Érem a kézben, érem a nyakban

2016. 03. 15., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: MBSZ-szerkesztőség

Igen, valahogy így. Szabó Laci nyakában ott csillogott a magyar válogatott négy bronzérme közül az egyik, míg Korpási Bálint a kezében tartotta az Európa-bajnokságon megszolgált medáliát a ferihegyi „köszöntő” zónában. Magyarán: a kötöttfogásúak is hazaértek Rigából.

Lőrincz Tamás, olimpiai ezüstérmesünk, háromszoros Európa-bajnok, vb-bronzérmes is ott várta a fiúkat, oldalán csinos feleségével, Szabó Emesével. Természetesen elsősorban öccsével, Viktorral akart találkozni a légikikötő érkezési oldalán, hogy aztán hazafelé menet átbeszéljék a rigai történéseket.

• Próbálom Viktort felrázni, kicsit vigasztalni. Úgy alakult, hogy kevés meccse volt az Európa-bajnokságot megelőzően, és ez volt számára az év első versenye – mondta Tamás, aztán hozzátette, hogy szerinte az öccse nem birkózott rosszul, de taktikai hibát követett el, ami a  mérkőzés hiány számlájára írható. – Az olimpiai repülőjegye már zsebben van, tehát semmi ok az idegeskedésre, nincs is semmi probléma, hozni fogja a csúcsformát Rióra.

Korpási Bálint, a BVSC 28 esztendős birkózója tavaly az Európa-játékokról egy ezüst, most pedig az Európa-bajnokságról egy bronzéremmel tért haza. A 71 kilós klasszis mosolya mögött ott bujkált az elégedetlenség:

• Persze, tudom, hogy egy harmadik hely nagy dolog, jó formában is éreztem magam, de ha az elődöntőben pihentebben tudok szőnyegre állni, akkor meg lehetett volna az is, kevésen múlott az örmény Boranyan ellen. Nehezebb ágon jutottam odáig, mint az ellenfelem. Az is igaz, hogy ha valaki két évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy 2015-ben és 2016-ban is a dobogóra állok világversenyen, boldogan aláírom, de az ember mindig többet akar. Én is – mondta határozottan Maci, alias Korpási Bálint.

Egyéni csúcsot állított fel a 75 kilós Szabó Laci, hiszen az UTE birkózója megszerezte élete első érmét világversenyen. Ferihegyen készen állt az ünneplésre: jobb kezében egy felbontásra váró pezsgős üveg, a balban egy férfiasnak mondható csokor virág, a nyakában pedig az a bizonyos rigai bronz.

• Éremért mentem, ez volt a célom, de azért mégis kellemes meglepetés, mert egy kontinensviadalon a dobogóra feljutni mindig nehéz, lehetsz bármennyire is jó birkózó. Két éve még az ötödik helyet szereztem meg, most harmadik lettem, és megyek tovább fölfelé. Rigában azzal a svéd Rozengrennel kezdtem, akitől kikaptam a dániai versenyen, de ezen túl tudtam lépni, nem remegtem meg, hogy esetleg újra kikaphatok, magabiztosan birkóztam és nyertem ellene, aztán egy észt fiút győztem le könnyedén. A szerbiai Nemes Viktor sajnos, legyőzött, de a vigaszágon a bronzéremig küzdöttem magam. Nagyon örülök neki! – mosolygott Szabó László. – Még annyit hadd mondjak, nemcsak az edzőimnek köszönöm a munkát, hanem szeretném megköszönni a nagy segítséget dr. Molnár Szabolcsnak is, aki a helyszínen, Rigában a térdsérülésemet kezelte, így aztán végig tudtam versenyezni az Európa-bajnokságot.

A megszerzett bronzérem pedig voltaképp az igazi köszönet mind a szakmai stábnak, mind az orvosnak. Laci esetében érdekes, hogy éppen a 75 kilósok között remekelt, vagyis a világ- és Európa-bajnok Bácsi Péter súlycsoportjában. Olimpiai súlycsoportról beszélünk, és fogalmazhatunk úgy is, hogy Szabó László felvette a kesztyűt.

• Igen, felvettem a kesztyűt – tette hozzá a rigai bronzérmes. – Nekem is az a célom, hogy kijussak az olimpiára, ezért edzem, küzdök nap mint nap, és bár egy nagyon jó birkózó van előttem Bácsi Peti személyében, de számomra nincsen lehetetlen.

Túl vagyunk tehát a rigai Európa-bajnokságon, amelyen versenyzőink négy bronzérmet és két ötödik helyezést szerzett, és ezt a szakmai munkáért felelős Komáromi Tibor alelnök is jónak értékelte. Most pedig – lezárva a lettországi fejezetet – valami fontosabb következik: három kegyetlenül nehéz szőnyegcsata az olimpiai részvételért. Nagybecskerek, Ulanbátor, Isztambul. A birkózók „Grand Slam” minisorozata, úton Rió felé.