Tizedszer a Magyar Nagydíjon – Simita Zsolt jubilál!
2016. 01. 18., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Egy verseny nemcsak akkor tekinthető sikeresnek a házigazda szempontjából, ha például a rendező ország versenyzői kiemelkedően szerepelnek, hanem akkor is, ha a lebonyolítás során minden olajozottan működik. Simita Zsolt versenyigazgatóként immár a tizedik Magyar Nagydíjára készül. Az ő személye garancia a sikerre.
Talán egyetlen dolog akad, amelyért Simita Zsolt, a Magyar Birkózó Szövetség szakreferense nem tud felelősséget vállalni: a magyar érmek nagy számáért. A februári, szombathelyi Magyar Nagydíj szervezése természetesen már javában zajlik. Zsolt „grandprix-története” 2007-ben kezdődött:
- Igen, akkor kerültem ide a szövetséghez mint a junior válogatott edzője – Bacsa Ferenc mellett -, és első alkalommal Szűcs András segített nekem a versenyszervezésben, megmutatta, mire kell odafigyelni. 2007-ben ősszel volt egy veterán világbajnokság - szintén Szombathelyen -, azt egyedül kellett csinálnom, 2008-ban pedig a Nagydíjat is már egyedül kellett „vinni”, persze, egy csapattal karöltve – mondta a korábbi kitűnő versenyző. – Az idei viadalra szeretnék egy olyan újítást bevezetni, amelyet a csapatbajnokságon teszteltem, ez pedig a felső kameraállás. Nagyon látványos, a kivetítőkön remekül mutat, és a visszajátszásoknál ugyancsak használható. Web-közvetítés is lesz.
A versenyszervezésben, igazgatásban mi a legnagyobb kihívás?
- Egy csapatot irányítva egy üres termet gyakorlatilag a nulláról kell felépítenünk a verseny színvonalának megfelelően, már pedig a Magyar Nagydíj A-kategóriás verseny, az UWW naptárában is szerepel. Meg kell teremteni minden technikai feltételt, ami a verseny lebonyolításához szükséges, kezdve az eredményjelzőtől a számítógépes rendszer működtetéséig, a kiemelt személyekkel is törődni kell, és így tovább.
Simita Zsolt apró ötleteket említett, amelyek színesítik a programot, és ezek afféle vándormotívumok is lehetnek, tehát elő-előfordulhatnak más versenyeken a világban ugyanúgy. Nem jogvédett szabadalmakról van szó nyilvánvalóan.
- Isztambulban láttam például, hogy az eredményjelző tévéket állványra teszik, anyaggal borítják be, ezt én továbbfejlesztettem, világítási megoldásokat használva, piros és kék fények – a sarkoktól függően - fokozzák a hangulatot, és bár erről lehet beszélni, ám inkább látni kell. Persze tőlünk is „loptak” ötletet: az azeriek vitték el a mi bevonulásunkat, amelyet a 2013-as budapesti világbajnokságra találtunk ki. Az eredményhirdetéskor mi csináltuk először azt, hogy egy ledfalra kivetítettük az érmesek nemzeti zászlóit a Papp László Sportarénában, de természetesen az igazi lobogókat is felhúztuk. Ezt szintén használták Bakuban, mert tetszett nekik. Egy-egy látványelem emelni tudja a verseny színvonalát. Nyitott szemmel kell járni a világban.
Simita Zsolt ismét megerősítette, hogy versenyszervezésben a világ legjobbjai között vagyunk, és ezt mind a nemzetközi szövetség, mind a külföldi sportolók megerősítik alkalomról-alkalomra.
Van-e sikerlistád, kedvenced a rendezéssel, a saját munkáddal kapcsolatban?
- A legnagyobb rendezvény, amire büszke vagyok, az az említett 2013-as budapesti világbajnokság, mert jól sikerült a rendezés, de nyilván az ember titkon arra vágyik, hogy egyszer egy olimpián rendezhessen, igazgathasson birkózó versenyt. Talán 2024-ben sikerül? Talán Budapesten?...
Egyelőre Szombathelyen bizonyíthat újra – jóleső érzésekkel. Senki többet? Simita Zsolt - tizedszer! Mit is kívánhatnánk? Egy kalappal…
