Tusványos 2022: „Jobb, mint otthon” – érvelt az akadémiák mellett Németh Szilárd
2022. 07. 22., írta: nso.hu/Bodnár Zalán, fotót készítette: kozmaakademia.hu, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Szondy Zoltán, a Székelyföld Labdarúgó Akadémia vezetője azzal érvel a fiatal játékosainak: ők minden héten nemzetközi mérkőzéseket játszhatnak Romániában.
Sportakadémiák a Kárpát-medencében címmel a Szerencsejáték Zrt. és a Nemzeti Sport közös sátrában, a Buzánszky Jenő Sportteraszon beszélgetett Németh Szilárd, a Magyar Birkózók Szövetsége elnöke, a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) alapítója, Zsigmond Barna miniszteri biztos, Kovács Katalin olimpiai bajnok kajakos, a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia alapítója, Juhász István, a Magyar Kézilabda-szövetség sportszakmai igazgatója és Szondy Zoltán, a Székelyföld Labdarúgó Akadémia elnöke. Ballai Attila, a Mediaworks sportfőigazgatója, a Nemzeti Sport állandó publicistája kérdezte a sportvezetőket.
Előtte Bánhegyi Zsófia, a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs és marketing igazgatója, illetve Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője köszöntötte a megjelenteket, kiemelve, hogy bár a koronavírus miatt a már két éve megfogant ötlet nem kelhetett életre, immár van Tusványoson, vagyis a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban egy kizárólag a sportnak fórumot nyújtó pódium.
A beszélgetés résztvevői mindannyian egyetértettek abban, már csak szülőként is, hogy a gyerekeknek egyszerűen muszáj sportolniuk, ezért a magyar sportnak nem csupán a sikerek, az olimpiai érmek miatt van óriási szüksége az akadémiákra, de azért is, hogy egy gyerek se maradjon ki az élsportból amiatt, hogy esetleg nincs lehetősége minőségi sportolásra.
Nagy tetszés fogadta például Németh Szilárd bejelentését, miszerint országhatárainkon túl immár nem csak a vajdasági Magyarkanizsán lesz birkózó akadémia, hanem hamarosan Székelyföldön is. Juhász István kiemelte, hogy a határon túli akadémiák létrehozása azért is fontos, mert eddig ha egy külhoni magyar tehetséges volt, de nem román, szerb vagy szlovák színekben akart versenyezni, akkor lényegében el kellett hagynia a szülőföldjét, ezek a programok azonban úgy teszik lehetővé az otthon maradást, hogy a fiatal a magyar sportot szolgálhatja.
- „Nekünk kezdetektől fogva az volt a célunk, hogy Erdélyben magyar futballt csináljunk” – mondta Szondy Zoltán, aki humorosan hozzátette: a játékosainak folyton azzal érvel, becsüljék meg, ők minden héten nemzetközi mérkőzéseket játszhatnak Romániában...
De ténylegesen miben más egy mai akadémia és a korábbi időszakok klubonkénti utánpótlás-nevelése az elnevezésen túl? – tette fel a fontos kérdést Ballai Attila.
- „Nagyon-nagyon más – felelte Kovács Katalin. – Például a mi időnkben az edzések mellett nem volt meg a sporttudományos, sportorvoslási háttér. Ma az akadémiák szakmai vezetői mindent tudnak az akadémistákról, amit nem lehet egyszerű feldolgoznia egy fiatalnak, de külföldön régóta így működött ez, nagy lemaradásunk volt e tekintetben.”
Németh Szilárd egy csepeli kocsmából vett, tréfás idézettel érvelt az akadémiák mellett: „Jobb, mint otthon.” Vagyis: jobbak a körülmények (saját életéből vett példával is élt: nekik otthon fürdőszobájuk sem volt gyerekkorában, zuhanyozni edzés után tudott), a sportnak rendelnek ott alá mindent, a gyerekek és a szülők válláról vesznek le terheket. Ezt erősítette meg a jégkorong kapcsán is Zsigmond Barna, mondván, ma már a tudományos háttér, a videoelemzések, analízis nélkül semmilyen sportágban nem lehet sikereket elérni, ezek a feltételek pedig az akadémiákon vannak meg.
