Emese – 58! És Marianna? – szőnyegszéljegyzetek
2015. 11. 20., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Drámai volt. Véresen komollyá vált a show a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban, ahol telt ház előtt fantasztikus hangulat övezte a csapatbajnoki döntő mellett a nők csúcstalálkozóját is. Válogató a javából. Sastin-Barka összecsapás az 58 kilósok súlycsoportjáért, a riói részvételi lehetőségért, egy olimpiai válogató sorozaton való indulás jogáért.
Görög dráma, magyar módra, méltó kulisszák között – reflektorok, fényjáték, eget verő szurkolás, világklasszis bírók, füst – amilyet az öreg Nemzeti is csak a régi szép időkben láthatott. Volt itt bonyodalom, tetőponttal, némi tragikus felhanggal és megoldatlansággal az egyik, katarzissal a másik oldalon. Megoldás is született, kérdés, hogyan alakul a folytatás, de az már egy másik forgatókönyv.
Első női világbajnokunk, Sastin Marianna, valamint a vébé bronzérmes Barka Emese már másodszor válogatózott ebben az évben, az elsőt – még a Las Vegas-i világbajnokság előtt - Marianna nyerte meg 2-1-re. Akkor három különböző nemzetközi versenyen csaptak össze az 58 kilóért.
Mindenesetre Marianna ezt követően nem szerzett olimpiai kvótát a vébén a riói olimpiára, Emese pedig nem-olimpiai súlycsoportban maradt a vert mezőnyben. Patthelyzet. Az újonnan kinevezett női kapitány, Gulyás István úgy vélte, öntsünk tiszta vizet a pohárba, jöjjön hát egy új válogató, hátha csillapodnak a feszültség keltette indulatok hullámai.
Egy helyszín, egy este, két győzelemig tartó küzdelem – három meccs lett belőle.
A két versenyző köztudottan nem eszik egymás tenyeréből, mindennek tetejébe az sem segített a helyzeten, hogy nem engedtek az 58-ból, oda szólt a mandátumuk, olimpiai súlycsoportot céloztak meg. A két Európa-játékok győztes klasszis közül csak az egyik maradhatott, ez pedig a női válogatott sajátos helyzete (pechje?, sorsa?), hogy a többi súlycsoportban egyelőre felnőtt érem esélyes kerestetik, itt meg ketten tülekednek az üdvözítő helyért. Az 58 kiló luxusa…
Ha mérlegre tesszük a három mérkőzést, az elsőn egyértelműen Marianna uralta a kétszer három percet, távol tartotta magától az ellenfelét, magabiztos volt, nem is nagyon kellett kockáztatnia. Ezután fordult a kocka: a második és a harmadik összecsapáson Emese kihasználta Marianna figyelmetlenségét, hihetetlen gyorsasággal lábra támadott, sikerrel. Arról van tehát szó – némi leegyszerűsítéssel - ,hogy miközben Sastin kötöttfogású elemekkel operálva próbálta tartani Barkát, addig Emese klasszikus és látványos szabadfogású akciókkal fordította a maga javára a válogatót. Barka Emesénél a hihetetlen akarat, a jó értelemben vett akarnokság mellett a kockázatvállalás bátorsága is végig jelen volt a november 18-i estén.
Két Vasas-birkózó csapott össze az 58 kilós helyért, de nem lennék meglepve, ha Barka Emese a piros-kék színeket rövidesen „másik” piros-kékre cserélné, vagyis talán nem is olyan sokára az egyik legjelentősebb szabadfogású centrumban, Csepelen folytatná a pályafutását. Persze, ez csak spekuláció…
Felmerült a kérdés: vajon hogyan lép előre a csalódott Sastin Marianna. A világbajnok nem zárja ki a 63 kiló lehetőségét, ami az 58 kilóhoz hasonlóan szintén olimpiai súly.
A két legjobb magyar női birkózó között talán enyhülhet az ellentét, csillapodhatnak a kedélyek, hiszen lenne lehetőség a helyzet orvoslására: ha mindketten ott lehetnének a színeinket képviselve a riói olimpiai játékokon, és nem három, hanem mondjuk, legalább négy meccset vívnának.
Igen, igen, az már erősen a dobogó környéke...
