Új célokat kell kitűzni
2020. 08. 14., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
A Nemzetközi Birkózószövetség (UWW) nemrégiben úgy határozott, törli a szeptemberre és októberre tervezett nemzetközi versenyeket, így a lengyelországi kadét és az észak-macedóniai junior Európa-bajnokságot is. Zilahy Dalma sportpszichológussal beszélgettünk arról, miként lehet mentálisan könnyebben átvészelni a jelenlegi, nemzetközi erőpróbák szempontjából kilátástalan időszakot.
- Vannak olyan sportolók, akik lemaradást éreztek a nemzetközi élmezőnnyel szemben; ők amolyan bónuszként élik meg a mostani időszakot; úgy vélik, itt az alkalom a felzárkózásra. Vannak azonban olyanok is, akik csúcsformába hozták magukat, s igazán kiemelkedő eredményt szerettek volna elérni az idén; ők vannak rosszabb helyzetben. Kétélű tehát a szituáció, benne számtalan átmenettel – kezdi Zilahy Dalma sportpszichológus, aki több válogatott birkózóval is foglalkozik.
Vajon a felnőttekre vagy az utánpótláskorúakra hat drasztikusabban a mostani helyzet?
- Szerintem a felnőttekre nagyobb teher nehezedik, nekik ugyanis rövidebb idejük van arra, hogy megtérüljön az a fajta kőkemény munka, amit eddig a birkózásba tettek. Megvan a rutinná vált edzésmódszerük, formaidőzítésük, stratégiájuk, amit most nem alkalmazhatnak – emiatt nyilván türelmetlenebbek is, egyre csak fogy a céljaik elérésére szükséges idejük.
Az ember azt gondolná, hogy épp a rutin és az azzal – jó esetben – járó lelki stabilitás miatt a felnőttek viselik jobban a közeli célok hiányát…
- Fordítva! A fiatalok abból a szempontból rugalmasabbak és formálhatóbbak, hogy könnyebben gyászolják a versenyeket, mint a nagyok. Hamarabb átállítható a gondolkodásuk pozitív irányba. A profik esetében ez nem feltétlenül van így: nehezebben fogadják el, hogy nem haladhatnak a megszokott ütem szerint; úgy, ahogyan szeretnének és kellene.
Miként kell gondolkodniuk a sportolóknak ahhoz, hogy ugyanolyan szintű elánnal dolgozzanak, ahogyan azt tették a versenyszezonban?
- Nem egyszerű úgy készülniük, mintha cél lebegne a szemük előtt, miközben nem. Ettől függetlenül mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ennek legalább a hangulata visszatérjen valamilyen szinten a tréningekbe. Ehhez szükséges új célokat kitűzniük maguk elé – az edzőikkel egyeztetve. Azoknak a technikai hiányosságoknak a csiszolására kell helyezni a hangsúlyt, amelyekre eddig nem volt idő. Újra lehet értelmezni a mozgáskultúrát, a technikát és a taktikát is. Emellett javaslom, hogy az utánpótláskorúak figyeljék, miként dolgoznak a klasszisok; erőt meríthetnek ugyanis abból, ahogyan ők még most is végzik az edzéseket.
Ahogyan a testüket, úgy a lelküket is megerősíthetik?
- Elsajátíthatnak relaxációs, meditációs technikákat, amelyek rendkívül fontosak a mentális stabilitáshoz. Több csoportban foglalkozom a válogatott versenyzőkkel, próbálunk például olyan konfliktusokat is megoldani, amelyek a szőnyeg alá vannak söpörve. A belső énjükre tehát egyaránt jobban figyelhetnek, megküzdhetnek azokkal nehézségekkel, amelyekkel eddig nem sikerült.
