Lévai Tamás: Eb-bronz és ob-győzelem után lánykérés

2022. 05. 13., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: UWW, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Elég jól megy mostanában Lévai Tamásnak! A BHSE kötöttfogású birkózója az április elején, Budapesten rendezett Európa-bajnokságon súlycsoportváltás után bronzérmet nyert 82 kilogrammban, majd még eggyel feljebb lépett, és a 87 kiló regnáló U23-as Európa-bajnokát legyőzve lett országos bajnok Csepelen. Mindezek után megkérte a barátnője kezét a zuglói Japánkertben, és onnan sem kellett csalódottan távoznia. Interjú.

Az Európa-bajnokság előtt arról beszéltél, hogy az aranyérem a célod a BOK-csarnokban. De miután a bronzmeccsen 4–1-re legyőzted a moldovai Mihail Bradut, elképesztő örömmámorba estél. Elégedett vagy?

• Tökéletesen, igen. Nekünk, Lévaiéknak ez a filozófiánk, minden versenyen úgy indulunk el, hogy ott aranyérmet szeretnénk nyerni. Szerintem nem is lehet másképp nekivágni egy-egy viadalnak. Teljesen rendben van a bronzérem, főleg azt figyelembe véve, hogy életem első felnőtt Eb-jén szereztem. Edzek még egy kicsit, és remélem, egyre fényesebb lesz ez a medál.

Az elveszített negyeddöntő után viszont nagyon szomorú voltál, lényegében zokogtál, miután 2–0-ra kikaptál a 82 kiló aktuális világbajnokától, az olimpiai bronzérmes, és immár háromszoros Európa-bajnok azeri Rafiq Huseynovtól.

• Minden vereséget és győzelmet ugyanúgy megélek. A birkózás az életem, ezt csinálom gyerekkorom óta. Ha kikapok, az mindig nagyon fáj, és abban a helyzetben elvisz a hév. De aztán tíz-húsz perccel később már rendben vagyok. A BOK-csarnokban sem volt másképp, máris arra koncentráltam, hogy az azeri bejusson a döntőbe, és a vigaszágról érkezve végül megszerezzem a harmadik helyet. A vereség után odajött hozzám a bátyám, Zoli (ifj. Lévai Zoltán 77 kilóban Eb-ezüstérmes – a szerk.), és az édesapám (id. Lévai Zoltán, aki egyben az edzője is), majd felültem édesanyámékhoz a lelátóra, ott volt a barátnőm is – vagyis most már a menyasszonyom –, és megnyugtattak.

A menyasszonyod?

• Igen. A két hete rendezett felnőtt országos bajnokság után nem sokkal, a zuglói Japánkertben letérdeltem elé, és megkértem a kezét. Elsőre teli szájjal mosolygott rám, de végül igent mondott!

Gratulálunk! Akkor duplán volt mit ünnepelni, hiszen az országos bajnokságon újabb súlycsoportváltás után, a 87 kiló aktuális U23-as Európa-bajnokát, a nem mellesleg felnőtt-vb-ötödik Takács Istvánt legyőzve arattál diadalt.

• És »Istók« szerintem nem volt rossz formában az ob-n, legalábbis én így éreztem. A meccs elején rögtön szaltóval indítottam, azért egy pont járt, mert csak kiléptettem. Aztán malommal és válldobással is próbálkoztam, így a bírók engem láttak aktívabbnak, ezért még egy pont járt. A második menetben engem küldtek le a szőnyegre (2–1), megpróbáltam felállni, visszafogtam a fejére, ő onnan próbált indítani, de végül »beleragadt« (4–1). A végén még egyszer próbálkozhatott lentről, kétszer megpörgetett (4–5), ám a másodiknál éreztem, hogy lábbal vitt át, szóval challange-et kértünk. Szerencsére helyesen, tehát a második két pontot visszavonták, szóval négy háromra nyertem. Remek mérkőzés volt.

Máskor is láthatunk ebben a súlycsoportban?

• Innentől csak nyolcvanhét kilogrammban birkózom. A hetvenhét kiló után ez a következő olimpiai súlycsoport, abban pedig »Zolika« versenyez. Márpedig mi ott akarunk lenni a 2024-es párizsi olimpián! De a válogatottság megszerzése itthon, ebben a súlycsoportban még egy orosznak is nehéz lenne. Hiszen Takács Istvánon és rajtam kívül Losonczi Dávidnak (U23-as vb-2.) és Szilvássy Eriknek (U23-as vb-1., felnőtt Eb-3.) is a címeres mez megszerzése a célja. De tudom, hogy nem szabad menekülnöm a súlycsoport elől, bele kell állnom – ha így is sikerül a világversenyre való kijutás, az hatalmas fegyvertény nemzetközi szinten. 

Hogy áll a súlyod?

• Jelenleg nyolcvannyolc-nyolcvankilenc kiló körül mozog. De fél éve még hetvenhét kilóban mérlegeltem a belgrádi U23-as világbajnokságon, ott szereztem aranyérmet. Szóval az izomtömeg még nem megfelelő, rengeteget kell erősödnöm, erre helyezzük most a hangsúlyt. Az olimpiai kvalifikációs világbajnokságig szűk másfél év van még, úgy számolunk, hogy ennek az időnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy fizikailag is rendben legyek az új kategóriában. Ám ehhez már most kellett lépni.

Milyen terveid vannak erre az évre?

• A következő állomás a június végi Matteo Pellicone-emlékverseny lesz Rómában, ezt a viadalt halasztották el télen. Ami a világversenyeket illeti: még U23-as vagyok, szóval két vébé jöhet szóba, az október végi, korosztályos Pontevedrában és a szeptember közepén esedékes felnőtt Belgrádban. Mindkettőért óriási csata lesz, hiszen Losonczi Dávid és Takács István is U23-as még. Egyikünk tehát vb nélkül marad az idén, és mindent megteszek azért, hogy ne én legyek az. A fő cél természetesen az, hogy én bizonyíthassak a szerbiai világbajnokságon.