Síppal, tapssal, szeretettel

2015. 03. 23., írta: Sütő Péter, fotót készítette: Viola Katalin, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A hazai birkózás egyik legismertebb bírója, Szűcs András megbecsült döntnöknek számít külhonban is.

Egyik szemünk sírt, a másik pedig nevetett, amikor a szombathelyi Magyar Nagydíjon őt ünnepelte az Aréna. Az elérzékenyülés azért volt, mert András ez alkalommal búcsúzott el a nemzetközi bíráskodástól. Az örömöt pedig az okozta, hogy igazán nagyszerűen sikerült népszerű sportbarátunk köszöntése, ünneplése… A közönség, a sportolók és a sportvezetők óriási tapssal jutalmazták őt, ám az igazi durranás - pontosabban hangrobbanás – akkor következett be, amikor elkezdődött a bírók füttykoncertje. Ez persze nem amolyan elégedetlenkedő füttyentgetés volt, hanem egy igazi, élvezetes, vidám koncert bírói sípokra komponálva. A piros-kék mandzsettás, blézeres „zenekar” sok országból verbuválódott tagjai pedig teljes erőből, fújták perceken át azt a- sípjaikkal megszólaltatott - csodás örömzenét, amellyel óriási sikert arattak. Akkor és ott a küzdőtéren bizony a szeretet szonátája csendült fel, bírói sípokra és szívekre hangszerelve… Nem csoda, hogy el is érzékenyült az ünnepelt.

• Ezek olyan pillanatok, percek voltak, amiért érdemes hosszú éveken át alázattal, odaadással munkálkodni egy közösségben, amelyet megbecsülsz, és az megbecsül téged - mondta, még mindig kicsit fátyolos szemmel Szűcs András.

Miért volt a búcsú?

• Mert idén már a hatvanadik évembe lépek, és a birkózóvilágban ez a felső korhatára a nemzetközi mérkőzésvezetésnek. Tehát csak a nemzetközi porondtól búcsúzom, nagyon remélem, hogy még sok hazai mérkőzésen bíráskodhatok. Aztán ott vannak még a karcagi birkózók is, akiknek a munkáját a jövőben szeretném Kurucz Istvánhoz és édesapjához méltó módon segíteni. Ez is egy olyan kihívás, amelynek a legjobb tudásom szerint szeretnék megfelelni.