Aki jött - Ritter Árpád, a hagyománytisztelő újító

2015. 10. 05., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A versenyzőként kétszeres Európa-bajnok, háromszoros olimpikon Ritter Árpád vette át a szabadfogású szakág vezetését. Már az év eleje óta együtt dolgozott Gulyás Istvánnal a válogatott edzőjeként, tehát nem számít újoncnak, ha a nemzeti csapat felkészítését vesszük. A fő feladata egyértelműen az, hogy az eddig olimpiai kvóta nélkül maradt szabadfogású birkózást minél több magyar képviselje Rióban.

Be kell-e egyáltalán mutatkoznod a fiúknak?

• Természetesen már beszélgettem a srácokkal, persze ez csak részben nevezhető bemutatkozásnak, hiszen az év eleje óta együtt dolgozunk – kezdte a szabadfogás új vezetőedzője, Ritter Árpád. – Amúgy is régóta ismerjük egymást, de azért sor kerül majd egy kicsit hivatalos formában is egy bemutatkozó beszélgetésre október közepén, amelyen a teljes válogatott keret jelen lesz. A közös edzések egyelőre elmaradnak tekintettel arra, hogy csapatbajnoki mérkőzések következnek, egyrészt idehaza, másrészt pedig Németországban érdekeltek a versenyzők. Teljesen érthető, hogy a kluboknak is szükségük van rájuk, ez pedig azt jelenti, hogy a teljes válogatott felkészülés csak november 18-a után, a csb-t követően fog elkezdődni. 

Azt a munkát folytatod, amelyet Gulyás István elkezdett?

• Voltaképp Pista mellett nőttem fel, vele együtt dolgozom tizennyolc éve, előbb versenyzőként, aztán edzőként végeztem vele a munkát. Ez az idei évre is vonatkozik, és meg kell mondanom, hogy számomra ő az egyik példa, tehát tovább lehet járni az ő általa kijelölt utat, de nekem is vannak elképzeléseim, próbálok bizonyos dolgokban újítani, nyitott szemmel járni. Ez szintén Pista alapelvei közé tartozik, vagyis mindig kell és lehet fejlődni, és ugyanez igaz még a bajnokokra is. 

A világbajnokságot követően milyen irányt veszel, esetleg fel kell rázni a fiúkat?

• Először is abból kell kiindulni, hogy nálunk a többen űzik a kötöttfogást, mint a szabadot, szűkebb az utánpótlás bázisunk, ebből következik, hogy kötöttben inkább jönnek, jöttek az eredmények. Ezzel együtt nyilván kudarcról beszélhetünk szabadfogásban is, ha a vébét emlegetjük. Mindenképpen rendet kell csinálni a fejében, mindenkinek fel kell mérnie, hogy ez egy kvalifikációs világbajnokság volt, egy kimaradt lehetőség. Még vagy már csak három verseny maradt, ahol jövő tavasszal ki lehet harcolni az olimpiai részvételi lehetőséget. Ehhez pedig minden edzésen nagyon oda kell tenni magukat, nekem meg az a dolgom, hogy ebben segítsek nekik. Az az igazság, hogy néha egy kicsit megsajnálják magukat, na hát ez a legnagyobb feladatom: amikor ők már úgy érzik, hogy mindent megtettek, és elfáradtak az edzésen, akkor nekem észre kell vennem a határokat, tényleg teljesen elfáradtak-e vagy még rá lehet-e tenni még egy lapáttal a túlterhelés veszélye nélkül.