Vb-értékelés, kvótahelyzet
2019. 09. 26., írta: Deák Zsigmond, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
A múlt vasárnap véget ért nur-szultani olimpiai kvalifikációs világbajnokság után leszögezhetjük, a magyar birkózás megőrizte pozícióját a sportág elitjében.
A kazah főváros impozáns sportcsarnokában, a helyi hokicsapat otthonának számító Barisz Arénában rendezték meg a világbajnokságot. Helyszíni benyomásaink szerint a házigazdák nagyszerű eseményt hoztak tető alá, a jó hangulatot az értő közönség is fokozta, amely rendre megtöltötte a nézőteret. A színvonalas szervezéshez magyar szakértelem sem ártott, hiszen, mint ismert, Bacsa Péter, a Magyar Birkózószövetség (MBSZ) ügyvezető alelnöke, a nemzetközi szövetség (UWW) bürójának tagja versenyigazgatóként tevékenykedett. „Akadt dolgunk elég, három hónappal a rajt előtt még kevés esélyt adtam volna arra, ami végül történt, hogy ilyen jól sikerül a rendezés. Azért minden idők legjobb vb-je még a tavalyi budapesti marad...” – értékelt a sportvezető, aki jövőre a tokiói olimpia birkózóküzdelmein is ellátja majd a versenyigazgatói feladatokat.
Ha már Tokió és olimpia, szögezzük le, a magyar birkózók ebből a szempontból is kitettek magukért. A sportág vezető hatalmának számító Oroszország 9, Japán és a házigazda előnyét maximálisan kihasználó Kazahsztán 8, Irán, Ukrajna, Németország és Kína 5 kvótát szerzett, mögöttük pedig egy hatosfogat (Magyarország, Törökország, Grúzia, India, Egyesült Államok, Üzbegisztán) tagjaként 4 kvalifikációval ott van hazánk is. Összesen egyébként 39 ország osztozott a 108 kvótán, Szíria, Észak-Macedónia vagy éppen San Marino különlegesnek számít a listán. Földrészenkénti bontásban Európa 58, Ázsia 40, Amerika 7, Afrika pedig 3 kvalifikációhoz jutott.
Ha az éremtáblát tekintjük, Oroszország itt is kiemelkedett a mezőnyből (9 arany, 5 ezüst, 5 bronz), az USA (5-2-2) második és Grúzia (4-0-2) harmadik helye sem meglepetés, a negyedik Japán (3-3-3) most főképp női vonalon elmaradt kissé az előzetes várakozásoktól. Utánuk már csak legfeljebb egy aranyosak jönnek, köztük a kilencedik helyen Magyarország (1-1-2). Négy érmünkön, mint ismert, Lőrincz Tamás (arany, kf, 77 kg), Lőrincz Viktor (ezüst, kf, 87 kg), Korpási Bálint (bronz, kf, 72 kg) és Muszukajev Iszmail (bronz, szf, 65 kg) osztozott.
Hozzájuk jött még Sastin Marianna kvótát érő pozíciója (5. hely, női 62 kg), ez összesen négy tokiói kvalifikáció (Korpási kategóriája nem olimpiai). Eközben azt a bravúrt is elmondhatjuk magunkról, hogy mindhárom szakágban sikerült legalább egy ötkarikás szereplési jogot kivívni, erre összesen csak öt ország volt képes. A jelenlegi kvalifikációs rendszer fennállása óta ez a legjobb magyar szereplés, mondhatjuk, birkózóink túlteljesítették az előzetes elvárásokat még úgy is, hogy maradhatott bennünk hiányérzet (például az idei Európa-bajnok Barka Emese kapcsán). Nem baj, legalább márciusban a budapesti kontinentális és áprilisban a szófiai világselejtezőn is lesz tét, s lesz lehetőség további kvóták megszerzésére.
Összesen 874 versenyző lépett a nur-szultani szőnyegre (311 kötött- és szintén 311 szabadfogású, valamint 252 női), ez hatalmas szám. Kötött- és szabadfogásban az oroszok, a hölgyeknél a japánok végeztek a pontverseny élén, a mieink a hagyományoknak megfelelően kötöttben érték el a legjobb pozíciót a 7. hellyel. A szövetségi kapitányi értékeléseket külön anyagban végezzük majd el, itt legyen elég annyi, hogy a jó szereplés ellenére mindhárom szakágban maradt még esély további kvóták megkaparintására, annak ellenére, hogy már csak az említett két viadalon lehet ezekhez jutni a döntőbe jutással.
Amit még mindenképpen fontos megjegyezni, hogy birkózósportunk a szabadfogás megreformálása érdekében a honosítás eszközét is használta, s a jelek szerint jól tette. Muszukajev Iszmail nem csak minket lepett meg nagyszerű eredményével és látványos, egyedi stílusával, hanem a helyi közönség egyik kedvence lett, s a fiatal Kuramagomedov Murad (74 kg) sem okozott csalódást, sőt, kis híján felülmúlta az olimpiai és négyszeres világbajnok amerikai Jordan Burroughs-t. A két versenyző a szabadfogás Mekkájából, a kaukázusi régióból érkezett, innen, jellemzően Dagesztánból a nemzetközi trendnek megfelelően hosszú évek óta áramlanak szét a kiváló birkózók a szélrózsa minden irányába, s előttünk is rengeteg nemzet (szlovák, román, lengyel, német, olasz, spanyol, francia, bahreini, nem beszélve a szovjet utódállamokról) honosította már őket. Mi most léptünk erre az útra, abban a reményben, hogy nem csak rövid, hanem hosszú távon segíthetik a szakág hazai megújítását. A magyar válogatottal együtt készülnek majd az olimpiára, más edzésmódszert, küzdőszellemet, hatalmas szakmai tudást adhatnak át fiataljainak. Ezen felül megnyílik a lehetőség a kaukázusi edzőtáborozásra, ahol a helyi műhelytitkokat elleshetjük, illetve a lehető legjobb edzőpartnerekkel készülhetünk.
