Három volt a magyar igazság Nagybecskereken – már Rióra próbálnak
2016. 04. 19., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Lőrincz Tamás – péntek. Veréb István – szombat. Varga Ádám – vasárnap. Szép ritmust kapott a kvalifikációs verseny Szerbiában. Ők már megtették a magukét – Riót hozták közel hozzánk. Ahány nap, annyi olimpiai kvóta. Le a kalappal! A magyar igazság ráadását – vagy inkább az első kellemes akkordját - már tavaly megkaptuk a Las Vegas-i világbajnokságon, ahol Lőrincz Viktor nyitotta meg a sort.Nagy volt a sürgés-forgás tegnap a budapesti belváros egyik divatszalonjának épületében, a második emeleten. Olimpiai ruhapróbára gyűltek össze a leendő olimpikonok, edzők. Persze, a birkózók is. Veréb Pista, a Jimmy nagyon magabiztosan, mi több, profi manökeneket megszégyenítő mozgáskultúrával viselte, vitte, próbálta ki a Rióra tervezett kollekció kényelmes darabjait. Vékony pulóver, laza nadrág, sportos cipő. Varga Ádám, a kvalifikációs verseny meglepetésembere klubedzőjével, Martin Gáborral jelent meg, készültek a fényképek, hiszen köztudott, hogy az UTE trénere egyben kiváló fotós is. Most még nem 100 százalék, hogy Ádám utazik Rióba, hiszen ehhez a világbajnok 98 kilósnak, Kiss Balázsnak lesz még néhány szava, de biztos, ami biztos, próbálni kell.
- A szerbiai versenyen tényleg jól ment a birkózás – mondta Ádám. – Fel voltam dobva, egyáltalán nem éreztem elfogódottságot. Örülök, hogy így sikerült.
Sike András szintén próbált. Így tett 28 évvel ezelőtt is. Akkor, 1988-ban a szőnyegen olimpiai bajnoki cím lett a vége. Akkor versenyzőként, most a kötöttfogás szakágvezetőjeként vette fel az olimpiai zakót, rajta egy szám: 168. Nem, ez nem a méret, ez a mennyiség. Ugyanis ennyi aranyérmet szerzett a magyar sport az újkori olimpiai játékokon. Andrásnak része van benne…
Tudván tudjuk, hogy Lőrincz Tominak ez kicsi. Eggyel nagyobb számot szeretne, és ő akarja feljebb srófolni. 169! Hű, az hátborzongatóan szép lenne. A családi vállalkozás sikerének betetőzése. Még Lőrincz Viktor kezdte a kvóta gyűjtést Las Vegas-ban, és a báty most, a Vajdaságban utolérte a merészen felszárnyaló fivérét.
- Most már egy kicsit megnyugodhatunk – kommentálta Szöcsi a helyzetet rögtön a szerbiai verseny után, amikor beszélgettünk egy kicsit. – Ez volt a nagy közös álmunk, hogy együtt jussunk ki az olimpiára…nagyon boldog vagyok… Viktor most éppen itt ül mellettem, velem együtt izgulta végig az egész napot. Annak külön örülök, hogy az első nekifutásra, az első kvalifikációs versenyen sikerült megszereznem a jogot. Keveset versenyeztem az utóbbi időben 66 kilóban, és éppen ez volt a viadal egyik fő célja, hogy minél több meccset birkózzak ebben a súlycsoportban. A döntőre is kiálltam, ami azért volt fontos, mert lehet, hogy az olimpián is összeakadok a grúz Bolkvadzéval, és szeretném arra emlékeztetni: én vagyok a jobb, tehát csak jegyezze meg, nehogy túlzott önbizalommal álljon oda a szőnyegre.
Lőrincz T. – Lőrincz V. – Veréb – Varga (vagy Kiss). Mint egy jó kis középpályás sor. A tengely, amit meg lehet erősíteni. Tessék, csak tessék…