A Lévai-család összefogott a bronzért

2015. 03. 31., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Nem maradt érem nélkül a kötöttfogás sem az U 23-as Európa-bajnokságon. A remek szezont produkáló Lévai Zoltán bronzérmet szerzett a 71 kilogrammosok súlycsoportjában. A dorogi birkózás büszkesége az Eb-n tartotta a kapcsolatot az édesapjával, idősb Lévai Zoltánnal, a kiváló szakemberrel, sportvezetővel, és ez átsegítette néhány nehéz pillanaton.

A 71 kilós kötöttfogásúak között bronzérmes, 19 éves Lévai Zoltán már a felnőtt válogatott kerettel készül, és mint mondja, ez nagyon sokat jelent számára, de az edzők személye, no meg az édesapja szintén szerepet játszott a lengyelországi sikerben.

A fiú
„Be kell vallanom, az új szabályok kapcsán néha kicsit meg voltam zavarodva, és ha ezek maradnak, akkor majd más taktikával kell birkóznom, hozzá kell szoknom – mondta kis sóhajtással a 71 kiló bronzérmese. – Ezért is fáradtam el jobban a szokásosnál, és részben ez az oka, hogy vezetés után kikaptam a svéd fiútól.”

Tehát arról van szó, hogy nagyon kemény iramot diktáltál, nehogy megintsenek?
„Igen, csak mentem előre lelkesen, próbáltam győzni, mert azon az ágon, amit kaptam, a döntőig is eljuthattam volna. Lankadt a figyelmem a svéd Soini ellen, 2-0 után 3-0-át akartam, és nem voltam elég taktikus, mindenesetre tanulságos meccset birkóztunk.  3-0 helyett mögém jött, aztán újra hibáztam, befordultam egy nyak-csípő dobásra, ő meg összekapott, és négy pontért eldobott, így nem juthattam a döntőbe. Úgy alakult előtte, hogy az első két meccsemen is próbáltam ezt a „munkás” birkózást csinálni az ukrán és az osztrák versenyző ellen, bevált a dolog, de belefáradtam, csökkent a teljesítményem, pont rosszkor.”

Mennyire emésztetted magad a vereséget követően, a bronzmeccs előtt?
„Visszamentem a szállodába, mindent átgondoltam, telefonon beszéltem az édesapámmal, aki megnyugtatott, higgadtságra intett, és azt mondta, hogy ne izguljam magam halálra. Hiányzott, hogy nem volt ott a helyszínen, mert bár Repka Attila irányított engem, de azért egy apa mégis csak egy apa. Jó csapatot szoktunk alkotni, mi ketten… Lelkileg kellett igazából felkészülni, Komáromi Tibor is segített, azt mondta, hogy ne duzzogjak, ha az ellenfél vezet, az indulataimat inkább a riválisom ellen fordítsam, én pedig ezt az egészet összeraktam, tiszta fejjel léptem a szőnyegre az éremmérkőzésen.”

És Lévai Zoli másfél perc elteltével tusolta a svájci Christent – bronzérem lett a jutalma!

Az apa
Idősebb Lévai Zoltán – a szakember szemével is - örömmel látta, hogy a fia az első mérkőzésen a magyar hagyományoknak megfelelően „szétrázza” ukrán ellenfelét.

„Zoli arról beszélt utána, hogy valami hasonlót érezhetett ellene az ukrán fiú, amit ő szokott érezni az edzésen Lőrincz Tomival szemben, vagyis Bogdan Kabin kutyaszorítóba került – idézte fel a történteket az édesapa. - Jót tesz a fiamnak, hogy a felnőtt válogatottal tud készülni folyamatosan, ami egyben óriási terhelést jelent. Sokat versenyzett már az idén. Most alkalmazkodott az új szabályokhoz, tehát próbálta – Bácsi Petihez hasonlóan – álló helyzetből lezúzni, elfárasztani az ellenfeleit Bydgoszcz-ban.  A svéd fiú ellen is úgy ment előre, mint az első két meccsen, de taktikai hibát követett el, hiába, még mindig csak 19 éves, azt hitte, hogy mindenkit le tud hajtani. Sokat beszélgettünk ezután – még az esti bronzmeccs előtt -, és mondta, hogy nagyon csalódott önmagában, de okos a gyerek, felfogja, megfogadja a jó tanácsokat. Megbeszéltük, hogy a svájci ellen borzalmasan kemény iramot diktál az első harminc-negyven másodpercben, próbál pontot csinálni, aztán visszaáll kicsit pihenni, de szerencsére az ellenfél nem bírta ezt a lüktetést, Zoli eldobta állásból, és tusolta.”

Az edző
Repka Attila – Takács Ferenccel karöltve – irányította a kötöttfogású birkózóinkat Lengyelországban.  Az olimpiai és négyszeres Európa-bajnok szakvezető Repka Attila jónak ítéli meg a magyar kötöttfogású csapat szereplését.

Egy érem, egy helyezés, milyen a kötöttfogású mérleg?
„Fiatal a csapatunk, szép győzelmeket arattunk, és ez dicséretes – kezdte a szakember, majd rögtön felvillantotta az érem másik oldalát is. – Ami viszont nagyon szomorú, hogy sok hibával birkóztak a fiúk. Számos megnyertnek látszó mérkőzést vesztettünk el emiatt. Almási Feri vagy a döntőbe jutásért Lévai Zoli a rutintalanságuk miatt szenvedtek vereséget, de nekik még négy évük lesz az U 23-as korosztályban, tehát még kiköszörülhetik a csorbát.”

Repka Attila úgy véli, hogy jobb teljesítménnyel rukkolhattunk volna ki, de a csapatversenyben elért hatodik hely mégis jó szereplésnek mondható, és ez megfelel a realitásnak.

„Úgy gondolom, nagyon jó gondolat az, hogy ennek a korosztálynak világversenyt szerveztek.”

A leendő új szabályok hogyan váltak be?
„Nem láttam éles különbséget a gyakorlatban, tehát az Eb-n a meglévő és a tervezett szabályok között, talán annyit kell megjegyeznem, hogy a versenyzők jóval nagyobb iramot diktálnak az elejétől fogva, nem fejelnek, nem törik az ujjat, kicsit letisztultabbá vált a birkózás, de lehet még ezen finomítani. Nekünk, magyaroknak – mivel jó az állóképességünk – jól jöhetnek a változtatások. Talán annyi az egésznek a hátulütője, hogy jobban odaadták a bírók kezébe a döntés lehetőségét, mint amennyire kívánatos lenne, de várjuk meg, hogyan alakulnak a dolgok.”