A törökországi versenyről kérdeztük Lőrincz Tamást és Bacsa Pétert

2015. 04. 09., írta: Tollár Dániel, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Lőrincz Tamás a szombathelyi Magyar Nagydíjat, Polyák Imre-emlékversenyt gyomorfertőzés miatt kénytelen volt kihagyni, így idén még csak egyszer, az iráni világ-kupán lépett szőnyegre, ahol mindössze kettő mérkőzést birkózott a ceglédi versenyző. A londoni olimpia ezüstérmese Törökországban legyőzhetetlennek bizonyult a 71 kilogrammosok között.

Milyen felkészülésen vettetek részt a versenyt megelőző időszakban?
„Az elmúlt hetekben Viktor és jómagam válogatott edzőink vezetésével, Takács Ferenccel és Struhács Györggyel más jellegű munkát végeztünk, mint a válogatott többi tagja, hiszen a nem várt egészségügyi problémáink miatt nem tudtunk teljes értékű munkát végezni az alapozás időszakában. Amíg a csapat hármat edzett pihenő nélkül, addig mi ötöt és leginkább az állóképességre és az erősítésre mentünk rá.”

Milyen állapotban utaztatok Törökországba, a 33. Vehbi Emre & Hamit Kaplan viadalra?
„Kicsit fáradtan, hiszen Tatáról, az olimpiai edzőtáborból indultunk Isztambulba, de ennek ellenére nagyon vártam már a versenyt, kíváncsi voltam, hogy hol tart a formám a világ-kupához képest, ahol még azért nem ment annyira jól a birkózás.”

Most azonban fájdalommentesen lépted át a 71 kilogrammosok mezőnyét. Hogy kezdődött a napod?
„Az első meccsem egy hazai versenyzővel volt, aki ellen igazán be sem tudtam melegedni, mivel elég gyorsan sikerült elérnem a nyolc pontos különbséget.”

A folytatásban sokára következtél a nyolc közé jutásért.
„Igen, elég sok idő telt el az első mérkőzésemet követően. A grúz Davitaja ellen léptem szőnyegre a második körben, akit korábban már többször láttam birkózni a 66 kilogrammosok között. Elég erősnek éreztem, nagyon kellemetlen ellenfél volt. Az első leküldésnél sikerült is kivédekeznie támadásaimat, de a folytatásban levittem és meg is pörgettem, így ezt követően már csak arra kellett figyelnem, hogy ne legyek túl passzív. Ezen a mérkőzésen fáradtam el a legjobban.”

A negyeddöntőt és az elődöntőt is kazah versenyzővel birkóztad. Melyiket láttad erősebbnek?
„A négy közé jutásért egy olyan kazah ellen birkóztam, akinek nagyon erős mérkőzése volt előttem, így tudtam, hogy már az elején neki kell ugranom, nagy iramot kell diktálnom. Taktikám bevált, hiszen ellenfelem elfáradt, hamar technikai tussal tudtam felül múlni. A döntőbe jutásért a másik kazah következett, aki a selejtezőkben azt azerit győzte le technikai tussal, aki korábban megverte a pekingi olimpián ötödik helyezett, szintén kazah Bajakmetovot. Nem láttam a mérkőzéseit, de tudtam, hogy nagy fölénnyel győzte le azeri ellenfelét. Jó mérkőzésre számítottam. Régen láttam versenyezni, így tudtam, hogy nem ismeri a birkózásomat, így már az elején sikerült meglepnem, aztán elég gyorsan technikaival be is fejeztem a mérkőzést.

A fináléban a török Yunus Özel volt az ellenfeled, aki a tavalyi évben vb-ezüst és Eb-bronzot nyert a súlycsoportban. Ezen a mérkőzésen a hazai pálya előnyével, szurkolótáborával is megkellett birkóznod.
„Érdekesen alakult a török elleni mérkőzés. Elég erősnek és stabilnak éreztem Özelt, ennek ellenére több próbálkozásom is hajszál híján összejött, de végül mindig sikerült kiszabadulnia fogásomból. A mérkőzés második felében, már 2-0-ra vezettem, amikor a bírók ellenfelemet látták aktívabbnak, le is küldtek parter helyzetbe. Fordított emeléssel próbálkozott, amivel sikerült is meglepnie, két pontért áthúzott, de egyből mögé kerültem, így nálam volt az előny, de tudtam, hogy nem állhatok le, hiszen Törökországban, egy török ellen, ez kevés lesz. Állásból folytattuk, sikerült kiterelnem Özelt a zónába, ott azonban szinte egyszerre léptünk ki, a pontot azonban a töröknek ítélték, így 3-3-ra, utolsó akcióval vezetett. A hátralévő egy percben akciót kellett csinálnom, ami sikerült is, hiszen két pontért levittem és 5-3-ra megnyertem a döntő ütköztet.

Elégedett vagy a versenyen nyújtott teljesítményeddel?
„Örültem ennek az eredménynek és annak is, hogy végre jól ment a birkózás. Korántsem vagyok tökéletes formában, de jó úton járunk és ez a lényeg.

Aranyérmed mellett öcséd, Viktor ezüstöt, Szabó Laci pedig bronzot nyert vasárnap. Követted a mérkőzéseiket?
Természetesen figyeltem mindkettőjüket, a lelátóról szurkoltam értük. Viktor, ahhoz képest, hogy nem rég műtötték, jól birkózott, a tőle már megszokott, saját stílusát erőltette rá vetélytársaira. Ő irányította a meccseket és szinte minden alkalommal ő küldhette le elsőként ellenfelét. Látszódott a kihagyás, de így is döntős lett, pedig négy nagyon erős mérkőzése volt. A fináléban láttam a legstabilabbnak, azonban az utolsó tizenöt másodpercben a török elaltatta és egy remek megindulásból kitolta Viktort a zónából. Nem túl kellemes így kikapni, elfáradt, de a lényeg az volt, hogy minél több jó mérkőzést tudjon birkózni. A világbajnokságra 100 %-os lesz.

Szabó Laci a vesztes mérkőzését leszámítva jól birkózott, gyönyörű, látványos dobásokat hajtott végre ellenfelein. Látszik rajta, hogy folyamatosan fejlődik, értékes skalpokat gyűjt súlycsoportjában. Nincs még kiforrott stílusa, de jó úton halad a dobogó felé.

A Magyar Birkózó Szövetség ügyvezető alelnöke, Bacsa Péter is ellátogatott a törökországi megmérettetésre, igaz, nem a magyar mini-csapattal utazott Isztambulba.

Mi a véleménye a törökországi verseny rendezéséről, szervezéséről?
„A Török Birkózó Szövetség meghívásának eleget téve utaztam ki a rangos viadalra, ahol Struhács György, szövetségi kapitánnyal úgy láttuk, hogy a Magyar Nagydíjjal azonos erősségű mezőny gyűlt össze. A szervezéssel kapcsolatban nem lehetett panaszunk, hiszen az amúgy átlagosan berendezett sportcsarnokhoz közel, alig tíz percre, csodálatos hotelben szállásoltak el minket. A mérkőzések délután 13 órától kezdődtek meg és egészen a döntőkig, megállás nélkül zajlottak a küzdelmek. Ezúttal a megnyitó és díjátadók is elmaradtak, amiben nyilván közre játszott az is, hogy az elnöki posztról lemondott a kétszeres olimpiai, háromszoros világ- és nyolcszoros Európa-bajnok Hamza Yerlikaya, így ideiglenesen elnök nélkül maradt a török birkózás. Összességében jó versenynek lehettem részese, ahol szép eredményeket értek el birkózóink.”