Ő volt a világ birkózásának legnagyobb egyénisége – Hegedüs Kozmáról

2024. 10. 16., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: RT, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A budapesti Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola idén ünnepli megalakulásának 100. évfordulóját. A jeles alkalomból szerda délelőtt az intézmény legendáiról, Regőczy Krisztináról, Rejtő Ildikóról és Kozma Istvánról ünnepélyes keretek között nevezett el termet.

„Mágikus ereje van ennek az iskolának.” Lehet valami abban, amit Magyarország 100. olimpiai bajnoki címét megszerző birkózó, Hegedüs Csaba a Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola szerdai ünnepségén mondott, merthogy három legenda is itt folytatta tanulmányait: a Nemzet Sportolója, a kétszeres olimpiai és ötszörös világbajnok tőrvívó, Rejtő Ildikó, az olimpiai ezüstérmes és világbajnok műkorcsolyázó, Regőczy Krisztina, valamint a kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnok birkózó, Kozma István.

Utóbbi 1970. április 9-én hunyt el, az ő képviseletében volt jelen a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) szakmai főtanácsadója, Hegedüs, valamint a Magyar Birkózók Szövetségéből (MBSZ) Németh Szilárd elnök, a KIMBA alapítója, Süle László, a KIMBA kurátora, Mészáros Gyula, a hagyományőrző és fair play bizottság elnöke, Varga Gabriella, Varga János olimpiai bajnok özvegye, valamint Farkas Tibor korábbi főtitkár.

Hegedüs Csaba személyes emléket is őriz az iskoláról, elmesélte, hogy szombathelyi diákként bejutottak az ifjúsági országos kosárlabda-bajnokság döntőjébe, amelyet épp ebben a csarnokban rendeztek meg. Persze, főként Kozma Istvánról beszélt, akinek a fotóját az első emeleti, rekordokat nyilvántartó tablón is meg lehetett lelni: 1954-ben 12.56 métert lökött öt kilós súllyal – ezt azóta sem tudta megdönteni senki.

 

„1967. január 15-én 18 évesen Szombathelyről felmentem a Vasasba, amely átigazolt. Nagy izgalommal mentem az alagsorban fekvő birkózóterembe, és ahogy kinyitottam az ajtót, ott állt előttem az akkor már egyszeres olimpiai bajnok Kozma István a maga százkilencvennyolc centijével. Megilletődötten köszöntem neki: »Csókolom, Pista bácsi!« Ő az egyik szemöldökét megemelve válaszolt: »Te vagy az a szombathelyi gyerek, akit felhoztunk?« Igennel feleltem, amire ő megölelt, odahúzott magához, és azt mondta, felejtsd el azt, hogy csókolommal köszönsz nekem, ettől a pillanattól kezdve barátok vagyunk, és mindenben segítek neked. És így is lett. Felnéztem rá, igazán különleges, intelligens ember volt, egészen fantasztikus adottságokkal megáldva. Mindig úgy szerettem volna viselkedni, olyan társaságba járni és úgy képviselni a sportágamat, ahogyan azt ő tette. Azt hiszem, ő volt a világ birkózásának legnagyobb egyénisége.”

Hegedüs hozzátette: „Két szovjet és egy német sportoló volt a legnagyobb ellenfele, de az az igazság, hogy ha felkészült, akkor megközelíteni sem tudták őt. Soha nem felejtem el, amikor a bordó Renault 16-osát fehérre cserélte, kellett pár hét, amíg megérkezett az új autó. Ebben az időszakban az edzések után ugyanazzal a trolival, a 74-essel utaztunk haza. Egyik alkalommal érdekes beszélgetésbe keveredtünk, a pályafutásom került szóba. Azt mondta, »Csabi, most már egy-két éven belül be kell robbannod a nemzetközi világba, mert ha nem így lesz, akkor tehetséges várományos maradsz.« Mélyen megmaradtak bennem a szavai, motiváltak, ennek is köszönhetem a sikereimet.”

A most 69 esztendős Regőczy Krisztina, elmondta, az édesanyja is a Vajdában tanult, sőt a nagymamája itt tanított: „Itt indult az életem, itt nőttem fel, itt kezdtem el korcsolyázni. Csodálatos érzés most itt lenni, köztetek. Életem legjobb barátnőjével és számos jelenlegi barátommal is e falak között ismerkedtem meg, tehát igazán szoros emberi kapcsolatokat köszönhetek ennek az iskolának. Kitűnő tanuló voltam, de sosem felejtem el, egyszer kaptam hármast, amiért nem tudtam felmászni a kötélre.”

„A mászórúdra az egyik testnevelésórán sikerült felmennem! – meséli büszkén a 87 éves Rejtő Ildikó. – Száz év, hatalmas dolog! Én is nagyon kellemes emlékeket őrzök erről az iskoláról, szerettem ide járni. Nem kellett sokat sétálnom, mert itt laktunk a közelben.” 

Rejtő Ildikó fontos emléket szeretett volna adni az iskolának, s úgy döntött, a vívófelszerelését adományozza neki. A vezetők a hálás köszönet mellett megígérték, kiemelt helyen állítják ki.

Az emocionális pillanatokat közös himnuszéneklés követte, amely után leleplezték a Regőczy Krisztináról, Rejtő Ildikóról és Kozma Istvánról elnevezett termek emléktábláját – előbbi kettő az első emeleten, utóbbi a földszinten őriz méltó emléket a legendáknak.

Kozma István terménél az emléktábla mellett két portréfotót is kiállítottak róla, ezeket a KIMBA ajándékozta az iskolának.