Útravaló 7. – Bacsa Péter és a siker forgatókönyve

2016. 07. 28., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Lehet, hogy most mindannyian Rió felé tekintünk teli várakozással, várjuk a jó szereplést a „nyolcaktól”, de azért történtek olyan figyelemre méltó dolgok ebben az évben, amelyek a jövőt vetítik előre. Például az, hogy az idén – szemben 2015-el – minden korosztályos kontinensversenyen sikerült aranyérmet szereznünk. Ha ezt a felnőtteknek sikerülne megfejelniük az olimpián, akkor nem sok okunk lenne a panaszra.

Bacsa Péterrel, a Magyar Birkózó Szövetség ügyvezető alelnökével elsősorban a felnőttek útját idéztük fel. A kiindulópont a tavalyi Las Vegas-i világbajnokság, amely Lőrincz Viktor olimpiai kvótáján kívül sok örömöt nem hozott. 

Alelnök úr hogyan „emésztette” meg azt a szereplést, mert az biztos volt, hogy valamit lépni kell.

• Nagyon nehezen emésztettem meg, nehéz időszak volt a világbajnokságot követő három hónap – kezdte az alelnök. – A szakmai vezetőkkel elemeztük a hibákat, más utakat kerestünk, és végül új stábbal futottunk neki a kvalifikációs időszaknak. Ez vonatkozott mind a szakmai, mind az orvosi csapatra, és végül januárra megtaláltuk az optimális megoldást. A versenyzők visszajelezték, hogy így jobban működnek a dolgok, aztán az eredmények is bennünket igazoltak.

Az év elején az elnökség azt hangsúlyozta, hogy hat megszerzett olimpiai kvóta maga lenne az ideális állapot, ezt sikerült kettővel megfejelni. Persze, nem volt olyan egyszerű. Ahogyan teltek a hónapok, miképp változott a hangulata?

• Egyik nap optimista, a másik napon pesszimista voltam. A fejemben rendre előjöttek a számok, négytől nyolcig mindig változtak, hogy vajon hány kvótát sikerül szereznünk?  Hál istennek a derűlátás forgatókönyve vált valósággá, mert a fiúk és a lányok nagyon odatették magukat. Akinek esélye van a jó olimpiai szereplésre, az ott lesz Rióban.

Létezik talán egy másik mérce is a felnőttek olimpiai szereplése mellett, hiszen az utánpótlás korosztályokban most már végre aranyérmeket is hoztak a versenyzőink. Németh Zsanett (U23), Szilvássy Erik (U23), Lévai Zoltán (junior) és Elekes Emese (kadet) a maga korosztályában Európa-bajnok lett. Ez jó jel, igaz?

• Mindenképpen azt jelzik ezek az eredmények, hogy van jövője, utánpótlás bázisa a sportágnak. Tavaly – talán fogalmazhatok így – szakajtónyi, rekord számú érmet hoztunk el az utánpótlás világversenyekről, ezüstöket, bronzokat, de az áhított arany hiányzott. Lehet, hogy idén az érmek számát tekintve nem leszünk annyira erősek, de az U23-as, a junior és a kadet kontinensbajnokságról hoztunk első helyezést, sőt két aranyérmet nyertünk a gymnasiadén is – Kismóni Móric és Érsek Róbert győzött -, amely egy új versenyforma, voltaképpen a középiskolások világjátékáról van szó. 

Tatán beszélgetünk, az edzőtábor kellős közepén, vagyis ott, ahol nagyon sok munka zajlik, verítékkel, olykor kínokkal. Alelnök úr is remek birkózó volt, és most ha a riói várakozásainkról kérdezem, az nemcsak a sportvezetőnek, hanem a sportolónak is szól.

• Az olimpia nyilván valami más, mint például a világbajnokság – mosolygott Bacsa Péter. – Akkor is más, ha ugyanazok az ellenfelek, ugyanazok a bírók, a szőnyeg ugyanolyan kék színű, csak éppen a hangulata különleges. Nem szeretnék az „össznépi” éremjóslásokba belemenni, de tény, hogy ebben a csapatban nagyon sok van. Ha mindenki százhúsz százalékot teljesít, fogalmazzunk úgy: meg fogjuk örvendeztetni a sportszeretőket.

Nemzetközi bíróként számtalanszor bejárta a világot, ezernyi nagy mérkőzést vezetett. Hogyan látja, a bírók mennyire tudnak belenyúlni manapság egy meccsbe? Magyarán: kell-e külön lobbizni azért, hogy tisztességesen, korrekten bánjanak a versenyzőinkkel az olimpián?

• Az ő szerepük az utóbbi harminc évben egyre inkább tisztult, például jelentős változás, hogy amióta bevezették a challenge-et, több ezer ember a csarnokban láthatja a nagy kivetítőn  lassítva a vitatott helyzeteket. Durva csalásokra nincsen lehetőség, de ne felejtsük el, hogy az olimpián súlycsoportonként nyolc-tíz éremesélyes versenyző küzd a dobogóért, és ott nüanszokon múlnak a dolgok. No itt jöhet elő az, hogy kit intenek meg először, milyen pontértékűnek  minősítenek egy-egy akciót. Bírói pályafutásom tíz esztendeje alatt jó kapcsolatokat építettem ki a bírói kar tagjaival, és bízom a korrektségükben. Azt is remélem, hogy nem ezen fog múlni a szereplésünk, és a mi birkózóink ezt a szőnyegen bizonyítják majd.

Már visszaszámolunk: augusztus 14., Rió, a kötöttfogásúak küzdelmeivel indul a birkózók csatája. Akkor szólítják szőnyegre az első magyart: Bácsi Pétert…