Losonczi Dávid nem áll meg az olimpiai aranyéremig!
2023. 11. 16., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: FL, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Szerdán Kozma István Magyar Birkózó Akadémián (KIMBA) tartott sajtóeseményen köszöntötte a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) vezetősége a sportág újdonsült, immár 22. hazai világbajnokát, Losonczi Dávidot, akinek a Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW) utólag ítélte oda a címet.
A helyszínen természetesen az érintettel, a világbajnok Losonczi Dáviddal is beszélgettünk. Nem volt ez másképp Belgrádban sem, ahol az ominózus, Ali Cengiz elleni döntőt követően úgy fogalmazott: „Sajnos ilyen a sport, de én hiszek abban, hogy az élet visszaadja, amit egyszer elvett. Biztosan megteszek mindent, hogy amit itt elveszítettem, azt visszakapjam.”
Hitte volna, hogy ilyen hamar visszaadja az élet, amit elvett?
„Az igazat megvallva kicsit sem bíztam abban, hogy ilyen döntést hoz az UWW. Elfogadtam a végeredményt, és csak a jövőre koncentráltam, nem foglalkoztam azzal, hogy a levegőben maradt a felülvizsgálat. Szóval teljesen váratlanul ért ez a helyzet, különösen azért, mert amióta az eszemet tudom, nem volt ehhez hasonlóra példa. Az elmúlt két hónapban megjártam a mennyet és poklot is – a fináléba jutással előbbibe érkeztem, az elveszített döntő utáni időszakban pedig utóbbiba. Most visszakerültem a mennybe, remélem, kis ideig itt is maradok!” – magyarázta Losonczi Dávid Csepelen.
Az ESMTK-KIMBA sportolója elismeri, világbajnokként azért jobb volt aludni: „Az elalvás nehezebben ment, pörögtek a gondolataim, de utána minden nagyon jó volt! Kiskorom óta álmodtam azzal, hogy átadják nekem a világbajnoki aranyérmet és övet, örülök, hogy ez végre valóra válik. Édesapám az egész család előtt közölte a hírt, nem mondom, hogy nem könnyeztem meg, elöntöttek az érzelmek. Mindenki nagyon örült a hírnek, a hozzám közel állók jobban, az ellenfeleim kevésbé. Rengeteg szeretetteljes üzenetet kaptam, és a kommenteket olvasva is meghatódtam – az emberek boldogok, hogy győzött az igazság, amit nagyon jó olvasni.”
Losonczi igazi sportemberként viselkedett a Stark Arénában. Noha tudta, világbajnoki címtől fosztották meg a bírók, nem ellenkezett, nem háborgott, nem reklamált – pedig megtehette volna. Aztán az eredményhirdetéskor csitította a magyar tábort, amikor Cengiz dobogóra lépése közben a nemtetszés jelei érkeztek a lelátóról. Mindezért az MBSZ fair play díjra terjesztette fel a kiválóságot, akinek meggyőződése, ha nem így viselkedik, akkor nem ítélték volna utólag neki az aranyérmet.
„A bajnoknak nemcsak akkor kell bajnokként viselkednie, amikor nyer. Ezért fogadtam teljesen higgadtan a döntő végeredményét. Biztos vagyok abban, hogy ha őrjöngök, most minden másképp alakul. Az egész birkózótársadalomnak példát mutat az UWW döntése, a fiatalok is láthatják, hogy ez megtörténhet, győzhet az igazság. Soha nem szabad elveszíteni a reményt és a motivációt, továbbá minden helyzetben sportemberként kell viselkedni.”
Hogyan érezheti magát most Ali Cengiz?
„Kétlem, hogy túl boldog. Csak az járhat a fejében, hogy nem nyert megérdemelten, ami borzalmas lehet. De nem az ő hibája volt, fordított helyzetben én sem állítottam volna meg a meccset, hogy jelezzem: elnézést, az előbb engem betusoltak. Ellenszenvet nem éreztem, és most sem érzek iránta. Majd az olimpián megbeszéljük!”
Ha már a párizsi játékoknál tartunk, Losonczi Dávid céljai természetesen töretlenek: „Meg sem állok az aranyéremig! És nem azért mondom, mert mindenki ezt mondja – szimplán tudom, hogy képes vagyok rá. Az olimpia által nyújtott terhet motivációs eszköznek szeretném használni, és ha ott is ugyanúgy birkózom, mint Belgrádban az első napon, akkor nem lehet baj, hiszen kiemelkedtem a mezőnyből. Az, hogy világbajnok lettem, hatalmas pluszt ad a felkészüléshez, épp most zajlik az alapozásunk, és rengeteg extra erőt érzek magamban. Mindent megteszek az álmaimért, és azért, hogy minél tovább maradhassak a »mennyben«!”
