Na de Alex, egyszer már bevált az optimizmus!

2021. 05. 11., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

„Azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, olyan volt, akár egy mesés álom. Azt hiszem, több hétre van szükségem ahhoz, hogy felfogjam, mi történt Szófiában” – vélekedik a kötöttfogású 97 kilogrammosok között a bulgáriai olimpiai világkvalifikációs versenyen szombaton kvótát szerző, még mindig csak 21 éves Szőke Alex. A honlapunknak adott interjúban a történtek mellett a tokiói reményekről is nyilatkozik.

„Nyolcvan százalékot adok arra, hogy ott leszek Tokióban” – így fogalmaztál tavaly, október 26-án. Mosolyogtam az optimizmusodon, elvégre a felnőttek között akkor még rutintalanként jelentetted ki ezt, ráadásul idehaza a világbajnok Kiss Balázzsal és az U23-as vb-aranyérmes Szilvássy Erikkel kellett megküzdened a 97 kilogrammos válogatottságért. Arról nem is beszélve, hogy kőkemény a mezőny a súlycsoportodban. Szófiában mégis elérted a célodat.

• Komolyan is gondoltam, mindvégig hittem magamban. Persze, arra is szükség volt, hogy hibázzak; a márciusi budapesti európai olimpiai kvalifikációs versenyt például túlizgultam, emiatt kaptam ki a negyeddöntőben a bolgár Kiril Milovtól. Tanultam az esetből, ráadásul veszítenem kellett ahhoz, hogy az azt követő újabb hazai válogatón minden kétséget kizáróan bebizonyítsam, én vagyok a súlycsoport legjobbja Magyarországon.

Bulgáriában stresszmentesen küzdöttél?

• Rá sem néztem a sorsolásra! Édesapám azonban tett róla, hogy ne vakon menjek fel a szőnyegre; az első meccsem előtt elárulta, ki következik. Tudtam, hogy remek formában vagyok, kiválóan sikerült a felkészülési időszak. Mint kiderült, mindkét ágra kerültek kiemelkedő versenyzők, szóval senkinek nem volt könnyű dolga.

Az Európa-bajnok norvég Felix Baldauf és a grúz származású, olasz színekben versenyző Eb-ezüstérmes Nikoloz Kakhelashvili között dőlt el, melyikükkel birkózol az elődöntőben a kvótáért. Mindkét sportolóval találkoztál februárban, a Tatán rendezett nemzetközi felkészülési versenyen – ott előbbit legyőzted, utóbbitól szoros csatában kikaptál az aranycsatában. Ezúttal is Kakhelashvilivel kerültél szembe, és magabiztos, 6–1-es diadalt arattál felette.

• Ha esetleg valaki könnyű párharcnak látta, elmondom, nagyon nem volt egyszerű. Az első két fordulóban viszonylag könnyebb meccseim voltak: a görög Keszidiszt és a spanyol Gasca Fresnadát is technikai tussal vertem – azokon az összecsapásokon direkt a pörgetésekre helyeztem a hangsúlyt, hogy aztán emeléssel meglephessen az olaszt; őt vártuk a négy közé. Noha az emelés nem úgy sikerült, ahogyan azt elképzeltem, kétszer is átfordítottam. Az elmúlt időszakban rengeteget gyakoroltunk lenti helyzetből, hál’ istennek meglett az eredménye. Sajnálom, hogy a fináléban a cseh Artur Omarov nem állt ki ellenem, szívesen birkóztam volna vele, ettől függetlenül természetesen nagyon örülök az aranyéremnek, amellyel egykori edzőm, az idén februárban elhunyt Kruj Iván előtt tisztelgek.

Hihetetlenül örültél az elődöntőben aratott győzelmedet követően; tapsoltál, kiabáltál, alig akartad elhinni, hogy tied lett a kvóta.

• Azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, olyan volt, akár egy mesés álom. Azt hiszem, több hétre van szükségem ahhoz, hogy felfogjam, mi történt Szófiában.

Siess! Két és fél hónap múlva, július 23-án rajtol a tokiói olimpia. Gondolom, nemcsak látogatóba utazol.

• Az edzők úgy vélik, ha a Bulgáriában mutatott formát Japánban is hozom, az pontszerző helyre vagy akár a dobogóra is elég lehet.

Te hogy véled? Hány százalék esélyt adsz az éremszerzésre?

• Nehéz ezt megítélni. Tokióban a világ tizenhat legjobb kötöttfogású kilencvenhét kilós birkózója szerepel.

Na de Alex! Egyszer már bevált az optimizmus…

• Ez igaz. Azt hiszem, ha jó napot fogok ki, és a sorsolás is viszonylag kedvező, akkor hatvan-hetven százalékot adhatok az éremszerzésemre!