Az év párbajhőse, az év birkózónője - Barka a Sportvilág műsorában

2015. 12. 16., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: MBSZ-szerksztőség

Kétségtelen, hogy kötöttfogásban az olimpiai kvótás Lőrincz Viktor és a szabadfogású Veréb István – az Európa-játékok ötödik helyezettje – is sokat tett azért, hogy az esztendő legjobb birkózójának válasszák, de egy biztos: 2015 legélesebb „házi” csatáját a két Európa-játékok győztes „amazon” vívta – világszínvonalon. Barka Emese a két fordulós válogatón végül jobbnak bizonyult Sastin Mariannánál.

Nem meglepő, hogy Barka Emese elsősorban a Sastin elleni „duellumra” koncentrált az idén. Emese a Kossuth Rádió Sportvilág című műsorának a  karácsonyi birkózópartin értékelte a 2015-ös évet.

• Igen, tényleg az volt az elsődleges cél ebben az évben, hogy felkészüljek Marianna elleni válogatókra  – kezdte Emese a röpke mérlegkészítést. – Természetesen az Európa- játékok is sokat nyomott a latban, de elsősorban a válogatottban, és persze a világbajnokságon szerettem volna formába kerülni, Las Vegas-ban jól szerepelni. Van összefüggés, hiszen a vébén akkor tudtam volna rajthoz állni az olimpiai súlycsoportban, 58 kilóban, ha Mariannt legyőzöm a válogatón.

A nyári válogatóval kapcsolatban Emese elmondta, hogy az első viadalon, Bulgáriában jó állapotban volt, meg is nyerte.  Aztán a Német Nagydíjon két napos versenyt rendeztek, Barka a második napon csapott össze nagy vetélytársával, és annak ellenére szenvedett vereséget, hogy ott sem volt rossz állapotban, saját bevallása szerint. Azonban:

• Volt egy bökkenő, én hozzászoktam ahhoz, hogy egy nap alatt lebonyolítják a versenyt, ami nekem sokkal kedvezőbb, de Dormagenben másnap vívtuk a döntőt. A harmadik, lengyelországi versenyen a harmadik válogatón pedig viszonylag simán kikaptam, mert fejben és lelkileg  „nem voltam ott”, annyira akartam nyerni, hogy túlságosan kapkodtam, és nem tudtam megcsinálni, amit szerettem volna, Mariann az összes akciómat megkontrázta – folytatta Emese.
• Németország után érezted, hogy valami nem stimmel?
• Nem, nem éreztem, hogy gond lehet, mert utána megnyertem az Európa-játékokat Bakuban, csak aztán a lengyelországi versenyen nagyon rám nehezedett a következő válogató meccs súlya, túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítottam neki. Nem tudtam azt a súlyt cipelni.
•  A keménységed ellenére is így érzem, hogy a keménység érző lelket takar, és amikor adott esetben valami nem jön össze, akkor inkább elvonulsz, és a világgal nem osztasz meg semmit abból, ami bánt. Lelkizős vagy?
• Így van, lelkizős vagyok, de nem a szőnyegen, mert ott ennek nincs helye, úgy hogy a szőnyegen kívül lelkizek.

Emese magára haragudott, amikor balul sültek el számára a dolgok, de a munkára koncentrált, és hitte, hogy még sikerülhet megszerezni, kiharcolni az 58 kilóban a válogatott helyet a második, novemberi válogatón, amelyet Gulyás István, a női szakág vezetője kezdeményezett.

• Végül meg tudtam csinálni, amit annyira akartam, vagyis legyőztem Mariannát, pedig előtte feszültség közepette teltek a napok, hetek – mesélte az erős akaratú birkózó. - Az edzőm, Ritter Diletta sokszor nem tudott velem jönni az edzőtáborba, így aztán nem volt egyszerű a dolog, de hál’ istennek sikerült átlendülnöm ezeken a nehézségeken, a lelki nyomáson. Dilettával remekül együtt tudok dolgozni, pedig – bár talán nem is látszik rajta – nagyon szigorú. Már majdnem két éve készültünk erre a meccsre, hogy sikerüljön Mariannát legyőznöm. Mit mondjak, hosszú út volt, nehezen tudtam másra koncentrálni.
• Mi volt az első válogató után a terv, hogy aztán a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban te legyél jobb?
• Az volt a taktika, hogy Mariannt minél jobban megmozgassam, mert ő statikus birkózó hozzám képest, és tudtuk jól, ha ez sikerül, jobban tudok majd védekezni és támadni is. Végül a szabadfogású elemeket alkalmazva a válogató második és harmadik mérkőzését, és egyben az egész csatát megnyertem.
• A válogató óta beszélgettetek egymással, Mariannal?
• Bár közösen edzőtáborozunk, de nem váltottunk azóta egy szót sem.
• Tényleg?
• Igen.
• Ez kemény.
• Úgy gondolom, hogy most nincs miről beszélnünk…
• Tehát megvan az 58 kiló, ebben a súlyban veselkedsz neki az olimpiai kvalifikációs versenyeknek. Milyen reményekkel?
• Az első kvalifikációs versenyen (Szerbiában) a legjobb európaiak közül néhány már nem lesznek ott, mert a vébén már kiharcolták a riói részvételi jogot. Az lenne a legjobb, ha már ott megszerezném a kvótát, és úgy érzem, hogy sikerülni fog. Ott a helyem. Nyilván az olimpia a végső cél, de addig azért jönnek kemény versenyek, edzőtáborok, szóval nagyon sokat kell még dolgoznom.

A Barka Emesével készült interjút megtalálhatják a mediaklikk.hu/kossuth honlapon.

A beszélgetés elhangzott:  Kossuth Rádió,  Sportvilág, december 14. (a 19 óra 7 perckor kezdődő kiadásban)