Módos Péter: Soha nem adom fel

2015. 04. 23., írta: Tollár Dániel, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Az olimpiai és világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnoki ezüstérmes Módos Péter vállát egy hónapja operálták meg, így már javában gyógytornázhat. Elmondása szerint szeptemberben újra munkába állna, hiszen riói álmait semmi sem húzhatja keresztbe. Az elszánt és bizakodó Csontival beszélgettünk.

Március 8-án, vasárnap reggel 9 órakor az elsők közt léptél szőnyegre Szombathelyen rendezett Magyar Nagydíj, Polyák Imre-emlékversenyen. Vezettél is a japán elleni selejtezőben, amikor jött a baj… egy aláfordulást követően megint megsérült a vállad. Mire gondoltál a feladott mérkőzés után?
„Rendkívül elkeserített az a tudat, hogy megint megsérült a vállam – emlékezett vissza szomorúan az Aréna Savariában történtekre. Nagyon szerettem volna műtét nélkül rendbe hozni, de az MRI sajnos azt igazolta be, hogy az ízületi vápa pereme, annyira el van kopva, hogy bármikor kiugorhat megint. Dr. Béres Györggyel úgy határoztunk, hogy mindenképp meg kell műteni, ráadásul, ami miatt két évvel ezelőtt műtöttek (labrumporc szakadás), az most megint levált, így a mostani műtét során ismét rögzíteni kellett. A vápa peremét csontpótlással rögzítették, amihez a csípőcsontból vettek ki egy darabot, majd a szalagokat is stabilizálták a vállamban.”

Közel egy hónapja, március 25-én, Tatán feküdtél dr. Béres György kése alá. Hogy érzed most magad, milyen a vállad?
„Sokat őrlődtem magamban, de aki ismer, az tudja, hogy milyen vagyok. Módos Péter vagyok, soha nem adom fel, és senki nem tántoríthat el a céljaimtól. Feldolgoztam és lezártam magamban a történteket. Megyünk tovább, mert az élet nem áll meg és engem sem fog senki sajnálni. Az eddigi műtéteim után is képes voltam legyőzni önmagam és ez most sem lesz másképp. Amint rendbe jövök, készen állok, hogy bármennyit edzek annak érdekében, hogy elérjem azt, amit kitűztem magam elé. A mottóm szerint élem tovább az életem: Nem hiszem, hogy felérhetsz a csúcsra, amíg nem éltél meg nehéz időket!” – mesélte roppant motiváltan a Kertvárosi SE birkózója.

Hogy telnek a napjaid, milyen jellegű kezeléseken veszel részt?
„A műtét utáni hetekben nagyon unalmas hétköznapjaim voltak, szinte csak itthon feküdtem, és sorozatokat néztem. Most már negyedik hete, hogy megoperáltak és több, mint egy hete gyógytornázom a Szóka Kata sportrehabilitációs központban. Ráadásul nemcsak a vállam tornáztatom, hanem kisebb edzésgyakorlatokat is csinálok, mint például a guggolás és a hasizmom erősítése. Emellett otthon is megcsinálom akár napi négyszer is a gyógytornát, valamint edzek mindennap, az engedélyezett erősítő gyakorlatokat csinálnom, de jövő héttől már az edzőterembe is lemegyek. Még rajtam van a rögzítő, de otthon már szinte csak alváshoz veszem fel, ha megyek, valahova, akkor még viselnem kell, de nemsokára teljesen elhagyhatom.”

Mit mondott dr. Béres György, mennyi idő a várható felépülés?
„Terveink szerint tizenkét hét után már elkezdhetem a nagyobb intenzitású edzéseket, és ha minden úgy alakul, szeptemberben már teljes értékű munkát végezhetek.”

Decemberben betöltöd 28. életévedet is. Hogyan tervezed a jövődet a sportban és a civil életben?
„A jövőre nézve is nagy segítség számomra a feleségem, aki nap mint nap megerősít abban, hogy ne adjam fel a célomat és ezt nagyon köszönöm neki, sokat jelent nekem. Mindenképp Rióig tervezek, jelenleg is úgy állok neki, hogy olimpiai bajnok akarok lenni és ezt nap, mint nap megerősítem magamban. Szeptembertől, ha minden a terv szerint alakul, el tudom kezdeni az edzésmunkát, ami könyörtelen lesz, de nem fogom sajnáltatni magam. Reményeim szerint tizenkét hét múlva már a kondicionáló edzéseket is elkezdhetem. Azt még nem tudom, hogy Rio után, mit hoz az élet, függ majd a körülményektől is. Ha úgy látom, hogy érdemes csinálnom, akkor mindenképp folytatom, ha nem, akkor mindenképp szeretnék edzőként a sportban maradni, és átadni a tudásomat a következő generációnak. Remélem, ha erre kerül majd a sor, nemcsak a tudásommal tudom segíteni a versenyzőket, hanem példát tudok majd mutatni a pályafutásom alatt megmutatott motivációval, fegyelemmel és a sportág iránti szeretettel is.”
 

A magyar birkózó társadalom nevében gyors felépülést és sok sikert kívánunk!