Gedó: Annyi a birkózó haverom, mint égen a csillag

2015. 05. 15., írta: Szabó Sándor, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Gedó György olimpiai bajnok ökölvívónk a minap Solton Weisz Árpád egykori világhírű labdarúgó-edzőre emlékeztető emléktáblát avatott, és arra is volt ideje, hogy Szigetszentmiklóson részt vegyen a férfi kötöttfogású-, illetve női bajnokságon.

Talán szurkolni jött ebbe a csodás sportpalotába? - kérdezzük az 1972-es müncheni olimpia ökölvívó-bajnokát.

• Mindenhová megyek, ahová hívnak, és ahol a Vasas szerepel - válaszolja Gyuri. – Ezúttal főleg a lányaink vágták ki a rezet. Mindig örülök, ha az angyalföldiek jól szerepelnek, hiszen 1967 óta ehhez a klubhoz kötődöm.

A korábbi Vasas-klasszisok közül kivel volt közelebbi barátságban?

• Keresztes Lajos bácsi edzővel, Kozma Istvánnal, de szinte mindenkivel, aki akkoriban ott sportolt, hiszen a Vasas-birkózók és az -ökölvívók edzés-területét csak egy függöny választotta el egymástól. Összességében annyi a birkózó-haverom, mint égen a csillag.

Ki az, akire a legjobban emlékezik?

• Ez egyszersmind gyászkeretes emlék is... Amikor 1970. áprilisában Kozma Pici autóbalesetet szenvedett, azonnal rohantam a kórházba. Ott feküdt szegény, mondta nekem, tele van Lidocain-injekcióval, mert annyira fájt mindene. Már tudjuk, kár volt szétfeszítenie magán az autója kaszniját, miután a busszal karambolozott az Alkotmány és Honvéd utca sarkán. Ez a felesleges erőfeszítés nem tett jót a szívének sem. Utóbb mondták az orvosok, hogy e létfontosságú szerve körül rendkívül sok zsírt leltek, ami nem egészséges. A legfőbb bajt azonban az okozta, hogy a bordája átfúrta a máját. Végül is az vitte sírba szegényt.

Gyuri, ma is tájékozódik a birkózás aktuális eseményeiről?

• Hogyne, éppen ezért is jöttem örömmel erre a bajnokságra. Ráadásul találkozhattam ifjabb Növényi Norberttel, akinek a papáját, idősb Növényit tiszteltem. Ami Norbit illeti: 1979-ben, amikor már érződött, hogy kiváló eredményre lesz képes, egyszer Pécsre autóztam. Velem jött ő is, és kezitcsókolommal köszönt nekem. Azt válaszoltam neki: ilyesmit meg ne halljak még egyszer, tegezzen csak nyugodtan. S lám, egy évvel később a moszkvai olimpián aranyérmes lett.

Ön számos kisebb egyesületben tanítja a fiatalokat az ökölvívásra.

• Méltányolom, hogy ökölvívást említ, mert a bunyó szótól kiráz hideg... Tudja, az ökölvívást előszeretettel sorolják a nehézatlétika körébe, pedig nem az, mert sokkal inkább művészet, az ütések és mesteri védések művészete. Erről beszélgettem annak idején Keresztes mesterrel, mi több, Matura Miska bácsival, aki nagyra tartottam. De ugyanígy eszmét cseréltem Kárpáti Károllyal és Gurics Györggyel is. Amikor pedig meghalt szegény Polyák Imre, nagyon meggyászoltam, hiszen remek embernek ismertem. Ha autózás közben találkozom az özvegyével, nagyokat dudálunk egymásra. S tény, sok helyre hívnak, természetesen  a Vasasban is tanácsot adok.

Számtalan sportélménye közül melyik a legkedvesebb?

• Ez az ökölvívással kapcsolatos. Kovács István, Erdei Zsolt és Balzsay Károly egykori hamburgi edzője, a nemrég elhunyt német szakember, Fritz Sdunek az évtizedekkel ezelőtti berlini ökölvívó-tornákon mindig hüledezve kérdezte tőlem: te, Gyuri, hogy van az, hogy ti, magyarok ennyire jók vagytok a ringben és a sportban? Így válaszoltam neki: tudod, Fritz, mert a magyar győzelemre született nép!