Vitek: Remélem, tényleg van ebben még plusz

2025. 09. 29., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: UWW, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Karrierje eddigi legsikeresebb évét tudhatja maga mögött a kötöttfogású 130 kilogrammos Vitek Dárius, aki az áprilisi, somorjai Eb-n szerzett bronzérme után a múlt héten, Zágrábban rendezett világbajnokságon a dobogó második fokára állt fel.

A BHSE klasszisa azzal kezdte, úgy érzi, sikerült feldolgoznia a Zágrábban történteket: „Ott, amikor az elődöntőt megnyerve döntőbe jutottam, elkapott az eufória, de mostanra letisztult minden” – mondta Vitek.

Mostanra már a jól megérdemelt pihenőjét tölti, Egyiptomba, a Makadi Bayre utazott kedvesével: „Nagyon meleg van! Hajókirándulásra elmentünk, de mondtam a barátnőmnek, hogy sok programot ne szervezzen, ennyivel tökéletesen elvagyok, pihenni szeretnék inkább. Egyébként most is antibiotikumot szedek, a vébén lehorzsoltam a könyököm és a nyirokér begyulladt. Szóval keresnem kellett vízhatlan sebtapaszt, hogy bemehessek egyáltalán a vízbe. Szerencsére találtam.”

Előzetesen nem feltétlenül volt benne a pakliban, hogy Dárius döntőbe jut, éppen ezért nem is érezte magát annyira csalódottnak, amikor elveszítette a döntőt az iráni Amin Mirzazadeh ellen: „Könnyen túltettem magam azon a vereségen. Az zavart igazán, hogy a pörgetésnél az alapból meglévő csípősérülésemre rádolgozott. Aztán napokkal később elkezdtem azt érezni, hogy nem is a csípőm fáj, hanem feljebb, a bordámnál. A csípőmmel korábban voltam már orvosnál, ő sem tudta megmondani, hol van pontosan a probléma. Egyszer itt, egyszer ott érzem. Szóval még nem derült ki, hol is van a gond, másfél hónapom van az alapozásig, addig megpróbálok a végére járni és megoldani.”

Vitek kifejtette, másképp vágott neki ennek a viadalnak, mint ahogyan azt eddig tette: „Általában úgy szoktam versenyezni, hogy megnézem az ágamat, és elkezdek mérlegelni, kikkel kerülhetek szembe. Ezúttal eltértem ettől a módszertől, és mindig csak a következő meccsre koncentráltam. Lőrincz Viktor szövetségi kapitány többször mondta már, hogy így járjak el, eddig nem tettem, most igen, és bejött. Lehet, hogy a folyatásban is ezt csinálom.”

Ránk ijesztett az első két meccsén, hiszen hárompontos hátrányból fordított a kirgiz Nurmanbet Raimaly Uulu ellen, mínusz öt pontról állt fel a dél-koreai Li Szeung Csannal szemben: „Eleinte nem volt meg a vébéhangulatom. Talán azért, mert csak a verseny előtti napon mentünk ki, és másnap már birkóztam. Hiányzott a plusz egy nap, ahogy mászkálunk kicsit a városban, majd kinézünk az arénába. Szóval az első két meccsemen fejben még nem érkeztem meg. Aztán rájöttem, hol vagyok… Úgy vágtam neki a világbajnokságnak, hogy ne hibázzak, ez az első két összecsapásomon nem sikerült. De végzetes hibát szerencsére nem követtem el.”

Vitek elmondta, alapvetően nem tartja verhetetlennek Mirzazadeht: „Nem gyenge figura, és az állóképessége is kimondottan erős. Jó birkózó, de nem érzem azt, hogy verhetetlen lenne, mint például Mijaín López. Szerintem a folytatásban elkaphatom! Higgadtan mentem fel a döntőre, ez az első akciónál borult, amikor két pontért mögé mentem, majd kapkodva magamra húztam fejlefogásból. Ez mentálisan megkavart, ebben fáradtam el. Nem mondom, ha nyugodt maradok végig, akkor világbajnok leszek, de ez nem jött jól.”

Rengeteg nehézséggel küzdött meg idén, az év elején hónapokon át betegségek és sérülés hátráltatta, az sem volt biztos, hogy indulhat az Európa-bajnokságon. Ehhez képest karrierje eddigi legjobb évét tudhatja maga mögött: „Tavasszal ezt álmomban sem gondoltam volna, már leírtam az egész évet. A vb-felkészülés szerencsére már zökkenőmentesebben alakult, a derékháti fájdalmam magmaradt, de meg tudtam oldani az edzéseket.”

Kíváncsiak voltunk arra is, megítélése szerint a mostani sikerével milyen polcra került: „A világbajnoki érmesek polcára! Nekem ez nagy öröm, de ahogy másoktól, edzőktől és birkózóktól hallom, ők ennél sokkal nagyobb számnak tartják. Nem tudom, jobban belegondolva, lehet, hogy mégsem dolgoztam fel még, mi is történt Zágrábban.”

Dárius sokat erősödött az elmúlt években, és ennek meg is látszik az eredménye: „A kétezerhuszonkettes budapesti Európa-bajnokságon száztizenhárom kiló körül mozgott, mostanra ez százhuszonhárom-százhuszonnégyre emelkedett, szóval van még hova erősödni. Remélem, tényleg van ebben még plusz, és akkor ugyanilyen szinten fejlődhetek.”

S hogy miként látja a következő esztendőket?

„Kiegyensúlyozott és folyamatos munkával remélhetőleg hasonlóan sikeres évek előtt állok. A lényeg az, hogy sérülés és betegség se hátráltasson.”