Fényes női mérleg: három bronz Lengyelországból!

2015. 03. 31., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Minicsúcs a magyar női birkózás történetében: eddig még soha nem fordult elő, hogy női birkózóink három érmet, egy ötödik helyezéssel megfejelve, hoztak volna el világversenyről, beleértve a felnőtt és a korosztályos viadalokat is. Walbrzychban, a 23 éven aluliak Európa-bajnokságán sikerült a rekordjavítás!

Szombaton délután érkezett haza Budapestre női válogatottunk a lengyelországi U 23-as Európa-bajnokságról, és felülmúlva az előzetes várakozásokat, három érmet szereztek versenyzőink, és ha ezt az eredményt előzetesen írásba adtuk volna, gondolom, mindkét szakvezető, Wöller Ákos és Nagy Lajos is elfogadja:

„Ez nyilván így lett volna – kezdte az értékelést Wöller Ákos. – És tényleg ennyi érmet és egy ötödik helyezést eddig nem szereztünk, a tavalyi junior Eb jelentette a csúcsot három éremmel. Érdekes volt a verseny olyan szempontból is, hogy kevesen neveztek, viszont azok az országok, ahol a női birkózás fejlett kultúrával rendelkezik, elküldték a csapatukat Walbrzych-ba.  Az oroszok, az azeriek, az ukránok, a törökök, a fehéroroszok teljes válogatottat állítottak ki, és mindenhol akadt egy-egy jó birkózó az, úgymond kisebb birkózó nemzetekből, például Svédoszágból, Lengyelországból, tehát könnyű sorsolás nem létezett, nagyon sűrű volt a mezőny.”

A 18 éves szigetvári Galambos Ramóna is a felnőtt Európa-bajnok, vb-ezüstérmes orosz Koblovával kezdett, akitől ugyan vereséget szenvedett, de annyira „meghajtotta” Koblovát, hogy a fáradt orosz csak kínkeservesen tudta megverni a német Mertens-t. A német öt perc után még 2-0-ra vezetett, és félő volt, hogy nyer, akkor viszont odaveszett volna az éremmérkőzésünk. Végül Koblova nagy nehezen győzött, viszont Mertens-t Rami elképesztően fölényes magabiztossággal lépte le le a bronzcsatában.

Nagy Lajos mesteredző azt hangsúlyozta, hogy ez kitűnő évkezdés volt a női szakág számára:
„Jól jött ez az esemény a junioroknak a közelgő korosztályos Európa-bajnokság előtt, a fiatal felnőtteknek pedig sikerélményt jelentett – tette hozzá. - Persze, lehetett volna jobb is, mert van még tartalék a csapatban.”

Mindenesetre a maximalista Wöller Ákos úgy véli, hogy bár az érmek magukért beszélnek, de lehettek volna fényesebbek is, jöhetett volna több helyezés, Németh Zsanettben ott rejtőzött a még jobb eredmény lehetősége, Dénes Mercédesznek egyetlen kihagyásán múlott, és úgy csúszott le az éremszerzésről, Sándor Klaudia akár a döntőig juthatott volna, de szép szereplést könyvelhettünk el. Egy biztos: az egészséges elégedetlenség viszi előre a dolgokat.

Németh Zsanett a 75 kilósok súlycsoportjában szerzett bronzot:
„Boldog és szomorú is vagyok egyszerre – mondta az UTE kiválósága, aki a korosztályos versenyeken már több fényes érmet gyűjtött. – Meg akartam mutatni az edzőmnek, hogy képes vagyok bejutni a döntőbe. Bíztunk benne nagyon, hogy az ukrán Ticsinát és a lengyel Osockát is meg tudom verni, az ukránt sikerült is, aztán az alacsony lengyel folyamatosan lábra támadott… a két meccs között szűk negyedóra telt csak el… talán fáradt voltam?... dehát az edzőtáborban többször legyőztem már… nem tudom pontosan, mindenesetre keresem a vereség okát.”

A bronzmeccsen viszont olyan versenyzőt vertél meg, akivel korábban egy párszor már meggyűlt a bajod.
„Igen, az azeri Alijeva a mumusom volt, legyőzött már Eb-döntőben, nyert kadet vébét, junior vébét és Eb-t is. Két vereséget szenvedtem el tőle, de fordult a kocka, mert azóta már négyszer legyőztem.”

Mennyire volt egyértelmű a mérkőzésetek Lengyelországban? A vége persze sok mindent megmagyaráz, hiszen tussal verted.
„Wöller Ákosnak nagyon sokat köszönhetek, ő a szőnyeg széléről mindig mondja, hogy mit kell csinálnom, és átsegít a bizonytalan pillanataimon, de ami még fontosabb: a meccs közben hallom, és persze fel is fogom az utasításokat.  Azt tanácsolta most a mérkőzés előtt, hogy amikor felmegyek a szőnyegre, keményen fogjak vele kezet, nézzek a szemébe, egy pillanatig se érezze, hogy félek, szorongok. Nem is tartottam tőle. A mérkőzésen volt egy lenti helyzet, fogtam a lábát, onnan átemelt, de aztán a zónahelyzet következett, amit megoldottam, majd egy újabb zónahelyzet, és végül a tus következett. Jól alakultak a dolgok.”

Így kerülhetett a bronzérem Zsani nyakába, aki nem felejtette el a korábbi éveket, és ezzel együtt azt sem, hogy külön köszönetet mondjon Nagy Lajosnak, aki utánpótlás korában tanította, edzette Németh Zsanettet, és a válogatottnál a mai napig is – Wöller Ákossal – irányítja a tehetséges birkózó munkáját.

A 69 kilósoknál Sándor Klaudia küzdötte ki a bronzot, pedig saját bevallása szerint nem úgy indult számára a verseny, ahogy elképzelte: fejben nem volt a helyzet magaslatán, és voltaképp ennek köszönhette a svéd versenyzőtől elszenvedett tusvereséget, de volt kigázolás:

„Először is boldog vagyok, mert úgy érzem, sok lehetőség nyílt meg előttem ezzel az eredménnyel, de küzdök érte, hogy még jobb legyek – mondta az FTC-Gyál kitűnő versenyzője. – Kicsi tartás volt bennem a svéd Grandinnal szemben, kaptam tőle egy csípődobást, aztán még egyet, és a másodikból már nem tudtam kijönni, tusolt. Pedig hát az edzőim figyelmeztettek, hogy a lány a judóból érkezett, ez az erőssége, csak a koncentrációmmal volt némi gond.”

A bronzmeccsre viszont össze kellett kapnod magad. Hogyan csináltad?
„Sok időm maradt az éremmérkőzésig, ki tudtam pihenni magamat, délután aludtam két órát, aztán megkért a döntőbe jutott német lány, hogy melegítsek be vele, ez is jót tett. Az szintén megnyugtató volt, hogy Wöller Ákossal átvettük a török Torcu elleni taktikát, adott lelki útravalót, határozott voltam, nagyon akartam nyerni, végig azt hajtogattam magamban, hogy elvégre ez egy Európa-bajnokság, meg kell csinálni. A magyar szurkolók rengeteget segítettek, sőt még a lengyelek is nekem drukkoltak. Összebarátkoztunk velük, hiszen az U 23-as Európa-bajnokság előtt két hétig náluk edzőtáboroztunk.”

A 23 éven aluli női csapatunk tehát kitett magáért Lengyelországban, és hamarosan ismét a nőkre figyelünk majd, hiszen felnőtt válogatottunk rendezőként vesz részt az április 11-én sorra kerülő, budapesti 5+1 csapatgálán, amely újdonság, világpremier, és amelynek részleteiről, előkészületeiről honlapunkon hamarosan többet is olvashatnak.