Lévai Tamás újra érzi magában a tüzet
2025. 01. 30., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: RT, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Losonczi Dávidot, Szilvássy Eriket, valamint Takács Istvánt maga mögé utasítva a legkeményebb súlycsoportban, kötöttfogású 87 kilogrammban megnyerte az első hazai válogatót a BHSE klasszisa, Lévai Tamás. A viadalról, a súlycsoportváltásról, a családról és a célokról is beszélgettünk vele.
A 82 kilogrammosok között világ- és Európa-bajnoki bronzérmes Lévai Tamás 2023 elején nagyon meglepte a birkózóközösséget azzal, hogy kilencvenhét kilóra váltott. Most mégis úgy döntött, hogy eggyel lejjebb, nyolcvanhét kilogrammban próbál szerencsét.
„Mindenekelőtt szeretném leszögezni, nem gondolom úgy, hogy rossz döntés volt kilencvenhét kilóban versenyezni – kezdi Lévai Tamás. – Sőt, nagyon jó alapot adott annak, hogy most nyolcvanhétben versenyezzek, érzem azt az erőt, amely elegendő lehet ide. Mégsem volt tudatos a váltás, áprilisban megszületett a kislányom, Léna, a család került előtérbe, figyelni kellett rá, éjjel felkelni hozzá. Szóval az, hogy már nem csak a zabálásra és a birkózásra figyeltem, azt eredményezte, hogy elkezdtem fogyni, százkét kilóról a nyárra kilencvenhat lettem, aztán jött az esküvőszervezés, szeptemberben a lagzi, máris csak kilencvenhármat mutatott a mérleg. Az őszi alapozásnál ettől függetlenül elmozdulhatott volna felfelé a súlyom, mégsem így történt, hanem tovább csökkent, egészen kilencven kilóig. Ez volt az a pont, amikor megbeszéltük, hogy jó, akkor mindenképp nyolcvanhét kilogrammban folytatom a pályafutásomat.”
A BHSE sportolója annak ellenére sem bánta meg, hogy nem váltott már tavaly, hogy 97 kilogrammban nem sikerült kijutnia a párizsi olimpiára: „Nagyon jól sikerült az első évem kilencvenhét kilósként. Nyertem versenyt, a világbajnokságon nem sokon múlt a kvótaszerzésem, szóval én hittem benne, azt éreztem, hogy meglehet az olimpia. De 2024-ben úgy alakult, hogy a válogatón kikaptam Szőke Alextől – nem vagyok miatta szomorú, hiszen így a nyaramat, az első közös nyarunkat a családomnak szentelhettem, ami rengeteget adott. Ahogyan az is, hogy bátyámnak, a vb- és Eb-ezüstérmes Zoltánnak is idén született meg a gyermeke, ez hihetetlenül áldott helyzet.”
Nem kérdés, a nyolcvanhét kiló brutális idehaza. Lévain kívül itt van még a vb-győztes, olimpiai ötödik Losonczi Dávid, az Európa-bajnok Takács István és a vb-ezüstérmes, Eb-bronzérmes Szilvássy Erik is. Az első, hétvégén rendezett válogatót Lévai Tamás nyerte meg.
„Pont úgy sorsoltak ki minket, hogy a négy esélyes könnyebb első meccsel kezdett. Aztán Erikkel birkóztam, akivel mindig szoros meccseink vannak. Elfáradtam, de állásból és lenti helyzetből is stabilnak éreztem magam. Ellene kétszer meg kell gondolni, mikor indít az ember, mert nagyon ügyes. Szóval nem kockáztattam, annyit tettem, amennyit kellett, így kettő egyre sikerült győznöm.”
A döntőben Takács Istvánnal nézett farkasszemet. Kíváncsiak voltunk rá, meglepte-e, hogy nem Losonczi Dávid érkezett: „Mindketten verték már meg egymást, kiváló képességű birkózók, igazi klasszisok. Épp emiatt nem gondolom, hogy bárkit meglepne, ha épp egyikük vagy a másikuk nyer.”
Lévai Tamás az Európa-bajnok ellen 4–1-re megnyert döntőre így emlékszik vissza: „Egy szinttel magabiztosabban birkóztam, mint az elődöntőben. Azt éreztem, hogy a két-három évvel ezelőtti Lévai Tomi van a szőnyegen. Végre nem azon izgultam, hogy mit lépnek ellenem, hanem azon törhettem a fejem, hogy én mit akarok csinálni – az élsportban ez elég nagy fegyvertény. Az Erik elleni mérkőzés nagyon sokat adott az önbizalmamnak, így teljesen tiszta fejjel birkózhattam a döntőben. Állásból is sikerült pontot csinálnom, aminek különösen örülök.”
Persze, tudja, közel sem bízhatja el magát, csak a következő feladatra koncentrál: „Nagyon kicsi előnyre tettem szert, egyáltalán nem lehet ráülni. Jövő szerdán kezdődik a második válogató, a zágrábi UWW-rangsorverseny, már nagyon várom, sűrű lesz a mezőny. Mindig csak a következő lépcsőfokra koncentrálok, szóval jelen esetben erre, természetesen győzni szeretnék. Viszont ami nagyon fontos, hogy újra teljes lánggal ég bennem a tűz, ez megnyugtat, és visz előre. Hogy mire lesz elegendő, azt meglátjuk.”
