Rió – London 8-7, és még nincs vége!

2016. 04. 26., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: UWW, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Izzadt homlokok megtörlése, megkönnyebbült sóhajok, ellendrukkerek elcsendesedése, örömkurjantások. Ki-ki érzelmei, szíve, szakmai meggondolásai vagy éppen indulatai szerint vette tudomásul, hogy az eddig megszerzett nyolc (!) olimpiai kvóta már most eggyel több, mint négy évvel ezelőtt, London idején összesen. Rio de Janeiro felé lehet megrendelni a repülőjegyet Sastin Marianna, Németh Zsanett és Ligeti Dániel részére is.

Csak semmi pánik, mondhatta volna a legendás balatoni rendőr, Ötvös Csöpi (azaz a felejthetetlen Bujtor István) szavait idézve világbajnokunk, Sastin Marianna, aki angyali nyugalommal mindenkit nyugtatgatott, hogy nem kell őt „temetni”, mert Nagybecskereken nem jutott kvótához új súlycsoportjában, a 63 kilósok között:

• Akkor sem voltam elkeseredve, amikor Szerbiában nem sikerült megszereznem a kvótát – mondja Mariann. – Eleve úgy készültünk, hogy ha az elsőn nem jön össze, akkor majd a másodikon igen, sőt, még a harmadik lehetőséget sem vetettük el. Sokan odajöttek hozzám az első kvalifikációs verseny után, és mondták, hogy sajnálják, mert nem sikerült, én erre azt mondtam: mit sajnálsz, még nincs vége a sorozatnak. Tulajdonképpen nem is volt kő, ami leesett volna a szívemről, de azért így felszabadultabban tudok készülni, ez nyilvánvaló. Menni fog a 63 kilósok közötti szereplés, az erőfejlesztés új módszere szerint készülök, ez nagyon bevált, Wöller Ákos, az edzőm majd megbeszéli doktor Csende Zsolt erőnléti trénerrel, mik a további teendők. Rióban  éremszerzés a célunk. 

Németh Zsanett 75 kilóban remekelt ebben az évben, hiszen például megnyerte az U23-as Európa-bajnokságot, és most Ulanbátorban az olimpiai részvételi jogért vívott meccsen éppen azt a német Anna Schell-t győzte le, akit a ruszei döntőben is megvert. Igazán jól állt Zsaninak az a póló, amelyet a ferihegyi hazatéréskor viselt, az ulanbátori versenyt idézték a feliratok, motívumok. Szuvenír Mongóliából.

• Szerettem volna valamilyen emléket hazahozni Ulanbátorból, és igazából akkor szoktam pólót vagy kisebb ajándékokat venni, ha eredményesen zárok egy versenyt – avatott be bennünket a pólóvásárlás indítékába a kiváló újpesti birkózó. – Igazából tényleg jól sikerült eddig az idei év,  a felkészülésem is kitűnően, sérülésmentesen zajlott, Gulyás István és Nagy Lajos mindent megtesz azért, hogy jó formában legyek. Amikor tavaly a Las Vegas-i vébén versenyeztem, azt láttam, hogy nálam, mondhatni, gyengébb birkózók is megszerzik a kvótát, akkor úgy gondoltam, én szintén ott lehetek az olimpián. Az első nekifutás Szerbiában nem sikerült, ott kikaptam az egyik német lánytól, Maria Selmaiertől, most pedig hál istennek, legyőztem a másikat,  Schell-t. Úgy utaztam el Mongóliába, hogy nem akartam folytatni az utazást, nem kívántam Isztambult. Hozzátartozik még az egészhez, hogy az ukrán és a török versenyző már előzőleg megszerezte a részvételi jogot az olimpiára, számomra ők a legnagyobb ellenfelek, még egy icipicit jobbak nálam, de most már nem volt olyan ellenfél az ulanbátori mezőnyben, akit ne tudtam volna legyőzni. Rióba sem turistaként szeretnék menni, úgy gondolom, hogy az első ötbe beférhetek.  

A szabadfogás nehézsúlyú klasszisa, Ligeti Dani is már az olimpiáról gondolkodhat. Kifejezetten kisimultak a vonásai, a kvóta megszerzésével rögtön elröppent az addig benne felgyülemlett feszültség. 

• Nagyon kemény és hosszú másfél hetet zártam, mert már Szerbiában kvótát akartam szerezni, és voltaképpen egy olyan félévet fejeztem volna be, amelynek során folyamatosan a kvótaszerzés foglalkoztatott, és nyomasztott – mondta megkönnyebbült mosollyal Dani. – Még egy hetet rátettem, de azért Mongóliában összejött, amire vágytam, igaz, nem birkóztam nagyon jól a nap elején, kicsit aggódtam is emiatt. Az indiai srác ellen jobban akartam birkózni, aztán hála az égnek, a bolgár Európa-bajnoki ezüstérmes Ilievvel szemben már jobban ment, és végül a legfontosabb meccsen,  a kirgiz Lazarev ellen tudtam előhúzni a tarsolyból, amit tényleg tudok. Voltaképpen ez egy visszavágó volt, mert a kvalifikációs világbajnokságon, Las Vegas-ban elvert a második fordulóban.

Ez mély nyomot hagyott a szombathelyiek kitűnőségében, mert ha nyer, már a kvótáért lehetett volna birkózni a tavalyi vébén. Komoly állomás, lehetőség maradt ki tehát, egyfajta „tűz közeli” állapot, de már a múlt: kirgiz a vert mezőnyben csak az utolsó, isztambuli lehetőségben bízhat. 

• Szeretném egyúttal megköszönni a barátnőmnek, a családomnak, barátaimnak, hogy segítettek és elviseltek az elmúlt időszakban, nekik is rengeteget jelent, hogy eljutottam idáig. Nem is tudom pontosan megfogalmazni, hogy milyen feszültség dúlt bennem, de akik látták az utolsó ulanbátori meccsem utáni pillanatokat, azok érzékelhették, láthatták. Gondolhatják, mi zajlott le bennem. Nagyon sokan szurkoltak nekem, és tényleg rengetegen jöttek el Zrenjaninba, nem sikerült, aztán maradt egy hetem: repülnöm kellett, amit gyűlölök, át kellett állnom egy másik időzónába, nem jött össze, az utolsó két napon hat órát aludtam. Rengeteg plusz terhet cipeltem, de most már megvan a részvételi jog, ez a legfontosabb. Nyugodtan lehet készülni Rióra…

Csak még egyszer hadd emlékeztessek a részeredményre: Rió – London 8 – 7. Túl szoros az állás, nem? Isztambulban meggyőzőbbé tehetnénk a különbséget…