"Szép hely, jó hely Teherán" - újra itthon a kötöttfogású válogatott
2015.02.21. írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: DHP, cikket feltöltötte: DHP
Ötödikek lettünk Iránban, a kötöttfogású világ-kupa versenyen, és a csapat, Struhács György szakágvezetővel az élet, Isztambul érintésével szombat délelőtt hazaérkezett Teheránból. A válogatott az oroszokkal szoros meccset tudott vívni, az örményeket és a svédeket legyőzte, míg a törökökkel 4-4-re végzett, de kikapott az Azadi sportkomplexum birkózócsarnokában.„Szép hely, jó hely Teherán/ de ott is teher ám a feleség”, így szól a cseppet bugyuta, ám szerfelett tréfás dal a Fityfiritty című operettből, de mégis van benne valami, amit a birkózóink is megerősítenek, nevezetesen, hogy nemcsak a feleségek, hanem úgy általában a nők sem részesülhetnek olyanfajta össznépi, nyilvános esemény jótékony izgalmaiban, mint adott esetben egy birkózóverseny. A lelátókon csak férfiak szurkolhatták végig a kötöttfogású világ-kupa küzdelmeit. Struhács György szakágvezető elmesélte, hogy a legalább háromezer drukker jó hangulatot csinált, és csak azért nem volt telt ház, mert az irániak nem a legerősebb válogatottjukat indították.
- A város szélén laktunk, onnan vittek minket a verseny helyszínére – mondta a szakember. – Egyébként semmi gond nem volt az ellátással, arra azért nem volt időnk, hogy beránduljunk Teherán központjába. Mindenesetre a világ-kupán nagyjából az történt, amire számítani lehetett.
Struhács György biztatónak nevezte a világ-, és Európa-bajnok Bácsi Péter teljesítményét, aki három mérkőzésen győzött, a negyediken is csak szoros, 7-6-os vereséget szenvedett attól az orosz Szaljejevtől, akit tavaly a vb-döntőben megvert. Lőrincz Tomi mindkét meccsét hozta, külön szakvezetői dicséret illette Korpási Bálint és Jager Krisztián teljesítményét is, Szabó Lacinak akadtak biztató mozzanatai, míg Kiss Balázs és Lám Bálint lesz jobb…
A színeinket azért mégis képviselte a küldöttség két tagja Teherán belvárosában – igaz, csak két-három óra időtartamra – , ha már a versenyzőknek az idén ez nem is adatott meg (tavaly igen). Repka Attila, a válogatott edzője, és az eseményen bíráskodó Péteri László kihasználta a lehetőséget, hogy beleszippantsanak a helyi kultúrába, szokásokba, közlekedésbe , és belevetették magukat a 13 milliós, mecsetekkel teli, ázsiai nagyváros szédítő forgatagába, amelyet eszelős csúcsforgalom tesz nehezen elviselhetővé.
- Igaz, hogy nagyon kevés időt töltöttünk a „sűrűjében”, de az rögtön feltűnt nekünk, hogy ott szinte minden szürke és fekete, az emberek ruhája, sőt még az épületek is – ecsetelte a bíróbizottságunk vezetője. – A nők a megszokott viseletben, csadorban közlekedtek az utcán. Nagyon zárt világ benyomását keltette ez a kép, de azt most is, és korábban is tapasztaltam, hogy az iráni emberek ezzel együtt nagyon szívesen segítenek bármiben, hihetetlenül készségesek.
A zárt világ megfogalmazás olyan értelemben azért igaz, hogy a szállodai internet-szolgáltatás az átlagosnál is – hogy finoman fogalmazzunk – gyengébben muzsikált. Biztosan csak elszigetelt, véletlen esetről lehet szó. Mindenestre az isztambuli nagy bazárt kenterbe verő teheráni bazárok már színpompásak, hiszen mit ér egy színtelen, sápadt piac?
Szép hely, jó hely Teherán, szól a dalocska, és egy tényleg biztos: Iránban birkózónak lenni kivételességet jelent, tekintélyt parancsol, és ezt Péteri László is megerősíti:
- Fantasztikus volt, amikor ujjal mutogattak ránk az utcán, és mondogatták: birkózók!, birkózók! Szóval újra megtapasztalhattuk, hogy félistenként tisztelik a birkózókat a Földnek azon a pontján.
Az útvonal tehát így fest a kötöttfogású válogatott számára: Teherán – Isztambul – Budapest ( némi hétvégi pihenő), aztán Tata, egy nemzetközi edzőtáborral fűszerezve, végül következik Szombathely: a nőnapi hétvégén jöhet a Magyar Nagydíj.
Hölgyeim, figyelem,ott már senki sem fog Teheránról beszélni, sőt!
