Szőnyi János mindig az egyéniség kibontakozására törekedett
2023. 02. 10., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
A Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) tavaly év végén újabb 6 legendát iktatott be a Magyar Birkózó Hírességek Csarnokába, emellett 5-5 szakembert tüntetett ki Életmű- vagy Fél évszázad-díjjal. Cikksorozatunkban az érintettekkel beszélgetünk, ötödikként a Szőnyi János mesteredzővel, aki edzői kategóriában került a magyar Hall of Fame-tagok közé.
A korábbi szövetségi kapitány, Ferencváros birkózósportjának egyik legsikeresebb mestere számos kitüntetésben részesült már pályafutása során. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hol helyezkedik el a legutóbbi.
„Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy bekerülhettem a Magyar Birkózó Hírességek Csarnokába. Nagyon szeretek olvasni, van egy kis könyvtáram, ahová két elismerést tettem ki: ezt és az FTC-aranydiplomámat” – felelte Szőnyi János.
A szakember most 75 éves, kétségkívül jól tartja magát, beszélgetésünk során számos izgalmas történetet mesélt. Például arról, hogy a segítségével az olimpiai bajnok Repka Attila miként küzdötte le a mérkőzései vége felé jelentkező koncentrációs problémáját, s azt is, hogy Farkas Péter miért fogyott le az ő hatására 91 kilóról abba a súlycsoportba (82 kilóba), amelyikben nem sokkal később olimpiai aranyérmet nyert.
Nevelőedzője volt többek között a szintén olimpiai bajnok Sike Andrásnak, a háromszoros világbajnok Komáromi Tibornak, továbbá sokat segített a világ- és Európa-bajnok Gáspár Tamásnak is. Edző munkásságához 13 világversenyen szerzett aranyérem (közte három olimpiai), s mintegy 40 ezüst- és bronzérem köthető. 1990 és 1992 között ő volt a birkózóválogatott szövetségi kapitánya, ez idő alatt 6 arany-, 8 ezüst-, és 11 bronzéremhez segítette hozzá birkózóinkat az olimpiai, világ- és Európa-bajnokságokon.
Versenyzőként Európa-bajnoki ötödik helyig jutott, balszerencsés gerincsérülése korán ellehetetlenítette az élsporttól. Úgy döntött, edzőként valósítja meg az álmait. 1978-ban csatlakozott edzőként az Ferencvárosi TC-hez.
„Kiváló mestereim voltak, mindegyikükből megmaradt valami, amit átdolgoztam magamba. Úgy neveltem a birkózóimat, hogy kibontakoztathassák az egyéniségüket, kiteljesedhessenek a szőnyegen. Megítélésem szerint nem lehet az összes sportolóval ugyanúgy bánni, hiszen minden ember más. Az edzői szamárlétra minden fokára ráléptem, az FTC-ben megadatott, hogy általam vezetett kiváló generációval mindvégig én foglalkozhattam, kiskoruktól kezdve kísérhettem az útjukat. Eközben bővült, erősödött a csapat. Fantasztikus évek voltak” – emlékszik vissza Szőnyi János.
Az 1992-es barcelonai olimpiát követően kicsit eltávolodott a birkózástól: „A játékok után nem hosszabbítottak velem szerződést, utána Monoron találtam meg a helyemet. Megnyitottam a sportvendéglőt, és megválasztottak a helyi sportegyesület elnökének, amelyben birkózással, kosárlabdával és labdarúgással foglalkoztunk. Kezdetben száz sportoló tartozott a klubhoz, ez a szám hét év alatt a nyolcszorosára nőtt, míg a megyei első osztályban szereplő focicsapatunk meg sem állt az NB II-ig.”
Szőnyi János a Magyar Birkózók Szövetsége elnökségi, valamint a hagyományőrző bizottságának tagja. Néhány hónapja ismét visszatért a birkózószőnyeg közvetlen közelébe, mégpedig az FTC-ben: „Sike András kért meg, hogy segítsek, immár három hónapja heti két alkalommal ott vagyok a teremben. Jólesik, hogy a gyerekek figyelnek rám, és élvezik az edzéseket. Noha a vérnyomásom kicsit magas és nyaki idegfájdalmaim is vannak, alapvetően harcképes vagyok. Néhány éve elköltöztünk Monorról, Gombán építkeztünk, gyönyörű, dimbes-dombos helyen, ahol kiülök a teraszra, és csak a természetet látom. A közelben több tó is van, sokszor sétálok. Minden olyan, ahogyan azt megálmodtam.”
