A nagy hiányérzetek – Peti és Szöcsi töprengései Rió után

2016. 08. 29., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Angolul azt mondják: most decorated, vagyis a „legjobban dekorált”, a legtöbb érmet megszerző, legtöbb dobogós helyezést elért versenyzőket nevezik így. Nálunk két kötöttfogású, Bácsi Péter és Lőrincz Tamás a két hazai éllovas az aktív birkózók közül. Tapasztalt, immár háromszoros olimpikonok mindketten. Most elszalasztott lehetőségről beszélnek, és ki tudja, lehet-e, tudnak-e Tokióig tervezni.

Tovább csinálja…

Bácsi Péter világbajnok (2014), kétszeres Európa-bajnok (2008, 2014), Eb-ezüst- (2011) és bronzérmes (2010). A pekingi és a riói olimpián is az ötödik helyet szerezte meg. Nyúzottnak tűnik a riói szereplés után, nehezen emészti meg, hogy elszalasztott egy nagy esélyt.

• Hát persze, hogy csalódott vagyok, azt nem mondom, hogy örök életre szóló tüske marad bennem, de állítom, sokkal több volt abban a napban, mint amennyi kijött belőlem. Az elődöntőben kellett volna kicsit többet nyújtanom, de nem tudom, pontosan mi volt a hiba, és ez a legbosszantóbb a történetben, hogy egész délelőtt nem követtem el hibát.

Az életkorod (33 esztendős vagy) jelentett-e valamilyen gondot?

• Nem elsősorban ez volt a gondom, inkább az, hogy a délelőtt folyamán négy meccset birkóztam, és ez már önmagában is sok, kimerítő volt. Kicsit igazságtalan lebonyolítás mellett én öt meccsen lettem ötödik, az iráninak csak három meccs kellett a harmadik helyhez. 

Tudsz már előre nézni, vagy még túlságosan izgat a kimaradt  riói lehetőség?

• Visszanézni nincs értelme, megbarátkoztam a gondolattal, hiszen nem hangzik olyan nagyon rosszul, hogy: olimpiai ötödik helyezett, de hát a döntőben lett volna a helyem. Egyébként úgy gondolom, hogy az erős bírói nyomással együtt is jól teljesítettünk. Én az első három mérkőzésen mindent meg tudtam valósítani, amit kellett, aztán a negyedik meccsen talán kicsit a fáradtság is szerepet játszhatott, nem tudom, mi volt az igazi oka. Most mindenképpen pihennem kell, a családom körében feltöltődöm, aztán meglátjuk, tehát nem teszem le egyből és végleg a birkózó cipőt. Ha érzek magamban elég erőt, motivációt, akkor tovább csinálom. Egy évig, két évig vagy négy évig? Majd elválik…

Le a 66 kilóval!

Lőrincz Tamás a londoni olimpiai ezüstérmese (2012), háromszoros Európa-bajnok (2006, 2013, 2014), Eb-ezüst- (2011) és bronzérmes (2010), világbajnoki bronzérmes (2014). Rióban harmadszor lépett szőnyegre az olimpiai játékokon.

Van-e most nálad rosszkedvűbb versenyző?

• Van egypár rosszkedvű versenyző rajtam kívül…de…most már, néhány nap elteltével kicsit jobb a hangulat, persze nehéz lesz feldolgozni, ami velünk történt. Annyival vagyok jobb helyzetben a többiekkel szemben, hogy nekem már sikerült olimpiai érmet szereznem, de volt köztünk olyan, akitől első alkalommal elvették az érmet.

Viktortól.

• Igen, és emiatt nagyon szomorú vagyok…Ettől eltekintve óriási élmény volt az olimpia, életemben először maradtam a játékok végéig. Hát, jobb lett volna valami nemesfémmel a nyakamban, de így is jól éreztük magunkat.

Öcséddel, Viktorral igazságtalanság történt a versenyen, és ott, gondolom, még szó sem volt jó érzésekről, ilyen előzmények a te teljesítményedre is hatással lehettek. 

• Durva volt. Nem nagyon tudtam kivonni a hatása alól magamat, mint ahogyan az eredményem is mutatja, de nem szeretném erre fogni a gyengébb teljesítményemet, sok minden közre játszott még. Ebben sajnos ennyi volt. Viktor eközben próbálta nem mutatni felém a keserűségét, aznap volt a mérlegelésem, de ő nem is jött oda, még a szobám közelébe sem. Figyelt rá, hogy ne húzzon le engem, nehezen emésztettük meg az egészet. A birkózás nemzetközi szinten nem vett jó irányt, változtatni kell mindenképpen.

Azt mondtad már korábban, hogy Te magad is változtatsz, még pedig súlycsoportot. Hogy is van ez?

• Igen, az biztos, hogy számomra a 66 kilónak vége. Ami még biztos: folytatom a versenyzést, de nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy melyik súlycsoportban.

Bácsi Péter és Lőrincz Tamás. Nagy harcosok, fantasztikus egyéniségek.  Szükség van rájuk. Nem csupán a „legjobban dekorált” birkózók. Többek annál. Példaképek.