Sokkhoz közeli állapotban sétáltam – Lévai Zoltán
2024. 05. 19., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: UWW, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Két elrontott kvalifikációs versenyt követően az utolsó, talán legnehezebb eséllyel élt világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes kötöttfogású birkózónk, Lévai Zoltán, aki a 77 kilogrammosok között Isztambulban szerzett kvótát.
Lévai Zoltán azzal kezdte, hogy immár fel tudja fogni, olimpikon válik belőle: „Néha sétálok az utcán, és eszembe jut, hogy megyek Párizsba, fantasztikus érzés. Immár tudom értelmezni az egészet, így tiszta fejjel értékelhetem a történteket és tekinthetek előre.”
A BHSE sportolója Isztambulban egy-egy győzelem és vereség után további négy meccset megnyerve kvalifikált.
„Elértük a célt, úgyhogy száz százalékban elégedett vagyok a teljesítményemmel – vélekedik Lévai. – A bolgár Ajk Mnacakanjantól kaptam ki, ettől függetlenül szerintem ellene, valamint a kvótameccsen az amerikai Kamay Beyjel szemben teljesítettem legjobban. A birkózásomban nem éreztem ugyan hibát Törökországban, azt azonban elismerem, hogy a bolgár ellen többet kockáztathattam volna. És a versenyen ezúttal azzal sem foglalkoztam, hogy a kvalifikációért a grúz vagy az amerikai ellen kell küzdenem. Bakiban ez rosszul sült el.”
Természetesen kifejtette, mi történt Azerbajdzsánban pontosan: „A negyeddöntőből a svéd Per Oloffson vagy a finn Jonni Sarkkinen érkezhetett, megnéztem a meccsüket, és elkezdtem latolgatni magamban, hogy melyiküknek örülnék jobban. Láttam, hogy a finn nyert, és megörültem neki, mert tudtam, hogy edzéseken mit birkózom ellene. Elképzeltem, milyen lesz, amikor megkapom a kvótát érő táblát, szóval előreszaladtam kicsit az időben... Az első menetben technikai tussal kaptam ki a sráctól.”
Talán nem meglepő, rendkívül mélyen érintették az események: „Amikor lejöttem, sokkhoz közeli állapotban sétáltam végig a bemelegítőteremig vezető hosszú folyosón. Szerintem tíz-tizenöt percig nem tértem magamhoz. De nem bánkódhattam sokáig a történteken, össze kellett szednem magam, ugyanis Fritsch Róberttel kellett válogatót vívnom, illetve alig egy hónap volt hátra Isztambulig.”
Az első kvalifikációs verseny, a tavaly szeptemberi belgrádi világbajnokság sem úgy sikerült, ahogyan szerette volna. A nyitó körben kikapott a kazah Demeu Zsadrajevtől. A tét nagyságához képest nem túl szokványos időpontban, előtte három héttel tartotta az esküvőjét.
„Persze, amikor elkezdtük szervezni, láttam, hogy közel van a világbajnoksághoz, de úgy voltam vele, hogy ez csak segíthet. Mármint ha ennyire intenzív érzelmi löketet kapok a szeretteimtől. Profi sportoló vagyok, vigyáztam magamra, és a saját esküvőmön amúgy sem akartam berúgni. Szóval én biztos vagyok abban, hogy az esküvőmnek semmi köze ahhoz, hogy nem ment jól a vb. Szimplán nem sikerült kihoznom magamból a legtöbbet” – magyarázza a világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes.
Őszinte vallomást is tett az isztambuli esélyeiről: „Ha csak ezt a pár hónapot nézzük, nem úgy állt a szénám, hogy kvótát szerzek. Nem ez volt életem legjobb féléve. Persze, bíztam benne, hogy sikerül, és tudtam, hogy muszáj megcsinálnom. Minden versenyre az aranyéremért megyek, el sem tudom képzelni, milyen lehet úgy odaállni bármely viadalra, hogy akkor én most nem nyerek.”
A 16 fős párizsi mezőnyben hat olyan sportoló van, akivel eddig még nem birkózott.
„És rajtuk kívül két olyan van, akit még nem vertem meg. Ha a felkészülésem nyugodtan és sérülésmentesen alakul, akkor abban bízom, hogy olyan helyre állhatok a dobogón, ahová minden olyan sportoló képzeli magát, akinek esélye van a győzelemre” – zárta a klasszis.
