni, egy-két kisebb hiba is becsúszott, így lett szoros a vége. Akkor, ott azt mondogattam magamban: ha törik, ha szakad, akkor is kivédekezem a helyzetet, mert nyerni akarok. És sikerült.”

Gondolom, sokan szurkoltak neked.
„Rengetegen drukkoltak, testvéreim, edzőim, ismerőseim, nagyon sokan álltak mögöttem, jól esett, köszönöm szépen, lelkileg és fizikailag is erőt merítettem ebből, imádkoztak is értem. Persze, egyelőre az ünneplésre még nem volt időm és lehetőségem, mert rögtön a verseny után haza indultunk, most meg majd a Testnevelési Egyetemre kell bemennem, levelező tagozatra járok, konzultációs óráim lesznek, talán a hétvégén a barátaimmal elmegyek egy kicsit szórakozni.”