Söprés – edzői szemmel

2017. 11. 17., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: TD, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Söprés. Ezzel a szóval szokták illetni azt a helyzetet, amikor egy csapat veretlenül, az első helyen fejez be egy sorozatot. Már pedig az ESMTK csapata egyszer sem talált legyőzőre az Extraliga visszavágó mérkőzésein a kiskunfélegyházi KÉSZ Arénában. A pesterzsébeti edzői kollektíva meghatározó tagja Kliment László, akit tavaly a Magyar Birkózó Szövetség az év legjobb utánpótlás edzőjének választott. Őt kérdeztük az újabb ESMTK-siker kapcsán.

A kilencedik esztendeje Pesterzsébeten edzősködő Kliment László először is azt mondta, nem volt ez olyan könnyű csapatbajnoki diadal annak ellenére, hogy ha csak a papírra nézünk, esetleg más következtetésre jutnánk. 

• Látszott, hogy mindenki öt mérkőzésre készül, és nem lehetett tudni, miképpen taktikáznak az ellenfelek – tette hozzá az ESMTK edzője. – Nekünk természetesen mindig a legjobbakkal kellett felállnunk, mert minden mérkőzésünkön győzni akartunk. Emiatt aztán az embereink elfáradtak, hiszen hiába voltunk többen, mi sem tudtunk sokat cserélni. A második-harmadik verenyzőnk nem biztos, hogy meg tudták volna verni például a Cegléd legjobbjait. A döntőben aztán a Pénzügyőr ellen jó mentális-fizikai állapotban voltunk – a fáradtság ellenére -, pedig az alsó súlyokban nem mi voltunk az esélyesek, és az, hogy a két alsó súlyban Magnucz Richárd és Katona Ádám győzni tudott, rendkívül pozitív. Arról nem is beszélve, hogy ezzel lélektani fölénybe kerültünk a Pénzügyőrrel szemben.

Kit emelnél ki a teljesítménye alapján a csapatból?

• Mindenképpen meg kell említeni Nagy Misit, aki nagyon jól birkózott, minden meccsét hozta. A nehézsúlyú Majoros Mózes Ármin is jól küzdött, bár ő a csapatbajnokság “odavágóján” elfáradt, de a visszavágókra feléledt, és el tudta verni azokat, akiktől az első meccseken kikapott. Nagyon fontos volt, hogy  miután mindkét emberünk megsérült 71 kilóban, jött Losonczi Ottó,  szabadfogásban vívta meg a mérkőzését, győzött, és akkor már 3-0-ra elhúztunk a Pénzügyőrtől. A 85 és a 98 kilóban biztos voltam, hogy “hozzuk”. Kéri Zoltán és Tóth Bendegúz volt a két versenyzőnk ezekben a súlycsoportokban. Igazság szerint nem is kellene külön kiemelni senkit, az egész csapatra büszke vagyok.

Milyen benyomásaid maradtak a csapatbajnokság hangulatával, lebonyolításával, szabályaival kapcsolatban?

• Mindenképpen van rangja, létjogosultsága a csb-nek, de az a meglátásom, hogy a győzelmek milyenségét dijazni kellene, mert jelenleg mindegy, hogy tussal vagy technikai tussal, netán pontozással nyered meg az összecsapásokat. Csak a győzelmek számát nézik, tehát ugyanúgy egy pontot kapsz a tusért és a pontozásos győzelemért is. Régebben a tus öt pontot ért, a technikai tus négyet, és így tovább, nem volt az rossz. Az is igaz, hogy a mostani lebonyolítási rendszerben kiegyensúlyozottabb lett a csapatbajnokság, izgalmas küzdelmek zajlottak a szőnyegen.

A hangulat helyenként idézte a korábbi parázs légkört, de mégis a tavaly előtti, a Körcsarnokban rendezett döntő viszi el a pálmát, hiszen akkor legalább ezer ember szurkolt a birkózóknak, említette Kliment László, aki azért nosztalgikus sóhajjal idézte fel az évtizedes, illetve még régebbi emlékeit a csapatbajnoksággal kapcsolatban. Mindenesetre a szakmai színvonal megadta az idei csb rangját is. Fontos, hogy a csapatbajnokság létezik, él, és jobb lesz. Egyre jobb…