Rendhagyó aranypillanatok – Jászkai Imre, a négyszeres veterán világbajnok

2015. 10. 30., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Ugye, nem is gondoltuk volna, hogy a – szigorúan az életkora szerint – nyugdíjas tanár úr, aki a borsodi Sajóbábonyban, Miskolc tőszomszédságában tanított, a magyar birkózósport egyik legeredményesebb versenyzője. Igaz, hogy a DVTK klasszisa veteránként veri végig rendszeresen a világot. A 64 éves Jászkai Imre először 1997-ben, Martigny-ben kóstolt bele az „öregfiúk” világszintű küzdelmeibe, és azóta kötöttfogásban, a 69 kilósok között sikert sikerre halmoz.

Jászkai Imre, a diósgyőriek büszkesége immár 14(!) világbajnoki éremnél tart, és úgy gondolta, hogy most októberben, az athéni világbajnokságot követően abbahagyja, ötödik aranyérmével megkoronázva pályafutását, de kötöttfogásban „csak” ezüst, míg szabadfogásban bronz sikeredett, tehát folytatása következhet, már csak azért is, mert a görög fővárosban szégyenletes manipuláció történt a mérlegelésnél. Mindennek Jászkai Imre látta kárát, a súlycsoportjának felső határán (69 kiló) jóval túljáró versenyzővel is meg kellett küzdenie, de ő sportszerűen próbálta túltenni magát a történteken. Az érem pedig így is, úgy is nagy haditett.

• Nyáron lement a súlyom, sajnos, és a 69 kilót 66 kilósan birkóztam végig – mesélte a veterán harcos. – Ehhez még az is hozzájárult, ami a helyszínen történt, hogy amikor megérkeztünk Athénba, nem pihentünk, nem kapunk vacsorát, azonnal elvittek bennünket akkreditálni, és hajnali négykor (!) kerültünk ágyba. Ettől függetlenül nem vagyok elégedetlen. Már tavaly, Belgrádba szerettem volna kimenni, de családi okokból nem tudtam elutazni a világbajnokságra, ott akartam abbahagyni egy újabb első helyezéssel, aztán mivel ez kútba esett, folytattam. Ezután az volt az eltökélt szándékom, hogy az olimpia őshazájába, Görögországba, Athénba mindenképpen eljussak. Sikerült, és én ezt bónusznak tekintem. Annak is örülök, hogy két éremmel zártam, persze lehetett volna fényesebb is, de így utólag elégedett vagyok az eredménnyel. 

Jászkai Imre lassan már kiállítást is rendezhetne a veterán pályafutása érmeiből, csupa aranyos, ezüstös, bronzos csillogás.

• Eddig 14 érmet szereztem, négy aranyat, hét ezüstöt és három bronzot. Az első győzelmem Zágrábban született meg, nagyon szívesen emlékszem vissza rá. A másodikat Kouvolában szereztem meg 2009-ben, és azért volt különösen kedves nekem, mert finn versenyzőt győztem le a döntőben, tehát saját hazájában meg tudtam verni. A harmadik aranyérmemet egy csodálatos rendezésű vébén nyertem, Budaörsön, három évvel ezelőtt. Csodálatos volt a rendezés, de Székesfehérvárott és Budapesten is nagyon kitettünk magunkért, mi magyarok, fantasztikusak vagyunk, ha versenyrendezésről beszélünk. Ahány világbajnokságon elindultam, egyetlen egy sem közelítette meg a mi rendezésünket. A közelében nem volt senki. Végül a negyedik aranyat 2013-ban, Szarajevóban harcoltam ki, ami azért maradt számomra emlékezetes, mert ott birkóztam a legmeggyőzőbben.

Tehát most Athénnal ért véget a pályafutása?

• Ó, nem, dehogy – mosolyog Imre. – Azt szoktam mondogatni, hogy csupán abbahagytam. Sajnos, a szememmel akadt egy kis gond, szürkehályog, egyszóval ez-az felújításra szorul a szervezetemben, de nem mondtam le a világbajnoki részvételről. Az viszont biztos, hogy edzeni fogok, mert képtelenség ezt a csodálatos sportágat befejezni. 

A tapasztalt világklasszis jövőre jubilál, hiszen 65 éves lesz, és már valamivel több, mint 50 évet tölt(ött) el a szőnyegen, de nemcsak versenyzőként, hanem a bíráskodásban is jeleskedik.

• Nagyon sok fizikai és lelki gondomat orvosolta a birkózás, rengeteget köszönhetek neki, számtalan krízisen átsegített már. Ha jól meggondolom, olyan bajom soha nem volt, mint sok versenyzőnek, hogy fogynom kelljen, sőt általában három kilóval vagyok könnyebb a 69 kilónál, de ennél többet nem tudok enni, nem tudok hízni. 

Ezzel együtt még inkább elismerésre méltó Jászkai Imre teljesítménye, aztán amikor a fizikai állapotáról esett szó, kibuggyant belőle a nevetés:

• Hát én valósággal össze vagyok „legózva”, elszakadt az achilles-em, 2003-ban Budapesten elszakadt a bicepszem, jött egy csomó olyan műtét, ami más embert visszavetett volna, de nekem fizikailag és lelkileg is sikerült túltennem magam ezeken. Megmondom őszintén, nekem akkor van meg a komfortérzésem, ha ott tudok lenni a fiatalok között, velük edzem. Pár éve nyugdíjas lettem, és azóta három dolog tölti ki az időmet: az unokázás, a kerti és ház körüli munka, és maga a sport. Heti három alkalommal edzek, gyakorlatilag folyamatosan birkózom ötven éve, alig-alig volt kihagyásom. Nagyon jól érzem magam a birkózócsaládban.

Nemrég osztálytalálkozón vett részt Sajóbábonyban. Osztályfőnöke volt Bábony mostani polgármesterének, dr.Szilva Istvánnak, akinek Jászkai Imre köszönettel tartozik a segítségért, de a korábbi városvezető, Nagy Imre szintén támogatta a versenyzését. Ez erkölcsi és anyagi támogatást is jelent. Rajtuk kívül  a bajnok megemlítette  Deák-Bárdos Mihály, Fodor Zoltán és Barta György nevét is, hiszen ők Miskolc képviselőiként ugyancsak mellé álltak, nem beszélve a Magyar Birkózó Szövetség támogatásáról.

Milyen a helyzete, vagy inkább a jövője a birkózásnak a Jászkai-famíliában?

• Az édes öcsém, István bronzérmes volt Athénban, kötöttfogásban a 85 kilósok között. Nála hat évvel vagyok idősebb, ő mindenképpen ápolja a birkózó hagyományokat a tágabb családban. A két fiú unokám még óvodás korú, az egyikük 4, a másik 5 éves, majd meglátjuk, mi lesz belőlük, mindenesetre már levittem őket a birkózó csarnokba. Próbálom terelgetni a kis legényeket, bár megmondom őszintén, a lányaim mindig azt mondogatják: Apa, birkózóból  már egy is elég volt a családunkban.