„Senki nem gondolta, hogy nagy birkózóvá válhatok”

2020. 11. 24., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) honlapjának cikksorozata nyomán olyan, a Mr. Tus sportiskolában nevelkedett birkózókkal beszélgetünk, akik a sportban és az életben egyaránt becsülendő pályát tudhatnak maguk mögött. Elsőként a 2012-es londoni olimpia kötöttfogású 55 kilogrammos mezőnyének bronzérmese, a felnőtt kötöttfogású válogatott edzője, Módos Péter nyilatkozott.

Jól ismert a sportágat kedvelők körében a Módos család neve, hiszen tagjai közül többen a szigetvári és a magyar birkózás meghatározó alakjai. Nem volt sok kérdés afelől, hogy Módos Péter 2001-ben, a Mr. Tus-sportiskola megalakulásának évében a fővárosba költözik unokatestvérével, Csabával.

• „Sosem várták el tőlem, hogy birkózzak, talán épp emiatt szerettem meg ennyire ezt a sportot. Húsz évvel ezelőtt, 2000-ben röppent fel annak a híre, hogy birkózóakadémiát indítanak Budapesten. Rögtön eldöntöttem, hogy a fejlődésem érdekében szeretnék a fővárosba költözni. Hegedüs Csaba, Bacsa Ferenc, Struhács György és Takács Ferenc révén tudtam, hogy a profi szakmai háttér garantált. Fel sem vetődött bennünk, hogy rossz döntést hozunk” – emlékszik vissza Csonti.

Persze eleinte nagy nehézségekkel kellet megküzdenie.

• „Vidéki gyerekként nem volt egyszerű elszakadni a családomtól. Fiatal és vékony voltam: nyolcadikos koromban harminckét kilósan érkeztem meg Budapestre. A velünk egyidős fővárosi gyerekek nagyjából öt évvel lehettek előttünk stílusban, de ez cseppet sem érdekelt minket. Amilyen kicsi voltam, olyan sok akarat szorult belém, és erre hamarosan, fél-egy év után az edzőim is felfigyeltek, és elkezdtek egyre többet foglalkozni velem.”

Csonti a sportban és a tanulásban egyaránt a tőle telhető legtöbbet nyújtotta. A Csanádi Árpád Sportiskolába járt. Minden nap reggel fél 7-kor megérkezett a terembe, pluszmunkát végzett a fél 8-kor kezdődő reggeli edzés előtt, amely után elment az iskolába, és igyekezett fél órával a délutáni tréning előtt már a szőnyegen lenni, sőt az edzések után is ott maradt erősíteni, nyújtani. A kollégiumba érve este 10-ig tanult.

• „Két-három évbe is telt, amíg hozzászoktam a feszített tempóhoz, de nem érdekelt, olimpiai bajnok akartam lenni. Hétvégente gyakran verseny volt, így adódtak olyan időszakok, amikor csak kéthetente mehettem haza. Családcentrikus emberként ezt szintén nehezen viseltem, manapság is minden nap felhívom a szüleimet. Azt hiszem, eleinte senki nem gondolta, hogy nagy birkózó válhat belőlem, ám a kitartásomnak köszönhetően az edzőtársaim és a mestereim is elkezdtek hinni bennem.”

Módos 2012-ben a londoni olimpián harmadik lett az 55 kilogrammosok között, emellett Európa-bajnoki ezüst- és két bronzéremmel, világbajnoki harmadik hellyel is büszkélkedhet. Sportolóként és emberként is sokat köszönhet a Mr. Tusnak.

• „Szigetvárról az alapokat és a sportág iránt érzett szeretetemet hoztam magammal. Ahhoz, hogy felérjek a nemzetközi mezőny legjobbjaihoz, elengedhetetlen volt, hogy felköltözzek a fővárosba. Vidéken heti három edzésem volt, Pesten nyolc, amelyeken a legkorszerűbb technikákat sajátíthattam el. Az edzőink megtanítottak birkózni, de egyben a szüleink is voltak. A mai napig rendszeresen beszélgetek velük. Tartást adtak, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kialakuljon a személyiségem.”

A klasszis nem titkolja, a csepeli Kozma István Magyar Birkózó Akadémiát (KIMBA) látva leesett az álla.

• „Mindkét kezem összetettem volna, ha ilyen körülmények között készülhettünk volna; ez a bázis a magyar birkózás gyöngyszeme. A szakmai háttér is megkérdőjelezhetetlen. Napjainkban olyan eszközökkel lehet fejleszteni a versenyzőket, amelyekről álmodni sem mertünk régen. Jóval nagyobb hangsúly van a kisebb részleteken, mint az a mi időnkben volt. A többi sporthoz hasonlóan a birkózás is egyre gyorsabban változik, és ehhez tudni kell alkalmazkodni. Biztos vagyok abban, hogy a KIMBA-ban erre is képesek a szakemberek. A kötöttfogásért Cifferszky Ákos és Fodor Zoltán felel. Jól ismerem őket, remek mesterek.”

Kíváncsiak voltunk arra is, mit tanácsol a csatlakozóknak.

• „Semmi kétség, lesznek nagyon nehéz pillanatok, amelyeken ha átlendülnek, nagy bajnok válhat belőlük. Ha kitartóak maradnak, az edzéseken és az iskolában egyaránt a tudásuk legjavát nyújtják, annak idővel meglesz az eredménye. Jelenleg a kötöttfogású felnőttválogatottban dolgozom edzőként. Rendszeresen, egyenként megkérdezem a srácoktól a tréningek után: »száz százalékot nyújtottál ma?« – csak ezt a szintet tartva lehet ugyanis nagy sikereket elérni. A legrosszabb napokon is érjék el a teljesítőképességük határát – ez az egyetlen tanácsom!”