Nagy Mihály iráni ezüstje

2018. 02. 16., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A szabadfogású Nagy Misi már ott tart, hogy van mire szerénynek lennie. Komoly siker, hogy Iránban, Tabriz városában a szép hagyományokkal rendelkező Tahkti Kupán a 79 kilósok között második lett úgy, hogy többek között az Európa-bajnoki ezüstérmes azeri Murad Szulejmanovot is legyőzte.

És Misi mesélt, mert volt miről.

• Jó kis verseny volt, akadt ott néhány kitűnő birkózó – kezdte a tabrizi történetet. – Hogy mást ne mondjak, például az azeri Szulejmanov, aki a mi meccsünk előtt elvert egy masszív fehéroroszt. Nem is beszélve az iráni csapatról, amely rendkívül erős csapattal indult a versenyen. Az azeri az elődöntőben jött szembe. 

Hogyan boldogultál vele?

• Az elején erősnek éreztem, levitt, megpörgetett. Aztán idővel szépen elfáradt, én pedig megindultam, és bár majdnem betusolt, de kijöttem a szorításból, gyűjtögettem a végén a pontokat, kitoltam a szőnyegről. Elkezdett támadni, de feladásra késztettem, betusoltam. A döntőben 0-8 lett a vége az iráni Hasszanbatar ellen, akit külön fűtött, hogy hazai közönség előtt birkózhat, nagyon összeszedte magát. Ez még rendjén volna, de én meg gyengének éreztem magamat hozzá képest, nem tudtam vele mit kezdeni. A versenyre azt a feladatot kaptam az edzőtől, hogy próbáljam védeni a lábamat, kevés pontot csináljanak rajtam, és minél több lábra támadást kellett kezdeményeznem. Mit mondjak, váltakozó sikerrel oldottam meg a feladatokat.

A versenyt milyen hangulat övezte, hogyan szervezték meg az eseményt?

• A szurkolásra nem lehetett panasz, sokan jöttek ki megnézni a viadalt. A körülményekről azt lehet mondani, hogy nem a legjobb kategóriának nevezném. Nem volt például olyan bemelegítő terem, amilyenhez itthon hozzászoktunk. Na most, a WC-k – hogyan mondjam finoman? – nem  a legtisztább kategóriát képviselték, de a legnagyobb gondot mégis a buszozás jelentette. Nagyon sokszor kellett megtennünk a szállásunk és a verseny helyszíne közötti távolságot, rengeteget buszoztunk, korán keltünk, hogy az új szabályok szerint mindkét nap odaérjünk a mérlegelésre. Hihetetlenül sokat vártunk, és már ebbe belefáradtunk.

Van azért egy kényes pont az ilyenfajta utazásoknál: az étkezés. Belekóstoltál az iráni konyha remekeibe?

• Igen, és egészen jókat ettünk, hál’istennek. Kipróbáltam a bárányhúsból készült ételeket, különféle, érdekes leveseket “teszteltem”, de tényleg mindegyik finom volt.  

Térjünk haza egy kicsit, hiszen nem is olyan régen klubot váltottál, elmentél az ESMTK-tól, egy ideig a válogatottban sem edzettél. Hogyan teltek az elmúlt hónapok?

• A Sziget SC színeiben birkózom már, és tavaly tényleg két hónapot hagytam ki az edzőtáborozásból, mert diplomáztam, az államvizsgára készültem, a múlt évben meg is házasodtam, egyszóval fontos dolgok történtek az életemben.

Miről szól a diplomád?

• Testnevelő-edző szakon végeztem a Testnevelési Egyetemen, és akár már most is lehetnék birkózóedző. 

Tehát 2018-ra új lapokat húzhatsz elő a pakliból egy nagyon szépen megalapozott 2017 után. Ebben az évben mit szeretnél elérni?

• Szeretnék részt venni a világbajnokságon, és természetesen ott akarok lenni az Európa-bajnokságon is, ahol az a célom, hogy elcsípjek egy érmet.

Itt tart Nagy Mihály, a 79 kilós szabadfogású versenyző, aki a kiugrás évének szánja az idei esztendőt. Bár a tabrizi sikeréről szerényen, talán túlságosan is visszafogottan beszél, de ettől függetlenül leszögezhetjük, hogy nagy fegyvertényt hajtott végre. Misi, további jó “utat” kívánunk!