Módos Péter: „Egy korszak lezárult.”

2017. 01. 11., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A londoni olimpia bronzérmese a jövőre gondol, de ez már nem a versenyzői pályafutásról szól. Módos Péter, a kötöttfogású világklasszis – a 2013-as budapesti világbajnokság harmadik helyezettje - pályafutását betegségek és sérülések nehezítették, de Csonti hallatlan akaraterővel újra és újra visszatért. Most azonban úgy véli, váltani kell. A Kossuth Rádió Sportvilág című műsorának mondta el gondolatatait nemrégiben. Ennek a beszélgetésünknek néhány részletét idézzük fel honlapunkon.

„Egy korszak lezárult.”
Módos Peti, aki a felnőtt világversenyeken öt érmet szerzett, most is, decemberben is ott volt a klubcsapatok világkupáján Budapesten, segített a fiúknak, tanácsokat adott. Érdekes volt látni őt elegáns ingben, nyakkendőben. Igen, ez már egy másik feladat. 

• Úgy gondolom, hogy egy korszak lezárult – kezdte Péter. – Lassan edzői pályára fogok kerülni, sajnos, egyre kevesebbet tudok birkózni, májusban elkezdett zsibbadni a bal lábam. Próbálkozom, aztán meglátjuk, hogy mi lesz a vége.

Hogy mondtad? Zsibbad a bal lábad? 

• Valószínűleg gerincsérvem van, de „herótom” van az orvosoktól, ezért azután nem nézettem utána alaposan, és kapom is a leszúrásokat a családomtól, a barátaimtól, hogy vizsgáltassam ki. Jó, talán megteszem, de műtétről szó sem lehet.

Módos Péter kálváriája nyolc évvel ezelőtt kezdődött, és lehet, hogy a további fránya nyavalyák onnan datálódtak.

• Már megszereztem a részvételi jogot a pekingi olimpiára 2008-ban, erre két héttel a játékok előtt kaptam egy vérmérgezést, és nem tudtam kiutazni – idézte fel a sorsfordító mozzanatot Csonti. – Nagyjából egy teljes évet kellett kihagynom, amíg vissza tudtam térni a szőnyegre, de olyan gyulladás volt – vagy maradt? – a szervezetemben, hogy a bal vállam megsínylette. Azóta is úgy gondolom, hogy annak a levét iszom, ez meggyőződésem, négyszer kellett műteni, a könyökömet szintén megműtötték. Valahol ott kezdődött a kálváriám. Sokan kérdezték, vajon mi vitt előre, mi volt a célom, hogyan lendültem át a nehézségeken. Gyerekkoromban nagyon határozottan eldöntöttem, hogy olimpiai bajnok akarok lenni, jutottam, ameddig jutottam, de ez volt mindennek a mozgatórugója, a motor, ami hajtott. 

Aki folyamatosan újra kezdett mindent
Elképesztő akaraterővel állt fel Módos Peti a padlóról újra meg újra, az erőnlétét tekintve a nulláról indult neki ismét a nagy munkának, többször is.

• Bármennyit képes voltam edzeni. Gyakorlatilag kétévente volt egy műtétem, az említett vérmérgezés után bementem az edzőterembe, és nem bírtam felmászni a kötélre, annyira gyenge voltam. Megmondom őszintén, egy-két könnycsepp kicsordult akkor… De tudtam, hogy mit akarok, tudtam, hogy kik állnak mellettem, a feleségem, az edzők, a barátok, és ez megerősített. 

A Csonti
Igen, ez Péter beceneve, ami a külsejére, a testfelépítésére utal, egy csupa láb, csupa kar, magas fiúra. Az ember hajlamos rá, hogy kategorikusan kimondja: ő aztán tényleg nem ideális birkózó alkat. Vagy mégis?

• Egy tény, akik az edzésen birkóztak velem, mindig azt mondták, hogy nagyon kellemetlen velem birkózni. Biztosan így van, mert mire kinyújtom a karom, a másik még csak félig ér oda. Úgy gondolom, sikerült kihasználnom a testi adottságaimat a versenyeken is. A lenti birkózás volt a fő erősségem, általában magasabb voltam szinte mindenkinél, és bármikor fel tudtam emelni őket egy hátsó alsó emeléssel.

Mi adta a legnagyobb jótékony lökést a pályafutásod elején?

• Amikor ifjúsági Európa-bajnokságon lettem bronzérmes, az hatalmas erőt adott nekem, megéreztem az ízét, milyen is a dobogón állni, és látni, hogy kúszik fel a magyar zászló. Azután szinte minden évben tudtam hozni érmet a világversenyekről, és volt olyan két egymást követő év, amikor junior korosztályban Európa-bajnok lettem Szombathelyen és Belgrádban egyaránt. Nohát akkor nemcsak a magyar zászlót vonták fel, hanem eljátszották a tiszteletemre a himnuszt is. Ha ott állsz a dobogón, akkor az edzésmunka minden gyötrelmét elfelejted, nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg, valami euforikus hangulat fog el, fantasztikus érzés.

Struhács György, a „pótapa”

• Tényleg olyan kapcsolatban vagyunk Struhács Gyuri bácsival, mintha a második apám lenne. Ha öröm ért, ha bánatom volt, mindig fordulhattam hozzá, és megoldottuk a dolgokat. Hiába egyéni sport a miénk, és amikor felmegy az ember a szőnyegre, nem fogják a kezét, de én az olimpián a többezres tömegből is meghallottam az ő hangját. Mindig vakon bíztam benne, és ez jó dolog, mert csak így lehet kihozni az eredményt valakiből.

A Módos-szaltó és egyéb örömök
Ugye, Önök is látták már? Amikor Módos Péter győzött, fontos meccset nyert meg, túláradó örömében bemutatott - ott helyben a szőnyegen - egy remekbe szabott hátraszaltót.

• A szaltót már a sportiskolában tanulgattuk – emlékszik vissza az „akrobata”. - Nyertem egy versenyt, olyan boldogság szabadult fel bennem, hogy megcsináltam, és ha nagy versenyen győztem vagy érmet nyertem, szaltóval ünnepeltem. Ezt már a külföldi birkózók is tudták, hogy ha 55 vagy 59 kilóban öröm ér, akkor jön a Módos-szaltó.

Lehet, hogy ezt már nem sokszor látjuk, mert eljött talán az a pont, ami a befejezés felé terelt.

• Érdekes, de amikor sorra jöttek a műtétek, meg sem fordult a fejemben, hogy befejezzem, túlságosan imádom a birkózást. Mégis az ember életében tényleg eljön az a pont, amikor egy kicsit belefárad a sok edzőtáborozásba. Én is, tizenhárom éves korom óta táskából-táskába pakolok. Élveztem, hogy sokat utazom, de most már jólesik otthon leülni a feleségem mellé, esténként vele lenni, hiába, szépen lassan megkomolyodunk mi is. Azt vettem észre magamon, hogy szeretek lekuporodni a tévé elé, szívesen megiszom egy teát, és ellazulok. Eljött ez a pillanat.

Gyakorlatilag tehát befejezted a versenyzői pályafutásodat. Merre vezet az utad?

• Az edzősködés felé, már tartottam  gyakorlásokat, új célokat találtam, szeretném kinevelni a jövő olimpiai bajnokait. Az csodálatos érzés lehet, ha a tanítványod is eljut az olimpiára, érmet szerez, átéli mindazt, amit én már átéltem. Ennél fantasztikusabb dolgot elképzelni sem tudok. Bármikor készen állok arra, hogy akár reggel hatkor is foglalkozzam a tanítványommal a birkózó teremben, ha azt igényli. Ebben is megtalálom önmagamat. Hál’istennek igényt tartanak rám, és ez nagyon nagy dolog.

Ha sportágszeretet, ha akaraterő, ha megújulás, ha fanatizmus, akkor Módos Péter. Egy hiteles ember, aki bízvást tudja az utat a pokol mély bugyraiból a fény felé. Új utat jár, edző lesz. Gyerünk Csonti, nagyon szurkolunk Neked, szaltózni a szőnyeg szélén is lehet…