Aki ment - Struhács György, a fair play embere

2015. 10. 04., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: MBSZ-szerksztőség

Átélt aranypillanatokat, sokat tett hozzá például Lőrincz Tamás, Módos Péter, és mások sikeres pályafutásához is. Kilenc évig irányította a kötöttfogású válogatott munkáját, de Las Vegas után mennie kellett. Struhács György egy másik vágányon indul el – újra, és tovább.

A szakember sportszerű gesztust tett azzal, hogy a sikertelen világbajnoki szereplést követő elnökségi ülésen lemondott, pedig az elnökségi tagok nem úgy döntöttek, hogy felmentsék. És mégis.

• Úgy gondoltam, ez így volt korrekt, lemondtam, nem akartam húzni az időt – mondta Struhács György.

Számolt-e azzal, hogy Las Vegas után elmozdítják a tisztségéből?

• Nem számoltam vele, de egy edző munkájában ez mindig benne van a pakliban. Nem élem meg nagyon tragikusan. Beszéltem néhány versenyzővel, és azt mondtam nekik, ne ezzel foglalkozzanak, hanem azzal, hogy a kvalifikációs versenyek jól sikerüljenek.

Hogyan reagált a szakma, a „külvilág” a lemondás, vagy ha úgy tetszik, a menesztés hírére?

• Nagyon örülök annak, hogy rengeteg telefont, rokonszenvező, együtt érző sms-t kaptam. Azt hiszem, sikerült eredményes munkát végeznünk, és ezt visszajelezték nekem.

Gondolt-e már a holnapra, vagyis mihez kezd ezután?

• Mindenképpen a birkózásban szeretnék maradni – válaszolt a szakember. – Éppen másfél hónappal ezelőtt beszélgettünk Bacsa Péter ügyvezető alelnökkel arról, hogy az olimpia után, úgy terveztem, lezártam volna ezt az időszakot, és kerestük a lehetőségeket. Most ugye, kicsit hamarabb kell erről gondolkodni, az ominózus elnökségi ülés után ismét leültünk beszélgetni a jövőről. Bár még nem hivatalos, de annyit mondhatok, hogy az utánpótlásban fogok tevékenykedni. Hosszú éveket töltöttem el a kötöttfogású válogatott élén, és nagyon kiváló, korrekt emberekkel tudtam együtt dolgozni, ami az egyik kulcsa volt a sikereknek. Szeretném megköszönni a versenyzőknek azt a sokszor emberfeletti munkát, amit elvégeztek, és az egyenességet, sőt barátságot, amit a kilenc év alatt végig éreztem, és tapasztaltam. Mindenkineköszönöm, aki segítette a munkánkat, legyen az orvos, gyúró, dietetikus, pszichológus, de elsősorban edző kollégáimnak, Takács Ferencnek és Repka Attilának tartozom köszönettel. Arra kérek mindenkit, aki a birkózást szereti, hogy legalább annyira, sőt még jobban szurkoljanak ennek a nagyon jó csapatnak, mint ahogy eddig tették.