Ózdon ülésezett az elnökség

2014. 10. 13., írta: Szekeres István, fotót készítette: Sz. I., cikket feltöltötte: Honlap-szerkesztőség

Rónai Kálmán alelnök szervezésében Ózdon tartotta meg soros ülését a Magyar Birkózó Szövetség elnöksége október 9-én. A középpontban a világversenyek értékelése állt. A szövetség pótolja a világbajnok Bácsi Péter állami elismerését, ami azért maradt el, mert a kétszeres Eb-győztes klasszis a sikerét nem olimpiai súlycsoportban érte el. (Ez amúgy megfelel az érvényben lévő jutalmazási rendnek; más kérdés, hogy azzal egyet lehet-e érteni…) Folyamatban van a Sportágfejlesztési Koncepció-támogatás III. üteme, összesen 214,6 millió forintot osztottak el az egyesületek között.

Kedves és tartalmas ünnepséggel kedveskedtek az ózdiak a magyar birkózás képviselőinek. Az esemény rangját jelzi, hogy részt vett rajta Riz Gábor országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés alelnöke és Fürjes Pál, Ózd polgármestere. A vendéglátók között találkoztunk az egykori világválogatott kézilabdázóval, az idén 70 éves Marosi Istvánnal is, aki korábban az Ózdi Kohász elnöke volt. A házigazdák ajándékot adtak át a taskenti világbajnokság hőseinek – és dr. Hegedüs Csaba elnöknek (képünkön Fürjes Pál polgármestertől vette át éppen).
Rónai Kálmántól tudjuk, hogy 35 év szünet után, 2005-ben élesztették újjá a város birkózását, most pedig szeretnék tovább erősíteni. Jó kezekben van: Dudás Ottó testnevelő tanár irányítja a szakmai munkát.
Az ózdi birkózásnak nagy hagyományai vannak, olyan kiválóságok származtak el innen, mint Miskey Árpád, az 1912. évi stockholmi olimpia egyik magyar szereplője vagy Piti Péter, az 1960. évi római Játékok negyedik helyezettje. Hegedüs Csaba külön is megemlékezett Pitiről, aki a Vasasban klubtársa volt, és akit a fantasztikus szaltói nyomán az egyik tanítómesterének tekint.
Az elnökségi ülést az egykori Kaszinó dísztermében tartották meg, a középpontjában a nyári világversenyek álltak. Elöljáróban dr. Hegedüs Csaba elnök kiemelte: a világ egyik legerősebb kötöttfogású válogatottja a magyar, amelyben kiemelkedő egyéniségek szerepelnek, példás csapatszellemben. A szövetség a jutalmazásban nem veszi figyelembe, ha a siker alkalmasint nem olimpiai súlycsoportban születik, mert ott is olimpiai erősségű a mezőny indul. Ennek megfelelően Bácsi Péter (és Struhács György szakágvezető) 2, a két, bronzérmes Lőrincz testvér pedig 1-1 millió forint jutalmat kap.
Struhács György távollétében Maróthy István szakmai alelnök fűzött szóbeli kiegészítést a részletes, írásos értékeléshez. Külön szólt azokról a nüanszokról, amelyek miatt nem lett még sikeresebb a szereplés. Az ülésen is jelen lévő Lőrincz Viktor lelkére kötötte, hogy az olimpiáig ki kell dolgoznia valamilyen „kenyérkereső” fogást, de azt üzente a másik két fogásnem egy-egy szereplőjének is.
Természetesen csalódott a szabadfogás szakágvezetője, Gulyás István, hiszen csapata az elmúlt években sorozatban produkált kitűnő – szinte erőn felüli – eredményeket. A csoda ezúttal elmaradt. Önkritikusan keresi a magyarázatot, és úgy érzi, hogy a kedvező anyagi hátteret élvezve átesett a ló túlsó oldalára, és túlversenyeztette a csapatot, miközben még nincsenek meg a magas szintű, gyors regeneráció feltételei. Szükség van a folyamatos, erős központi felkészülésre, a külföldi versenyekre és edzőtáborokra, mert valóságos szakadék tátong a legjobbjaink és a hazai mezőny között.
Messzire mutató és rendkívül fontos témát feszegetett az írásos értékelésében. „Sokszor felmerül a kérdés mindenkiben: mit birkózzunk? Továbbra is tartom, hogy el kell felejteni a beugrálást-behasalást lábra, főleg előkészítetlenül. Képzésünkből fakadóan a lábvédésre hangsúlyt fektetve, közel kell kerülni az ellenfélhez, fékezni a lábra támadásokat, azonban irányítani a mérkőzést. Az egyre jobban kétségbeeső, sikertelenül próbálkozó, fáradó versenyzőt a mi kicsit gyengébb technikánkkal, vagy az ő rosszul kivitelezett technikájának a megkontrázásával, illetve egyszerű kitolással, kiléptetéssel le tudjuk győzni! Úgy érzem, most kicsit megálltunk ennek a taktikának a végrehajtásában, magyarul: keveset mozgattuk az ellenfeleket.”
Maróthy alelnök a nők – vártnál halványabb – szereplésének fő okát abban látja, hogy a versenyzőink nem támadtak, hanem az ellenfél hibájára vártak. Ez persze nem változtat azon, hogy az utánpótlás-korosztályokból feljövő, sikeres fiatalokkal együtt, erős csapat alakulhat ki.
Az utánpótlás-világversenyeken 11 magyar érem született, csak hárommal kevesebb, mint a kiemelkedő 2013-as esztendőben, viszont akkor – Galambos Ramóna révén – volt két aranyunk is. Bacsa Ferenc, az utánpótlás-bizottság vezetője hozzátette, hogy még sikeresebb lehetne az új nemzedék, ha a válogatott keretek több összetartáson vehetnének részt, illetve ha a klubedzők szakmai továbbképzését felpörgetnénk, különösen szabadfogásban.
Hegedüs Csaba ehhez a témához kapcsolódva fejtette ki, hogy egyre tágabb a világ élmezőnye, amelyből egyre többen érkeznek el a legmagasabb erőnléti és tudásszintre. Ennek megfelelően az akarati tényezők dominálnak. Leegyszerűsítve: az nyer, aki jobban akarja a győzelmet, az akarat pedig ez esetben arra szolgál, hogy a lehető legfrissebb fejjel, kreatívan a legtöbbet hozd elő magadból, a technikai és a taktikai tárházadból.
Gáspár Tamás igazgató gazdasági beszámolójának az volt a legfőbb üzenete, hogy az anyagi források miatt igazán nincs okunk panaszra, minden szakmai program megvalósítható. Ezzel szemben a pénzek érkezési üteme okoz (likviditási) gondokat. A támogatási rendszer egyik, a szövetségeket sújtó gyengéje, hogy például a bankköltséget nem lehet elszámolni. Márpedig a birkózásban – hál’ istennek – most nagy pénzek mozognak, és azoknak a banki terhe a négymillió forintot is eléri.
A nagy pénzmozgások legújabb fejezeteként a Sportágfejlesztési Koncepció-támogatás aktuális, III. ütemében összesen 214,6 millió forint jut el az egyesületekhez. A legtöbb, 10 millió 300 ezer, a Dorogi Nehézatlétikai Clubnak jár, az előre lefektetett elvek alapján. (Emlékeztetőül: a kiemelt állami támogatásról megszületett döntés előtt olykor az összes egyesületnek jutott ekkora összeg.)
Lázár János alelnök, az SFK-program vezetője elmondta, hogy noha nagyon zavaróak a rövid határidők, az egyesületek fegyelmezettek az elszámolásban, és főleg olyan hibák fordulnak elő, amelyekről nem (nagyon) tehetnek.
Megállapíthatjuk, hogy bölcs döntés volt az SFK-iroda és az internetes ügyintézés létrehozása.
Végleges tagságot kapott a szövetségben a Sárospataki Rákóczi DSE, ideiglenes tagságot pedig a Nagysápi Küzdősport Egyesület és a Miskolci Városi Sportiskola. A több sportágban népszerű MISI-nek volt már sikertelen kísérlete, de most, hogy Deák-Bárdos Mihály lett a szakmai igazgatója, megtalálhatja a maga érdemi helyét a város birkózásában.
A Magyar Birkózó Szövetség elnöksége az ülés beszámolóit egyhangúan fogadta el.