A KIMBA munkatársa életet mentett Törökországban
2023. 02. 19., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: kozmaakademia.hu, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
A Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) informatikusa, Holczer Viktor a Katolikus Karitász szervezésében, a Budapest Mentőszervezet tagjaként múlt héten Törökországban, az egyik katasztrófa sújtotta városban, Kahramanmarasban önkéntesként segített a helyszínen. Kulcsszerepet játszott egy 17 éves lány életének megmentésében – derül ki a KIMBA honlapján megjelent cikkből.
A most 26 esztendős Holczer Viktor három éve csatlakozott a Budapest Mentőszervezethez, szeretett volna segíteni másokon. Elmondása szerint az emberi lélekhez nem nagyon ért, műszaki mentőként érzi igazán hasznosnak magát. A mentőszervezetnek önkéntesek a tagjai, amelytől akkor kérnek segítséget, ha a helyi erők nem tudják kezelni a problémát.
Törökországban múlt hétfőn, hajnali négy órakor volt az első 7.8-as erősségű földrengés, amelyet azóta több mint 2000 utórezgés követett. A területért felelős szervezet szinte rögtön nemzetközi segítséget kért, Holczer Viktort délelőtt 11 órakor keresték meg. Tíz perc alatt félretette az összes, itthon rá váró feladatot, s igent mondott.
„Kora délutánra összeállt a csapat, kezdetét vette a nagy csomagolás. Öt autóval, hat tonnányi felszereléssel indultunk útnak, amelynek nagy részét saját erőből biztosítottuk. Sajnos én nem tudtam egyből a többiekkel menni, mivel lejárt az útlevelem. Sürgősségi eljárással megigényeltem, repülővel utaztam, szerdán értem oda. Látták, hogy mentős kabát van rajtam, többen megköszönték a segítséget és sok sikert kívántak. A reptéren mindent biztosított előttünk a rendőrség, hogy a lehető leggyorsabban odaérjünk Kahramanmarasba” – emlékszik vissza Viktor.
Az informatikus beszámolója alapján borzalmas állapotok uralkodnak a 400 ezer lélekszámú városban, az emeletes házak összeomlottak, a villanyoszlopok megdőltek, az utak tíz-húsz centimétert elcsúsztak. A csapat egyik fele tábort épített, Viktorék kutyával rögtön indultak még élő embereket keresni az első romokhoz. Egy-egy összedőlt épületnél táborokat vertek, tüzet raktak a mentőegységek, hiszen az átlaghőmérséklet nulla fok körüli volt, éjszaka pedig bőven mínuszba süllyedt.
„A kutyákkal átvizsgáltuk a romokat, míg mások a helyiekkel beszélgettek, hogy honnan hallottak hangokat. A nagyobb üregekbe bemásztunk, az ott látható tárgyak alapján mértük fel, hogy milyen helyiségben járunk épp. Kerestük a szobákat, gyerekszobákat, mivel az emberek többsége még aludt, amikor történt a tragédia. A második nap túlélőt találtunk, a tizenhét éves lány akkor már három és fél napja szorult a romok közé. Nagyon szűk részen lehetett eljutni hozzá, s mivel nekem barlangászati tapasztalatom is van, én másztam be hozzá. Hatvan ember nyolc órán keresztül dolgozott azért, hogy kiszabadítsuk, és végül sikerrel jártunk. Egészen megható volt a pillanat, amikor sok órányi keresés után végre ráleltünk, és megfogtam a kezét. Ez nagyon sok erőt adott. Hatalmas ujjongás fogadta, amikor kihúztuk, igazi csapatmunka volt.”
A magyar mentőcsapat 150 fővel utazott a helyszínre, összesen 35 embert mentett ki a romok közül. Holczer Viktor elmondta, nagyon kedvesek voltak a helyiek, itallal és élelemmel segítették a munkát, mindent azonnal elintéztek. De ahogy telt az idő, szép lassan ők is kezdték elveszíteni a reményt.
„Nehéz volt elfogadtatni velük, ha már nem volt életben valaki, de alapvetően azért is nagyon hálásak voltak, ha a holttestek kiemelésében segítettünk, így méltó módon búcsúzhattak el szerettüktől. Vasárnap estig dolgoztunk, nagyjából kilencvenhat óra munka volt a hátunk mögött, szinte meg sem álltunk. Hétfőn jöttünk haza. Felfoghatatlan tragédiát éltek át a törökök, utcákon álltak, sátrakban laktak. Teljes családok vesztek oda. Számomra hihetetlen volt, hogy nemzettől, vallástól és hovatartozástól függetlenül mindenki csapatként dolgozott együtt. Mindenki maradéktalanul megbízott a másikban, tényleg elképesztő összefogás alakult ki. Nagy köszönettel tartozom a teljes csapatnak.”
