Nagy Berni fájós bokával is hódított!

2019. 06. 16., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Nagy Bernadett, az újpestiek reménysége a 76 kilósokat tanította móresre, és élete legkiemelkedőbb eredményét érte el, amikor Pontevedrában felállt a dobogó legmagasabb fokára a junior Európa-bajnokságon. Akkor talán már a bokája sem fájt annyira…

A 18 esztendős birkózó nem akármilyen nehézségek, előzmények után kapaszkodott fel a csúcsra. 

Éremért utaztál Spanyolországba?

• Gyakorlatilag több, mint egy éve nem birkóztam, összeszedtem egy fejsérülést, pontosabban egy bőrbetegséget, októberben visszaálltam edzeni, és szinte rögtön elszakadt a bokaszalagom. Rendkívül lassan javult, és az sem volt biztos, hogy egyáltalán el tudok indulni az Európa-bajnokságon – mondta Berni. - A versenyen ugyanúgy fájt, de ettől függetlenül úgy utaztam ki, hogy nyerni akarok.

Lehet, hogy elsietted a visszatérést a kemény edzések világába?

• Azt hiszem, hogy igen, és még most sincs százszázalékos állapotban a bokám. 

Persze, az Eb-n a viszonylag könnyű kezdés után hallatlanul megnehezedett az utad.

• Egy litván lánnyal kezdtem, 10-0-al fejeztem be, ez tényleg nem volt olyan megterhelő, de utána az elődöntőben az orosz Szurovceva következett. Az már nagyon kemény dió volt, félidőben úgy jöttem le a szőnyegről, hogy 0-4-re álltam, ráadásul majdnem betusolt. Abból a helyzetből nagy nehezen kikecmeregtem, szerencsére a második menetben sikerült fordítani. Az elsőben az volt a baj, hogy kétszer is ugyanazt csinálta meg ellenem.

Mit csinált?

• Lefogta a fejemet, és onnan bokára nyúlt mindkétszer. Egyszer bementem páros lábra, ő persze elkezdte védeni a lábát, egyúttal pedig kontrázott, vagyis visszatámadott bokára. Ügyes volt, persze amikor másodszorra csinálta meg, nagyon mérges voltam magamra, már fönn volt nyakamban volt a lábam, tusveszélybe kerültem, de az volt a szerencsém, hogy a bíró csak lassan emelte fel a karját, hogy leüsse a tust. Tulajdonképpen az utolsó pillanatban fordultam ki ebből a szorult helyzetből. Aztán a második menetben kétszer levittem, mögé mentem, ez összesen négy pontot ért, és ezzel is nyertem volna utolsó akcióval, de az oroszt megintették, mert durván húzgálta a hajamat, aztán 5-4 lett a vége. Orosz módszer…

0-4-nél még hittél benne, hogy meg lehet fordítani a meccset?

• Amikor kis híján tusolt, az fordult meg a fejemben, hogy na, a negyedik világversenyes elődöntőmet is elveszítem, de nem adtam fel. Soha nem adom fel, mert a végső pillanatig hiszem, hogy az utolsó másodpercben is vissza lehet hozni egy mérkőzést.

Orosz versenyzőt győztél le, ami nagy dolog, és erőt adhatott…

• Így volt, és életemben először örültem annyira a döntőbe jutásnak, hogy sírva fakadtam. Jobban bírtam, mint az orosz, aki teljesen kivolt, „összeesett”, és jobban is örültem, mint amikor megnyertem a döntőt a fehérorosz lány ellen.

A ti csapatotok, a válogatott mennyire jó társaság?

• Mindig is így, együtt szereztük meg az érmek sorát, ez a legjobb csapat. Az a legfelemelőbb érzés, hogy nemcsak te, hanem a többiek is sikeresek. Mindenki mindenkinek teljes szívéből szurkol, nem létezik olyan, hogy irigység, féltékenység, nagyon boldog voltam az aranyérmemmel, de csak akkor nyugodtam meg teljesen, amikor az utolsó női napon a két lány, Dollák Tamara és Szabados Noémi is megszerezte a bronzérmet. Nohát azután végre jól aludtam, előtte csak öt órákat tudtam.

Nem álmodtad újra a döntődet?

• Még nem, de szárnyaltam a boldogságtól. 

Mit kaptál itthon, mi volt az aranyérem jutalma?

• A nagymamámtól csak azt az egyet kértem, hogy főzzön nekem olyan húslevest, amilyet csak ő tud. Ez volt az egyetlen kívánságom. Teljesült!

A húsleves tehát rendben volt – aranyérmet ért! -, Berni bokája pedig hála a gyógytornának szépen lassan javul. Szépen elsimulnak hát a dolgok…