Ne szálljunk el magunktól! - Struhács György szakágvezető
2015. 03. 09., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: DHP
Átütő sikert aratott a magyar kötöttfogású válogatott a múlt hétvégén Szombathelyen, a Magyar Nagydíjon, amely minden idők legnagyobb mezőnyét vonultatta fel a verseny történetében. Bácsi Péter, Kiss Balázs, Korpási Bálint és Ligeti Dániel győzött, Szabó László és Lám Bálint második lett, a csapatok pontversenyében Magyarország végzett az élen, de jobb, ha ezeket a szép eredményeket józanul értékeljük.Az Arena Savaria három szőnyegén számos nagyon jó birkózó tette tiszteletét, olyanok is, akik több ízben állhattak már fel a világversenyeken a dobogóra, tehát meglehetősen masszív ellenfelekkel szemben kellett helyt állniuk a mieinknek a Nagydíjon, de gyorsan tegyük hozzá, hogy hiányzott néhány erős válogatott is. Nem jöttek el – többek között – az oroszok, a kubaiak, a koreaiak, és a franciák sem. Az irániak otthon hagyták a legjobb embereiket, de ettől függetlenül Struhács György is elismerésre méltónak találta a jó magyar teljesítményt. Az értékelést azonban kicsit gondterhelten kezdte a kötöttfogás szakágvezetője.
- Nagyon sajnálom Módos Pétert, aki vállsérülést szenvedett – mondta a szakember. – Bevallom, kötődöm hozzá, hiszen az egész pályafutását nyomon követem, ezért aztán nehezebb kezelni - lelki értelemben is - ezeket a sérüléseket, amelyek mindig közbejönnek a pályafutása során. Bízom benne, hogy a Szombathelyen összeszedett sérülése miatt nem kell lemondani róla, és akkor mehet tovább a munka, ha viszont Peti kiesik, akkor sok mindent át kell gondolnunk. Amit még negatívumként említhetek az 59 kilósok súlycsoportjában, az az, hogy Peti mögött nem látok olyan embert, aki esetleg helyettesíteni tudná. Meglátjuk, mit hoz a holnap.
- Egyik fő erényünk, a kiváló állóképesség, erőállapot. Hogyan látja, hol tartunk most ebben a kérdésben?
- A döntők – és elsősorban az egész vasárnap – jól sikerültek, látszott, hogy mindenki magabiztosan birkózott, a csapat erőnlétben is teljesen rendben van. Olyan meccset talán nem is veszítettünk el, amely a kondíción múlott. Persze, voltak kisebb hibák, de ezeket az edzéseken megbeszéljük, elemezzük, és a május elején sorra kerülő magyar bajnokságig tudjuk emelni a szintet, feljebb lépünk egy lépcsőfokot. Akkor azon a szinten leszünk, hogy egy rövid pihenő után tudunk még felfelé menni, egészen a szeptemberi kvalifikációs világbajnokságig.
- Mennyire volt reális a négy magyar aranyérem a Magyar Nagydíjon?
- Azt hiszem, hogy benne rejlett a csapatban. Talán a kívülállók nem biztos, hogy számítottak például Maci (Korpási Bálint) győzelmére a 71 kilósok között, de én elvártam tőle ezt a szereplést az edzésmunkája alapján. Úgy voltunk vele, ha az a célja, hogy világversenyen a dobogóra álljon, már pedig ezért dolgozik, akkor ezt a hazai nagydíj-versenyt meg kell nyernie, hiszen nem hemzsegtek itt világklasszisok. Eljöttek nagyon jó birkózók, de őket szépen legyőzte, egy parányi hibát elkövetett, aztán abból is jól jött ki, egyszóval számítottam a sikerére. Már a vébén is csak kevés választotta el az éremtől.
- Világ-, és Európa-bajnokunk, Bácsi Péter kevesebbet akciózott a megszokottnál, ám lenyűgöző magabiztossággal, kulturáltan bedarálta az ellenfeleit, többször hátrányból fordított.
- Peti nem volt csúcsformában, de azt mindenképpen el kell róla mondani, – és ez az egészséges Lőrincz Tamásra is igaz -, hogy még gyengébb formában is tudja hozni az eredményeket. Hozta is, megbízhatóan, stabilan. Majd később jöhet az élesítés, de jól birkózott. Nemcsak vele, de az egész csapattal elégedett vagyok, az jött ki, amit vártunk ettől a versenytől. Nagy létszámú viadal volt, ám a színvonalat tekintve azt azért nem mondanám, hogy ez volt a világ legerősebb versenye. Kellő mértéktartással értékeljük az elért eredményeket és a nagydíjat, amely azért egy átlagosnál erősebb nemzetközi verseny kategóriájába tartozik, és nagyon jól szolgálta a felkészülést az év fő versenyére, a Las Vegas-i világbajnokságra.
