Vér, veríték – könnyek nélkül, DBM hősiesen harcolt

2016. 05. 07., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Deák-Bárdos Mihály vállalta a kockázatot, beugróként mutatta meg a világnak Isztambulban, hogy maradt még benne elszántság, taktikai érzék, bátorság. Két huszonkét évest is legyőzött a 41 esztendős Misi, pedig a japán Szonoda a második körben vérfürdőt rendezett a fején. Nem számított az ázsiainak, nosza fejeljünk néhányat – mondhatta magában: magyar szemöldök- homlok-száj dagadt, vérzett, de dacolt vele a miskolci óriás. Hiába, Isztambul kötelez, elvégre Deák-Bárdos Mihály itt szerzett Európa-bajnoki címet. A grúz Kadzsajával már nem bírt a kvalifikációs verseny elődöntőjében.

A nagy csaták után Deák-Bárdos Misi derűs arccal, kicsit fáradtan üldögélt a bemelegítő terem szélén, mosolygott, a szája széle csinos kis hurkává dagadt, feje-homloka átkötve, a kötésen némileg átütött a vér, de sebaj. 

• Az az igazság, hogy maradt bennem egy kis hiányérzet – mondta a négyszeres olimpikon. – Nem birkóztam még ezzel a grúz versenyzővel, igaz, már láttam. Azt hiszem, hogy a lenti védekezést elrontottam ellene, azt mondták nekem, hogy balra fog pörgetni, de jobbra indított. Aztán vége volt. Nem tudom, mi lett volna, ha a japán nem művel ilyen „szép” dolgokat velem, de mindezzel együtt kihoztam magamból a maximumot, és megmutattam, hogy jó az öreg a háznál.

Vérben úsztál, de vajon miért esett neked ez a japán fiú, mint egy megkergült nindzsa?

• Ő is győzni akart természetesen, és azt gondolta, hogy a fejelésekkel meg a többi szabálytalansággal ki tud engem zökkenteni, de nem sikerült neki, bár nem lett volna baj, ha a bíró többször meginti. Inkább engem intett, de hál’istennek túlestem a meccsen. 

Mindhárom ellenfelednél csaknem két évtizeddel vagy idősebb. Előny ez vagy hátrány?

• Csak egyet mondok: ha olyan fizikai állapotban lettem volna, mint öt évvel ezelőtt, akkor gond nélkül megvan a kvalifikációs hely. Manapság hetente csak hármat-négyet tudok edzeni, és ezt figyelembe véve az is szép, hogy két győztes meccsel hagyom itt a versenyt.

Amikor szóltak Neked, hogy jönni kell, jönni lehet, mert számítanak rád, mi futott át a gondolataidban, hiszen tulajdonképpen segíteni hívtak.

• Amikor a kötöttfogású csapat hazajött Mongóliából, Sike András felhívott. Azt mondta, mit szólnék hozzá, ha el kéne mennem Tatára azon a héten. Én meg, mivel szeretek enni, mentem, mert ott nagyon jó a kaja, de a viccet félretéve azt válaszoltam, hogy természetesen számíthat rám. Megnézett, két napig amolyan próbajátékon vettem részt az edzőtáborban, megfeleltem, és végül eljöttem Isztambulba.

Szerintem senki nem tehet szemrehányást a szereplésed kapcsán, de azért lássuk be, ember  nem gondolta volna – talán Sike András az egyedüli -, hogy visszatérsz a nemzetközi porondra. Négy olimpián léptél már szőnyegre, ennyire csábító volt az ötödik lehetősége?

• Abszolút, mert nyilván nagyon kevés olyan sportoló van a világon, hogy eséllyel megcélozza  pályafutása ötödik olimpiáját, de nekem a birkózás gyerekkori szerelem, és ha a szerelmem hív, én bármikor szívesen jövök.

Na várjál, négy év múlva jön az újabb olimpia, és akkor még csak 45 leszel…

• …aztán ha minden jól megy 2024-ben talán Budapesten, akkor mindössze 50 körül járok majd. Hogy mi lesz? Soha ne mondd, hogy soha, én ezt már nagyon jól megtanultam, majd meglátjuk, mit hoz az élet…

Deák-Bárdos Mihály a szívét tette a szőnyegre, és ahogyan mondja, Isztambul a kedvenc városa, itt lett kontinensbajnok, itt szerzett kvótát a londoni olimpiára szívesen jött el ide újra. És ez nem afféle udvariaskodó mondat. Véresen komoly…