Takács érmet szerezne az Európa-bajnokságon

2026.03.16. írta: Krasznai Bence, fotót készítette: UWW, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A legkeményebb hazai súlycsoportban, a kötöttfogású 87 kilogrammosok között szerezte meg a címeres mezt az Európa-bajnok Takács István. Az elmúlt években történtek mellett átbeszéltük vele az idei válogató időszak legfontosabb eseményeit, s előre tekintettünk az áprilisi, tiranai Európa-bajnokságra.

A BHSE kiválósága 2023-as zágrábi Eb-győzelmét követően egyszer, 2024-ben indult felnőtt-világversenyen, azon az Európa-bajnokságon a tizedik helyen végzett. Az ezt követő két évben nem sikerült magára öltenie a válogatott mezt: „Folyamatosan készültem, edzettem, az járt a fejemben, hogy a következő lehetőségnél megszerezzem a címeres mezt. Nem volt egyszerű ez az időszak, de ugyanúgy mennem kellett tovább, kőkeményen dolgoztam. Egy pillanatig sem adtam fel, mindvégig edzettem, ahogy csak tudtam” – nyilatkozta Takács István.

A kategória világ- és Európa-bajnokát, Losonczi Dávidot a tavalyi, zágrábi világbajnokságon elszenvedett sérülése miatt műteni kellett az ősszel, tudni lehetett, hogy az idei Eb-ért nem száll harcba: „Ugyanúgy készültem, ahogyan eddig: ki szerettem volna harcolni az indulási jogot az áprilisi, tiranai Eb-re. Ugyanez volt a terve a vb- és Eb-második Szilvássy Eriknek, valamint a vb-, s Eb-harmadik Lévai Tamásnak is. Ismerjük a másik erősségeit és gyengeségeit, az összeszedettségen múlt, ki kerül ki győztesen a válogatóból.”

Takács január végén, az első, budapesti válogatóversenyen a fináléban Lévaival találkozott, ő jobbnak bizonyult Szilvássynál az elődöntőben: „A döntőben megszereztem az első passzivitási pontot, ezáltál elkerültem az akciókényszert, így az is elegendő volt, ha már nem történik akció a meccs folytatásában. A passzivitási pontot Tamás visszakapta, ezzel még mindig én voltam előnyben, challenge-et kértek ki, amelyet elutasítottak, ez vezetett a kettő egyes sikeremhez.”

Aztán a zágrábi UWW-rangsorversenyen is úgy alakult, hogy Takács és Lévai egymás ellen döntőzik, mindketten nagyon erős mezőnyben meneteltek el a fináléig: „Pont az ellenkezője történt, mint Budapesten: én kerültem akciókényszerbe. Lenti helyzetből megemeltem és eldobtam, ezzel eldöntve a válogatottságot érintő kérdéseket.”

Édesapja, a BHSE edzője és a kötöttfogású válogatott korábbi trénere a Karfiolfül-podcastben azt nyilatkozta, olyat még nem látott a fiától, mint Zágrábban: harmadik próbálkozásra jött össze az emelés.
„Egész nap jól ment az emelés, mondhatni, ennek köszönhetően viszonylag magabiztosan nyertem meg a versenyt. Nem érzem úgy, hogy bármi változott volna, egyelőre rejtély, hogy működik most az, ami az elmúlt években nem annyira.”

A biztos válogatottság ismeretében nagy teher esett le Takács válláról a tiranai UWW-rangsorversenyt megelőzően: „Egyedüli magyarként utaztam, az első két meccsemen győztem, aztán az elődöntőben meglepett az orosz Alan Osztajev: hat nullra elhúzott, onnan már csak az eredmény után futottam, ő pedig ezt kihasználva kontrázott, és sajnos technikai tussal nyert. Mint minden vereségből, ebből is tanulni kell, kétségtelen, az első menetben jobban oda kell figyelnem. Annak mindenesetre örülök, hogy ezt követően a bronzmeccsen az én kezemet emelték a magasba.”

Kíváncsiak voltunk arra is, Takács hogyan látja a jelenlegi nyolcvanhét kilogrammos mezőnyt, megítélése szerint hol helyezkedik el benne, és ennek fényében milyen várakozásokkal vág neki az Európa-bajnokságnak: „Nagyjából tudjuk, kik az erősebb és a picit gyengébb riválisok. Az mindenképpen pozitív visszacsatolást ad, hogy ennyire jól sikerült az elmúlt három versenyem, azt mutatja, hogy az élmezőnyhöz tartozom, de az Európa-bajnokságon mindenki a nulláról indul, az adott napon kell megmutatni, ki mire képes. Nem kérdés, éremmel szeretnék hazatérni Albániából, meglátjuk, hogy sikerül!”