#RIO2016 - Útravaló 2. – Szöcsi egy kilóval vezet

2016. 07. 11., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Régi családi csata ez már… Nem minden a szőnyegen zajlik, Tamás és Viktor a békésebb vizeket (is) választotta, de azért ennek szintén súlya van. Mi az, hogy! Amint megállt, kikötött velünk az immár legendává nemesedő Fanny motoros hajó a Dunán, fedélzetén a teljes olimpiai birkózó csapattal, Lőrincz Tamással a vizet néztük… Egy kiló, az egy kiló… Nem a 66 és a 85 kiló közötti különbségről beszélünk…

Szóval a Duna… Horgászásra milyen?

• Jó, abszolút jó, bár a mi kis társaságunk a tavi horgászok köreibe tartozik. Az öcsémmel, Viktorral járjuk a vízpartot (állandó „tettestárs” a válogatott gyúrója, Hadi Gergely is) – mosolygott Lőrincz Tomi, a kötöttfogás olimpiai ezüstérmese, háromszoros Európa-bajnoka. – Ott talán gyorsabban tudunk eredményt elérni, mint az élő vizeken, és ez fontos akkor, amikor kevés az időd…

Még szó kerül az életre szóló szenvedélyről, de Tamásnak kicsit le kell tennie egy ideig a horgászbotot, bizonyos objektív akadályok miatt. Pontyot kellett tennie a végére – egyelőre. Jön Rió, csekélység. Folytatódhat a zavartalan halélet, de aztán csöndes rettegés költözhet újra a pontyszívekbe. 

• Ezt most tényleg el kell napolni – folytatta a 66 kiló kötöttfogású klasszisa. – Inkább a versenyre figyelünk. Olyan csapatunk van, amelytől az olimpián nagy dolgokat várnak, mert képesek is vagyunk a kiemelkedő teljesítményre. Ne csak úgy vágjunk neki, hogy majd csak lesz valami, és ha szerencsénk van, majd leesik esetleg egy ötödik hely. Erről messze nincsen szó, persze nem fog mindenki érmet nyerni, helyezést elérni, de állítom, a válogatottunk tényleg nagy dolgokra képes. Csak ússzuk meg sérülés nélkül ezt a hátralévő hónapot, a fogyasztással se kelljen különösebben megkínlódni, aztán már csak egy jó sorsolás kellene, remek hangulatú verseny, és ennyi. Jó, ez nem fér bele a három kívánságba, talán még a tízbe sem, de merünk nagyot álmodni. Erősen bízunk benne, hogy a családi éremszámunk szépen gyarapodik majd augusztusban.

Számolgattok, latolgattok erősen? Csak semmi babona? 

• Á, én nem hiszek semmiféle babonában. Viktor fiatalabb nálam, erős, lendületes, ez előny lehet, nálam az idősebbek rutinja, és nem úgy fest a helyzet, hogy csak egy helyezésbe „eshetünk” be, hanem a dobogóért küzdünk. Érmekkel (így, többes számban) jöhetünk haza. Szinte nem is merem kimondani, de kimondtam. Viktor előttem egy nappal harcol a 85 kilósok között, és az lenne az igazi, ha boldogan, széles mosollyal az arcán szorítana értem.

Jól hangzik, és ezután újra tekintélyszerző horogcsata indulhat a vizeken, mert tudtommal nagyon kicsi a különbség közöttetek ponty ügyben. A rekordod egy 23 kilós példány, Viktor 22 kilónál tart, ha nem tévedek. További esélyek?

• Tökéletesen így van, egy kiló a különbség. A kvalifikációs verseny után elmentünk horgászni, ám sajnos nem sikerült csúcsot dönteni, igaz, kiemeltem egy húsz kiló körüli pontyot, Viktornak kicsit gyengébben ment, de újra megyünk Rió után. Felemelt fejjel, mosolyogva szeretnénk nekivágni az év második nagy horgásztúrájának.

Szóról-szóra történjen úgy, ahogyan Lőrincz Tamás mondta. Addig még várni kell egy kicsit, de hisszük, hogy úgy lesz. Mosollyal, felszabadultan, aranyosan. Szóval várjunk még. Türelmesen, mint a horgász a kapitális zsákmányra.