Sastin Marianna: a láb-adozás szezonja

2017. 06. 14., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Egyetlen női világbajnokunk a térdére vigyáz, amelyet idén januárban már ötödször műtöttek meg. Sastin Marianna a szövetségi kapitánnyal, Gulyás Istvánnal is egyeztetett abban a kérdésben, hogy „jobb a békesség” alapon kihagyja az augusztusi, párizsi világbajnokságot, de természetesen azért edzésre jár, dolgozik.

Öt hónap telt már el azóta, hogy a kitűnő birkózó, Sastin Marianna kés alá feküdt, és most nagyon óvatosnak kell lennie, mert nem szeretne visszaesni.

• Az a bizonyos nap január 13-a volt, akkor műtötték meg a térdemet – idézte fel Marianna azt a csöppet sem kellemes téli napot. – Már nagyon régóta húztam-halasztottam a műtétet. Januárban gyakorlatilag már csak sétára volt alkalmas a lábam, ha beálltam birkózni, egyből bedagadt a térdem, futni egyáltalán nem tudtam. Lehet, hogy már tavaly rá kellett volna szánnom magam, mert már a 2016-os Európa-bajnokság előtt egy héttel „durrant” be, és még az is kétséges volt, hogy egyáltalán szőnyegre tudok-e állni. Kaptam egy injekciót, ami használt, de tudtam, hogy mégsem volt jó a lábam. 

A sok-sok év munkájának a következménye volt ez a sérülés?

• Igen, aztán úgy feküdtem be, hogy egy sima porcműtét következik, egyáltalán megnézik, mi van vele, és amikor dr. Hidas Péter felnyitotta, megállapította, hogy rosszabb a helyzet, mint előtte gondolta.

A Vasas kiválósága egészen szakszerűen vázolta fel a kór mibenlétét:

• Nem a meniszkusz részből vált le a porc, hanem az üvegporc részből, ami azt jelenti, hogy a combcsonti részből vált le egy hozzávetőleg tízforintnyi nagyságú rész. Le is szakadt egészen a combcsontomig, ezért meg kellett fúrni a csontot, hogy rostos porc keletkezzen, és mivel megfúrták, nem állhattam rá három hétig. Három hét mankózás következett, de csak egy hétig feküdtem otthon, utána mindennap ott voltam a Vasasban, mert minden olyat csinálhattam, amihez nem kellett a lábam. Az ötödik térdműtétem után (ugyanazt a térdemet műtötték ennyiszer) már tényleg szinte szakértőként szemlélem  dolgokat. Hol kopogjam le, nagyon jól sikerült a beavatkozás. 

Az edzésmunkád mióta vált újra teljessé?

• Féltettem a lábamat csavaró mozdulatoktól, sokáig nem is tudtam rátérdelni, aztán április környékén múlt el a fájdalom. 

A számunkra szép sikereket hozó újvidéki Európa-bajnokságot ki kellett hagynod, nem fáj érte a szíved? 

• Ha az eredményeket nézem, akkor talán igen, de alapvetően mégsem, mert rendbe kellett hozatni a térdemet, és ha tovább halogatom, azzal nagyobb kárt csináltunk volna. 

Sastin Mariannát a párizsi világbajnokságon nem láthatjuk a szőnyegen. A klasszis versenyző megbeszélte a Gulyás István – Nagy Lajos edző kettőssel, hogy a 2017 ilyen értelemben a pihenésé, vagy inkább a rehabilitációé annak érdekében, hogy új lendülettel vághasson neki a következő évnek.

• Igaz, a magyar bajnokságon elindultam, de nyilvánvalóan a térdem ott messze nem volt kitéve olyan terhelésnek, mint egy világbajnokságon lenne. Könnyedén tudtam aranyérmet szerezni az országos bajnokságon a 63 kilósok között. Edzeni folyamatosan edzek, segítek Ákosnak (Wöller Ákos, az  edző-férj – a szerk.), ha éppen arra van szükség a Vasasban. Annak ellenére, hogy a vébén nem állok szőnyegre, nagyon szívesen beszállnék  a válogatott munkájába is, ha a szakvezetők igényt tartanának erre.

A súlycsoport változtatás híre eljutott-e már  hozzátok?           

• Abszolút nem hivatalos, de hallottunk egy variációt, amely szerint lesz 48, 51, 54, 57, 60, 63 kilogrammos súlycsoport, továbbá várható a 66, 69, 72, 75 és 80 kiló is. Ezek közül hat lesz olimpiai súlycsoport.

Téged melyik érint?

• A 60 vagy a 66 kiló, mert várhatóan ezek olimpiai súlyok lesznek,  persze nyilvánvaló, hogy számomra a 60 kilogramm lenne rokonszenvesebb.

Munkás hétköznapok a Vasaban, rendszeres gyógytorna, kicsi belekóstolás az edzősködésbe is.

• Még szó sincs arról, hogy a pályafutásom befejezését fontolgassam – mondja Marianna. – Amikor az edzői munkában segítettem, azt láttam, hogy a gyerekek hallgatnak rám. Az pedig a legszebb a történetben, hogy egy nagymama velem ijesztgeti az unokáját, pedig isten bizony, soha nem bántottam a gyereket – a többit sem -, csak egy kicsit szigorúbban bánok vele, mint a nagyi. Mumus lettem, ez a helyzet...