„Bárhova megyek, úgy fogadnak, hogy megjött »A nagy Mijaín«”

2024. 11. 28., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: Államtitkárság, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) meghívta, így Budapestre látogatott a kötöttfogású nehézsúly – és a birkózás – királya, Mijaín López Núnez, a történelem első olyan sportolója, aki ugyanabban a versenyszámban öt egymást követő olimpián diadalmaskodott. A pályafutásáról, a sikerekről, a nehézségekről és a terveiről egyaránt beszélgettünk vele.

Mijaín López szerdán érkezett meg a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, ahol a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) ügyvezető alelnöke, Bacsa Péter fogadta. A klasszis délután már interjút is adott, amelyben kifejtette, ötödik alkalommal jár Budapesten.

„A várost eddig még nem volt lehetőségem megnézni, mert mindig versenyre vagy edzőtáborba érkeztem. Ez biztosan megváltozik most, ezúttal lesz időm kicsit körbenézni. Egyébként mindig nagyszerűen éreztem magam Magyarországon, mindannyiszor rendkívül családias, barátságos légkör fogadott. Amúgy is mély érzelmeket táplálok az ország iránt, hiszen itt lettem először világbajnok, 2005-ben. A döntőben Deák-Bárdos Mihállyal találkoztam, akkor már az edzőtáborokból és több versenyről is ismertem őt. Tudtam, hogy kiváló birkózó, és kitűnő meccsünk is volt, amelyen nagy örömömre győztem.”

Lópezről elmondható, hogy ezt követően mindvégig toronymagasan a teljes mezőny fölé emelkedett. Ennek ellenére három világbajnoki döntőben vereséget szenvedett, 2006-ban, 2011-ben és 2015-ben. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ezt minek tudja be.

„A birkózás is olyan sport, amelyben az ember egyszer nyer, másszor veszít – ez szinte folyamatosan váltakozik. Erre a három vereségre mindig emlékezni fogok, sosem felejtem el őket, hiszen segítettek abban, hogy megnyerjem az olimpiákat. Ha megnézzük, kétszer közvetlenül a játékok előtt, egyszer pedig két évvel az olimpiát megelőzően kaptam ki. Ez idő tájt mindig a kvótaszerzésre törekedtem, nem az érdekelt, hogy nyerek vagy veszítek a világbajnokságon, hanem az, hogy ott legyek a játékokon és a dobogó felső fokára állhassak. Szerencsére ezt mindegyik alkalommal el is értem.”

Amikor a magyarok Kubában edzőtáboroztak, többször látták „Herradura óriását” traktoron ülve füvet nyírni. Vajon ez a hobbija?

„Előfordulhatott ilyen eset, de ebben semmi különös sincs. Az ember ott próbál segíteni, ahol tud. Természetes, hogy a munkahelyen, ahol a kollégák a barátaim, megpróbálok segíteni, és lenyírom a füvet. Ha ez hobbinak számít, akkor igen, nevezhetjük annak.”

A családjával kapcsolatban elmondta, hogy az édesapja egy évvel ezelőtt elhunyt: „Az édesanyám és a testvérem viszont kiváló egészségnek örvend, ők is részesültek az eredményeim pozitív hozadékaiból. Köszönik szépen, nagyon jól vannak.”

Lópezt 2015-ben láthattuk utoljára világbajnoki szőnyegen, azóta – az olimpiákat leszámítva – csak kisebb versenyeken mérette meg magát.

„Pontosan annyit szerettem volna beletenni, amennyi elég az olimpiai bajnoki cím megszerzéséhez. Edzegettem, formában tartottam magam, de az igazi felkészülést fél évvel a játékok előtt kezdtem el. Vébét minden évben rendeznek, nekem mindig hatalmas erőfeszítés volt a fogyás, ezt el szerettem volna kerülni. Bőven elég volt az olimpiákra hozni a súlyomat. De közben néhány közép-amerikai viadalon azért részt vettem, ezeken rendszerint némi súlyengedményt adtak, így nem került akkora energiabefektetésbe, cserébe birkózhattam, nem szoktam el teljesen a szőnyegtől.”

Tokióba és Párizsba is Óscar Pino szerezte meg a kubai kvótát a súlycsoportjában. Milyen a kapcsolatuk?

„Olyan, mintha a testvérem, vagy inkább a fiam lenne, hiszen jóval fiatalabb nálam. Amikor felbukkant, Mijaín López már nagy név volt. Törekedtem arra, hogy neki is lehetőséget adjak, amivel élt is, világbajnoki ezüst- és háromszoros bronzérmes, emellett öt alkalommal megnyerte a pánamerikai bajnokságot. Kitűnő a kapcsolatunk, nagyon jóban vagyunk.”

López azt is elmondta, megítélése szerint minek köszönhető az, ő lett az első olyan sportoló, aki ugyanabban a versenyszámban öt egymást követő olimpián diadalmaskodott: „Ez a sportnak való teljes odaadásomnak köszönhető. Rengeteg fegyelmet, áldozatot és bátorságot követelt. A sikereim fő mozgatórugója a családom, mindig támogatott és mellettem állt. Hálás vagyok a Jóistennek is, aki rengeteg erőt és kitűnő egészséget adott nekem, aminek hála eljuthattam idáig. Úgy érzem, azt akarta, hogy Mijaín López »létrejöjjön«, és azért küldött ide, hogy az legyek, aki vagyok.”

Az élete persze derekasan felfordult Párizs óta: „Érezhető a különbség. Azelőtt volt Mijaín, a kubai, most meg van Mijaín, aki az egész világé, akit mindenki mindenhol ismer. Teljesen másképp állnak hozzám az emberek, bárhova megyek, úgy fogadnak, hogy megjött »A nagy Mijaín.« Azt hiszem, normálisan élem meg az egészet, bennem semmi sem változott, ugyanaz maradtam, aki eddig is voltam.”

Nem titkolja, pályafutása legnehezebb mérkőzéseként a 2008-as olimpia döntőjére tekint: „Ezt az orosz Haszan Barojev ellen vívtam. Tőle kaptam ki a 2004-es athéni játékokon, majd a már említett 2006-os világbajnoki döntőben is felülmúlt. Végtelen boldog és hálás voltam, hogy Pekingben az én oldalamra billent a mérleg nyelve.”

Az is kiderült, hogy huszonöt éves birkózó-pályafutása során adódott olyan időszak, amelyben megfordult a fejében, felhagy a sporttal: „Kettőezer és kettőezer-négy között valahogy semmi sem akart összejönni, nem úgy alakultak az események, ahogyan szerettem volna. Mindez az athéni olimpián csúcsosodott ki, s noha még nagyon fiatal voltam, végtelenül elkeseredtem. Ez idő tájt lehet, hogy eszembe jutott hasonló, de sikerült talpra állnom, és túllendülnöm a nehézségeken.”

A tokiói sikerével, négy olimpiai arannyal is történelmi csúcsot állított be. Mi hajtotta tovább?

„Érdekes helyzet állt elő, hiszen a koronavírus-járvány miatt egy évvel rövidebb olimpiai ciklus következett. Kétségkívül motivációt jelentett, hogy egy évvel kevesebbet kell edzenem. A családom egyébként ellenezte, édesapám azt mondta, hogy nem kellene ezt erőltetni, megvan a négy arany, gyönyörű sportpályafutásom van, hagyjam abba a csúcson, nehogy vereséggel kelljen visszavonulnom.Éreztem magamban az erőt, és azt gondoltam, hogy az ötödiket is meg tudom csinálni. Meghívott vendégként rendre ott voltam a világbajnokságokon, és azt láttam, hogy a nagy ellenfeleim továbbra is elkövetik ugyanazokat a hibákat, amelyeket korábban. Szóval úgy gondoltam, hogy megverem őket. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, nem motivált külön, hogy én kubai sportolóként lehetek az első, aki ebben a formában eléri a bűvös ötöst.”

Oroszországba is ellátogatott Párizs után, ahol találkozott a kötöttfogású nehézsúly másik legendájával, a háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és tizenkétszeres Európa-bajnok Alekszandr Karelinnel.

„Nagyon szép utazás volt, kettőnk találkozása, azt hiszem, történelmi jelentőségű, hiszen a legutóbbi tíz olimpiai bajnoki aranyéremből nyolc nálunk van. Elismerem, és fejet hajtok az eredményei előtt. Rengeteget tanultam tőle, ő a mai napig bálvány, példakép, akire mindenki felnéz. Szóval tényleg sokat jelentett ez az út.”

A jövőjét illetően megtudtuk, hogy edzősködni semmiképpen sem szeretne, ahogyan arra sincs esély, hogy Los Angeles előtt meggondolja magát, és ismét felhúzza a párizsi szőnyegen hagyott birkózócipőjét: „A mestereknek gyakorlatilag meg kell hozniuk ugyanazokat az áldozatokat, amelyeket a sportolóknak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha bármelyik sporttársamnak segíteni kell, akkor ne állnék a rendelkezésére – bármikor kereshetnek, ha tudok, segítek. De konkrétan edzősködni nem szeretnék. Sokkal inkább a sport nagyköveteként képzelem el magam a jövőben, szeretném a fiataloknak átadni azt az üzenetet, hogy merre kell induljanak, és milyen utat kell bejárniuk annak érdekében, hogy nagy bajnokká váljanak. Nagyon kemény és nagyon sok munkával járt, hogy elérjem ezeket az eredményeket, most úgy érzem, élvezni szeretném ennek a gyümölcsét. A birkózással sportolóként biztosan szakítottam, a döntésem véglegesnek tekinthető. Az embernek tudnia kell elkezdeni valamit, s azt is, mikor kell abbahagyni.”