Most akkor merre tovább?

2016. 05. 07., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Martin Gábor, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Barka Emese derekasan végigbirkózta a kvalifikációs sorozatot, de mégsem sikerült zöldágra vergődnie, vagyis Nagybecskerek, Ulanbátor és Isztambul útba ejtésével megszerezni a riói repülőjegyet. Egy harcos, akaratos, akciózó versenyző a saját bevallása szerint fejben nem bírta el a terhet. Edzőjével, Ritter Dilettával próbálta még itt, a kínaiak korábbi világbajnoka ellen elvesztett meccs után próbálta megfogalmazni, mi a baj. Nemcsak most, hanem az ezt megelőző időszakban is.

• Biztosan van válasz arra  kérdésre, hogy miért nem tudtam kiharcolni a riói részvételt – mondta Barka Emese nagyon halkan, kicsit elcsukló hangon, miközben egy pillanatra lehajtotta a fejét. A világ- és Európa-bajnoki bronzérmes csak ült abban a kis teremben, tulajdonképpen a zegzugos Bagcilar sportközpont egyik sarkában, ahol legalább ötven versenyző figyelte három kivetítőn a szőnyegekről adott közvetítést. Ott voltak a falon a szőnyegekhez tartozó elektronikus demonstrációs táblák is, a meccsek sorszámaival és a nevekkel, tehát minden birkózó tudhatta, hogy mikor kerül sorra. Emese neve már nem volt köztük…

Amikor az első olimpiai válogató verseny Szerbiában számodra nem sikerült, hogyan gondolkodtál a megmaradt két lehetőségről?

• Arra gondoltam, hogy bár az nem jött össze, de fejben jó passzban leszek, és sikerülni fog.    

Szóval minden fejben dőlt el?      

• Igen.

Nem hittél magadban?

• Hát… ezek szerint nem… Igazából nem tudom…

A korábbi világbajnok kínai Zsang elleni mérkőzésen itt Isztambulban mi történt, mert azt láttuk, hogy az első menetben a hozzád hasonlóan kemény, szívós ázsiai könnyedén vezetett 8-0-ra, aztán sikerült 8-3-ra szépítened.

• Nem tudtam egy normális akciót sem csinálni, és így nehéz ekkora hátrányt behozni.

Lépjünk túl Isztambulon, Rión, mi következhet most? Bár a kérdést Emese kapta, de ő csak lemondóan csóválta meg a fejét, és ekkor edzője, Ritter Diletta is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

• Valahogy úgy érzem – és ezt pár hónapja látom Emesén -, hogy nem küzd, nem tudja szívvel-lélekkel csinálni a birkózást, tehát mindent megtesz, elvégzi a munkát, de kiüresedett. Keresem a választ. Hiába vagy világklasszis, egy küzdősportban ha nem küzdesz, nem tudsz nyerni. Beszélgettünk már erről – mondta a szakember. – Vissza kell jönnie a tűznek, hiszen ez az ő legnagyobb erőssége, akkor tudja majd a helyükre tenni a dolgokat.

Emese, lehet hogy Isztambul után egy darabig ott kell hagynod a birkózószőnyeget, hogy ne is menj a terem környékére?

• Igen, Diletta pontosan ezt tanácsolta, hogy valami ilyesmit kell csinálni – válaszolt az 58 kilós súlycsoport kiválósága. 

Diletta szerint nem az elvégzett edzésmunka mennyisége „készítette ki” Emesét, és úgy véli, hogy a válaszokat a felvetődő kérdésekre, ami a hogyan továbbról szól, a versenyzőnek magának kell megadnia.

• Egy-másfél hónapra abba kell hagynia a birkózást – folytatta az olasz születésű edzőnő -, jön a nyár, ki kell kapcsolódni, és aztán gondolkodni kell az egészről. Nem az erővel, nem a technikával van baj, ez tutti. Lélek, szív, motiváció, önbizalom, boldogság. Inkább ezen a környéken kell keresni a megoldást. 

Egy szó mint száz, egy nagy beszélgetés (vagy több) vár még edzőre és tanítványára, hozzátéve, hogy ezt a legutóbbi lapot ki kell tépni (de nem eldobni) a füzetből. A következő lap már tiszta…