A nagy Burroughs és a riói fiaskó utóélete

2016. 10. 27., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Nem hiszem, hogy a jelen szabadfogású sztárja, Jordan Burroughs könnyen viselte el, hogy bár címvédőként érkezett a riói olimpiára, érem nélkül tért haza az Egyesült Államokba. Előbb 3-2-re kikapott az orosz Gedujevtől, majd a vigaszágon az üzbég Abdurahmanov technikai tust mért rá. A 74 kiló klasszisa mintha nem is magának, inkább a tisztelőinek, rajongóinak üzent volna, hogy nem dőlt össze a világ…

„Tégy meg mindig mindent, élj példásan, soha nem tudhatod, ki az, aki éppen rád figyel.” J.B. Twitter bejegyzés, október 1.
Nagy megtiszteltetés érte a háromszoros világbajnok, olimpiai aranyérmes Jordan Burroughs-t, hiszen szeptemberben – tehát már a balul sikerült olimpia után! – a Jersey-beli, Winslow-ban található  középiskolának a sportcsarnokát az ő tiszteletére Jordan Burroughs Gymnasium-nak nevezték el. Jordan alma materéről van szó, ide járt ez a tehetséges fiatalember, aki aztán később a birkózó szőnyegen elképesztő rekordot állított fel azzal, hogy a riói olimpiáig felnőtt versenyzőként a 2011-es bemutatkozása óta 130 győzelmet aratott és mindössze 4 vereséget szenvedett a szőnyegen.

„Ne hagyd, hogy hátul kullogj. Azonnal változtass! Tanulj keményen, és 100 százalékot adj bele az iskolapadban. A jövőd múlik rajta!”  J.B. Twitter bejegyzés, október 25.
A közösségi oldalon a birkózó családapának 12 és fél millió követője van, ami egy „klasszikus” birkózó esetében megsüvegelendő, főleg, hogy nem egy hagyományosan amerikai nagy sportág, a baseball, a hoki, az amerikaifutball  vagy a kosárlabda legendájáról beszélünk.

• Életem egyik legnehezebb napja volt – utalt Burroughs a riói vesszőfutására. – nagy várakozásokkal érkeztem Brazíliába, tudtam, hogy felkészültem, nyerhetek, és mégis, néha a dolgok nem a tervek szerint alakulnak. Én a hűség és a hit embere vagyok. Ebből kijön majd valami jó, de ez kissé összetett dolog. Sok mindent elvesztettem aznap, ám a jellemem nem változott, a tisztességem megmaradt. Remélem, visszatérhetek majd, és azt is tudom, mit rontottam el Rióban. Ebben az önkritikus folyamatban nagyon jól esett, hogy a volt középiskolám tornatermét rólam nevezték el.

„A sport a bajnokok számára nem más, mint az alázat legjellegzetesebb  kifejeződése. Felállok a padlóról, megrázom magam, és újra neki gyürkőzöm a munkának. Meghajlítottak, de nem törtek meg.”  J.P.  Twitter bejegyzés, augusztus 21.

És a vallomás…
Jordan Burroughs ismét szerelmet vallott Laurennek, akivel három éve (október 12-én) keltek egybe, két kisgyermeket nevelnek. Idézzük hát a vallomás néhány sorát:

„ …attól a naptól fogva az én álmaim az ő álmai is lettek, mindig támogatott abban, hogy elérjem a céljaimat. Számtalan napot töltöttem edzőtáborban, sokszor külföldön voltam, máskor meg a szponzori fotózkodás vette el az időmet. Mégis hűséges maradt hozzám, bátorított, és mindent megtett, hogy a tőlem telhető legjobbat érjem el a szőnyegen… Amikor a gyerekek már elaludtak, és mi is az ágyban voltunk már, sokszor beszélgettem vele az álmaimról, a félelmeimről… Rengetegszer segített nekem. Rióban elveszítettem a negyeddöntőt. Ezután megtaláltam őt a tömegben,  együtt éltük át a felejthetetlen pillanatot, miközben magamhoz öleltem, és könnycseppek gördültek le az arcomon. Akkor a világon nem volt olyan hely, ahol szívesebben lettem volna. Azzal, hogy magához szorított, mindenen átsegített. Ez volt az első olyan esemény, verseny, amit ő is a helyszínen nézett végig, és én vesztesen hagytam el a szőnyeget. A veretlen olimpiai bajnokhoz ment férjhez, de most, hogy üres kézzel távoztam Rióból, sokkal jobban szeret engem. A szerelem nem tesz különbséget a győzelem és a vereség között. Lehet, hogy ez kicsit érzelgősen hangzik, de számomra ő többet jelent, mint bármelyik aranyérem…Nagyon hálás vagyok neki, és büszkeséggel tölt el, hogy  a feleségemnek nevezhetem őt.”

Jordan Burroughs már újra elkezdte a munkát, és az a gyanúm, hogy két év múlva, a budapesti vébén is láthatjuk majd ezt a remek harcost. A tokiói olimpia sem maradhat ki az életéből. Mérget vehetünk rá.