Négyen a dobogón – becsüljük meg!

2016.09.08. írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Mind többször hangzanak el szakmai körökben az utánpótlásról szóló mondatok, aztán a következő gondolat már általában arról szól, hogy a fiatalok mikor kerülhetnek úgy istenigazából a „kirakatba”, azaz mikor válhatnak alkalmassá, hogy a felnőtt korosztályba beleerősödjenek. Többen is ott toporognak a küszöbön. Mindenesetre a maconi junior világbajnokság bronzérmei magukért beszélnek.

A riói olimpia kevesebbet hozott itthon a sportágnak, mint amit reméltünk, dobogós helyezés nélkül maradtunk (illetve bocsánat, csak gyakorlatilag, mert Lőrincz Viktort mindenképpen bronzérmesnek tekinthetjük). Ennek tükrében különösen szépen csillognak azok az érmek, amelyeket Franciaországban, Maconban, a junior világbajnokságon szereztek birkózóink. 

Négy érem – és minden szakágban volt dobogós versenyzőnk. 

Immár haladó hagyománynak számít, hogy a kötöttfogású Lévai Zoltán mindig elhoz valamilyen medált a korosztályos, utánpótlás világversenyekről. Szekérderéknyi bronznál tart már (volt egy arany is az idei junior Eb-n!), összesen kilencet számlál a dorogiak csiszolódó gyémántja. A 74 kilogrammosok súlycsoportjában a franciaországi junior vébével voltaképp el is búcsúzott ettől a korosztálytól, és végérvényesen a felnőttek közé lépett. Bár az elődöntőben szinte az utolsó pillanatban elveszítette a mérkőzést, újólag bizonyította, hogy helyén van a szíve, mert összekapta magát a bronzmeccsre, és 7-1-re lesöpörte üzbég ellenfelét. Az már más kérdés, hogy Zoli mennyire elégedett a sokadik bronzzal akkor, amikor az Eb-n már áttörte a döntőhöz vezető korlátot. Nyilvánvaló, hogy számára a stabil felnőtt válogatottság lehet a cél a 75 kilósok között, ami jelenleg olimpiai súlycsoport. Az is nyilvánvaló, hogy ebbe a súlyba be kell érnie – további fizikai és lelki-koncentrációs erősödés szükségeltetik -, és akkor tovább viheti a világ- és kétszeres Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ötödik helyezett Bácsi Péter örökét.

Örömteli, hogy a nehézsúlyú Almási Ferenc kötöttfogásban egyre markánsabb jeleket mutat abba az irányba, hogy a 130 kilósok között ő lehet az, aki ismét érmeket hozhat majd felnőtt világversenyekről is. Amióta Deák-Bárdos Mihály takarékra vette a figurát, Lám Bálint még nem tudott felnőtt érmekkel érvelni, és talán egy kialakuló Almási - Lám vetélkedés mindkettejüket felfelé emeli a címeres mezért folytatott küzdelemben. Almási maconi meccsei közül a legfigyelemreméltóbb éppen a bronzcsata volt, amelyen iráni birkózóval küzdött, és 4 pontos hátrányba került mindjárt az első percben. Nos, ezt követően, 0-4-ről fordított 8-4-re, ami nagy bravúr, az pedig még emeli a dolgok fényét, hogy a nehézsúlyra nem feltétlenül jellemző dobásokkal őrölte fel ázsiai ellenfelét a Csepel jeles birkózója. 

Ha már a nehézfiúkat emlegetjük, akkor maradjunk is a felső súlycsoportokban, hiszen a szombathelyiek „kitermeltek” egy újabb szabadfogású fiatalembert, Wittmann Kristófot, aki a 96 kilósok között remekelt. Emlékezzünk csak arra, hogy Ligeti Dani is ebből a súlyból indult, és lett belőle sikeres nehézsúlyú birkózó. Kristóf pályafutása első érmét szerezte meg világversenyen, gratulálunk neki és edzőinek! Nem mellesleg, nagyon jól birkózott. A német Eb-bronzérmes Thiele elleni vereség – ahogy mondani szokták – „belefért”.

A „nagyok” után említsük a „kicsit”, vagyis Galambos Ramónát, ezt a bátor 55 kilós lányt, aki ugyancsak egy harmadik helyet hozott el a junior világbajnokságról. Tavaly, Brazíliában, Salvador városában döntőt birkózott, most ez nem sikerült, de továbbra is ott van a tűz közelében, Európában mindenképpen számolni kell vele a felnőtteknél is, és lassan a világhoz szintén egyre közelebb kerül. Rami még mindig nagyon fiatal, és lépeget felfelé. Öröm volt nézni, amikor Maconban összecsomagolta a vigaszágról érkezett német lányt, a 12-0-hoz bő három percre volt szüksége.

Nyilvánvalóan akadtak negatív tanulságai is a múlt héten lezajlott junior világbajnokságnak, de most – talán kicsit a sikerre kiéhezve - az érmekre koncentráltunk, különös tekintettel arra, hogy a felnőtt korosztály előszobájában toporgókról van szó. 

Maconban négy magyar állt a dobogón – mindhárom szakág képviseltette magát. Kérdezhetjük, mit ér ez a négy bronz? Úgy gondolom, hogy sokat. Most különösen sokat.