Aranypillanatok, Bódi Jenő
2015. 05. 14., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MBSZ archívum, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Bódi Jenőnek, a kötöttfogás 62 kilogrammos Európa-bajnokának Norvégia nagyon kedves helyszín, hiszen Kristiansund-ban lett junior világbajnok 1983-ban, az Eb-aranyat Kolbotn-ban hódította el 1988-ban. Két aranyat érő fogást idéz fel az Aranypillanatokban.A kristiansundi felállás
„Két olyan mozzanatot, pillanatot gondoltam végig a pályafutásomból, amelyek talán a fiataloknak is példaként szolgálhatnak arra, hogy egy-egy nehéz helyzetből váratlan megoldásokkal miképpen lehet kilábalni. Az egyik szituáció még a junior világbajnokságon történt Kristiansund-ban, 1983-ban. Az ellenfeleim között volt az a kőkemény német Dieter Schwind, aki juniorként végigverte a világot, és akkor engem is legyőzött a vb-t megelőző Nagydíj-versenyen, Götzis-ben, Ausztriában. Ezek után alaposan kielemeztük a birkózását, és láttuk, hogy hátrafelé kitűnően emel, voltaképp az újfajta birkózás hírnökének is nevezhettük. A junior világbajnokság döntőjében találkoztunk, javában zajlott a mérkőzésünk – 3-2-re vezetett -, és engem küldtek le térdelő helyzetbe, ő pedig elindította az emelést. Arra számított, hogy védeni akarom az emelést, de ezzel megkönnyítettem volna a dolgot, hiszen az történik a szőnyegen, azt csinálom, amire vár. Ekkor azonban bevillant valami. Gondoltam, hogy nem fogom védeni, hanem amint elkezdett húzni, abban a pillanatban egy mozdulattal felálltam, átnyúltam, és visszafordultam vele szembe. Láttam, éreztem, hogy nem olyan szoros a fogása, távolság van köztünk, és fel tudtam állni. Ő ezen annyira meglepődött, hogy lehajtotta a fejét, erre egy „moszkvai” szaltóval eldobtam. Így hívtuk itthon azt a fejlefogásos akciót, amit akkoriban a szovjetek alkalmaztak nagy előszeretettel. Mindenesetre a meccset megfordítottam, és bár se előtte, se utána nem csináltam meg vele szemben ezt a mutatványt, de akkor és ott az aranyéremhez segített ez a váratlan húzás, junior világbajnok lettem.”
A kolbotn-i pörgetés
„A másik aranypillanat a felnőtt Európa-bajnoki döntőben jött el, Kolbotn-ban, Norvégiában, amikor a bolgár Neno Nencsevvel birkóztam. Junior korunkban egy súlycsoporttal felettem versenyzett, és hihetetlenül nagy tekintélynek örvendett, felnéztünk rá, aztán amikor felnőttek lettünk, ugyanabba a súlycsoportba (62 kiló) keveredtünk. Jól tudtam, hogy ha fenn meg tudom fogni a pörgetést, nyert ügyem lehet, mert azt nem védi olyan jól, de ő persze arra koncentrált, hogy a mellénél ne tudjam megfogni, és az első leküldésnél védte is a próbálkozásomat, megpörgetett engem, vezetett 1-0-ra. Aztán a második menetben leküldték megint, én pedig gondoltam egyet: lenn fogtam meg. Ezen annyira meglepődött, hogy a felsőteste felemelkedett, de abban a pillanatban váltottam, elkaptam a mellkasánál, és megpörgettem két pontért. Akkor már csak egy borzalmasan hosszú húsz másodperc volt hátra a döntőből, de átvészeltem.
Egyszóval az a lényeg mindkét esetben: ha a várt húzást felcseréled egy váratlanra – vagyis hoztál egy döntést, és százszázalékosan arra koncentrálsz, hogy megcsináld -, akkor nagy valószínűséggel sikerülni is fog.”
