Negyvenöt éves a grundbirkózás

2023. 04. 17., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: MBSZ, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Negyvenöt éve, 1978. április 16-án, vasárnap mutatkozott be a mai Nemzeti Sport jogelődje (s egyben az 1903-ban alapított lap jogutódja), a Népsport találmánya, a grundbirkózás. A sporttörténelmi eseményről Szekeres István, a sportág „feltalálója”, a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) volt sajtófőnöke visszaemlékezését tesszük közzé.

„Párhuzamosan két városban mutatkozott be a grundbirkózás, Szombathelyen jómagam, mint ötletgazda, plusz mint a szerkesztőbizottság tagja képviseltem a lapot, Pécsett, a szülővárosában pedig Vincze Jenő, a Népsport sportpolitikai rovatának a vezetője. Mindketten tudósítottunk is az eseményről.

Magát a küzdőjátékot én találtam ki, állítottam össze a szabályait (birkózószakemberek értékelték követhetőknek), és nevet is adtam neki. A felvezető írásban azt fogalmaztam meg: „Ha van grundfoci, miért ne lehetne grundbirkózás is?” A lényeg azonos, nem szabályos méretű pályán, nem szabályos öltözékben zajló, bárhol űzhető játék. Korábban is születtek módok a gyermekek birkóztatására, de általában birkózószőnyegre tervezték őket, egyszerűsített birkózószabályokkal. A grundbirkózás földre rajzolt küzdőkörben zajlik. (Olyan településeken is működhet, ahol nincs a közelben birkózószakosztály, így szőnyeg sem.) A két szereplő megpróbálja kitolni, kihúzni, kilendíteni a társat a körből. Ha sikerül, egy pontot kap, a mérkőzést az nyeri, aki előbb éri el a három pontot. Eredményes az akció, ha az egyik fél – csakis függőlegesen felfelé, mert az nem balesetveszélyes – megemeli a társát, két pontot kap, és ha három másodpercig a levegőben tartja, az a tiszta győzelem, a tus.

Az ötletemet a szerkesztőbizottság elé vittem azzal, hogy a Népsport azáltal csatlakozzon az akkor meghirdetett Edzett ifjúságért-mozgalomhoz. Ez afféle keret volt, minden belefért, ami azt célozta, hogy minél több fiatal sportoljon minél rendszeresebben.

Még ma is fel-felbukkan a sportágban az a tévedés, amely a grundbirkózást a kecskeméti Kovács Sándor nevéhez köti. Ő valójában a népi birkózómódokat kutatta és támasztotta fel, s az ölre, az ujj- vagy a botbirkózást visszavitte a természetbe, a gyepre, a félreértésre az adhatott okot, hogy Grundbirkózás címen módszertani könyvet írt. De jóval a „grund” bemutatkozása után, és lektornak engem kért fel. Jó barátságban voltunk, és nem véletlen, hogy – a munkássága iránti tiszteletből – a grundbirkózás harmadik vidéki bemutatóját Kecskemétre vittük.
Bemutattuk a küzdőjátékot iskolai körülmények között is, a Fazekas Mihály általános iskola és gimnázium napközijében, amelyre meghívtuk a főváros napközis szakfelügyelőjét, és az ő tetszését is elnyerte. Folyamatosan jelentkeztek a küzdőkörbe a fiúk, mígnem ugyanott lányok is kórusban követelték, hogy ők is szeretnék kipróbálni. A szakfelügyelő asszony kérdőn nézett rám, mire azt mondtam: „Miért ne?” Egyetértett.

A grundbirkózást később felkarolta az oktatási tárca, választható tantervi anyaggá minősítette. A diáksport-szövetség diákolimpiai sportággá tette, és ma már a birkózó-versenynaptárban is helyet kapott az országos bajnoksága. Szabadidősportként szerepelt már EFOTT-on (Egyetemisták-főiskolások Országos Turisztikai Találkozója), és érkeztek hírek honvédségi használatáról is. A világszövetség magazinja, a FILA News négyoldalas mellékletet szentelt a bemutatására; ebből az alkalomból a magyar szövetség bemutatóversenyt rendezett Marcaliban, ahol az illusztrációkat a FILA fotósa, a női válogatott jelenlegi edzője, Martin Gábor készítette. Több országban fogadták nagy érdeklődéssel, és néhányban ki is próbálták.

Sportújságíróként 1971 óta dolgozom a birkózásban, akkor lettem a sportág felelőse. Tudósítottam közel hatvan világversenyről – közte hat nyári olimpiáról –, de máig a grundbirkózást tartom az egyik legfontosabb teljesítményemnek.

Az ugyanis egyszerre tesz valamit az ifjúsági szabadidősportért, népszerűsíti a sportágat és a tehetségkutatás fontos eszköze.”